Te is lehetsz Dániel! - Reménység foglyai

Kisgyerekként nagyon szerettem a Dánielékről szóló bibliai történeteket. Csodáltam őt és a „héber ifjakat”, akik a tűzben és az oroszlánokkal teli veremben is hűségesek voltak, és arra gondoltam: de jó nekik, hogy Isten ennyire szerette, megbecsülte és kitüntette őket! A szentség elérhetetlen magasságában lebegtek szemem előtt, mint vágyott, de utolérhetetlen példaképek; irigyelt és tiszta emberek, akikről egyetlen rossz szó sincs lejegyezve. És mindig az volt a végkövetkeztetésem: hol vagyok tőlük!!! Ez a vélekedés élt bennem majdnem egészen mostanáig… az Úr azonban csodálatosan megmutatta, hogy mennyire rosszul láttam – és gyanítom, rajtam kívül még sokan vannak így – az igazságot ezzel kapcsolatban. Istennek ugyanis mindig szüksége volt és van Dánielekre, a történelem végén pedig különösen, és Ő mindent meg is tett és tesz annak érdekében, hogy mind azzá legyünk, aki ő volt ott, a káldeusok földjén.

Királyi gyermekek

És mondta Ézsaiás Ezékiásnak: Halld a seregek Urának beszédét! Íme, napok jönnek, és elvitetik, ami házadban van, és amit csak e mai napig gyűjtöttek eleid, Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az Úr! És fiaid közül, akik tőled származnak, akiket te nemzel, el fognak hurcolni, és lesznek komornyikok Bábel királyának palotájában. (Ésa 39:7)

Jojakim, Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében jött Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre, és megszállta azt. És kezébe adta az Úr Jojakimot, a Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét; és vitte azokat Sineár földére, az ő istenének házába, és az edényeket bevitte az ő istenének kincsesházába. És mondta a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjakat, akikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden bölcsességre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és akik alkalmasak arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a káldeusok írására és nyelvére. (Dániel 1:1-4)

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok. (1Péter 2:9)
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök. (Galata 3:26-29)

Dániel valószínűleg Ezékiás király leszármazottja volt test szerint, királyi sarjként lett rabszolga az akkori kor egyik legjelentősebb világbirodalma uralkodójának udvarában. Azonban a ma élő keresztényeknek sem kell szégyenkezniük származásuk miatt: aki az ige szerint Krisztusban elmerült és feltámadt, az a mennyei, örökkévaló király vér szerinti gyermeke lett, új anyakönyvi kivonatot, új állampolgárságot kapott. Ádámtól nyert, romlott és lázadó természetét levetve, királyi vérből valóvá vált újjászületés által, azaz ennél magasabbról már nem is lehet születni – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt! A mennyei király gyermekei vagyunk e Földön: ez a kulcs és a kiindulási pont életünk minőségére és hatására nézve. Ha elhisszük ezt, ha tudatában vagyunk igazi önazonosságunknak, akkor Dánielek vagyunk! Bárhol élünk és járunk, bármilyen körülmények között dolgozunk, királyi gyermekek, Jézus Krisztus véréből valók vagyunk. A következő pontok ennek a kiváltságos létnek a következményeit, egyben végtelen lehetőségeit tárják fel.

Jézus velünk

Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkelt, és mondta az ő tanácsosainak: Nem három férfiút vetettünk a tűz közepébe megkötözve? Feleltek a királynak: Bizonyára, ó, király! Íme, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyedik megjelenése olyan, mint Isten fiáé. (Dániel 3:24-25)

Nem hagylak titeket árván; eljövök hozzátok. (János 14:18)
… íme, veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. (Máté 28:20b)
ama titok: a Krisztus közöttetek van, a dicsőségnek ama reménysége. (Kol 1:27)

Abból fakadóan, hogy Isten egyszülött Fia különleges módon atyánk és egyúttal testvérünk, Isten gyermekei vagyunk, és ezért – ígérete szerint – mindig velünk van. Ez nem kérdés, hanem tény, még ha szemmel nem is látható valóság. Ahogyan Jézus Krisztus ott volt a fogságban lévő, sőt, kínhalálba taszított gyermekei mellett, jelenlétének ígérete és valósága érvényes a történelem utolsó pillanatáig minden, Krisztusban újjászületett keresztényre nézve. Ami addig csak a héber ifjak számára volt nyilvánvaló, a kemencében láthatóvá lett a pogányok számára is: a tűzben csupán kötelékeik semmisültek meg, a tűzben csupán szabaddá váltak, és a tűzben vált a világ számára láthatóvá, kire bízták magukat már a próba előtt.

Jézus bennünk

Baltazár, az írástudók vezetője, tudom, hogy a szent istenek lelke van benned, és semmi titok sem homályos előtted, az én álmom látásait, amiket láttam, és azoknak jelentését beszéld el! (Dániel 4:6)
Van egy férfiú a te országodban, akiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség találtatott benne, és akit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, káldeusok és jósok fejévé tett; igen, a te atyád, a király; (Dániel 5:11)

És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazság ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. (János 14:16-17)
Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? (1Kor 3:16)
Az Úr pedig a Lélek (2Kor 3:17)

Isten nagyon jól látta, már előre, mit okoz a tőle való elszakadás: az ember, de bármely teremtett lény, aki elfordul tőle, elveszíti tökéletes jellemét, a szeretetre való képességet. Önpusztítóan önzővé válik. Ezért kevés az, hogy körülöttünk, mellettünk, velünk van. Kevés az, hogy külsőleg segít. Bennünk kell laknia ahhoz, hogy ízig-vérig áthasson, átalakítson, hogy szeretete eszközeivé tegyen. Ha elolvassuk Dániel könyvét, láthatjuk, hogy a próféta és társai rendkívüli dolgokat tettek és láttak – azon lélek (szó szerint szellem) által, amit Istentől nyertek, és ez a lélek 80-90 éven keresztül uralkodott a babiloni, majd perzsa „miniszterelnökben”. A döbbenetes igazság az, hogy a ma, a kereszt után élő keresztények többet kapnak, mint Mózes, Illés, Dániel és ószövetségi társaik. Az a vigasztaló, akit a mennyei Atya küld, az maga Krisztus, szellemi formában. Az emberré lett Istenfia, aki szenvedések és próbák kereszttüzében az egyetlen Igazként megállhatott az önzéssel vívott csatában. Az a Jézus lakik bennünk, aki így szólt: Atyám, tudom, hogy te mindenkor meghallgatsz engem! (Ján 11: 42) Ezen igazságok fényében hogyan tekintünk önmagunkra? Látjuk-e Isten hatalmas ajándéka mögött a szeretet biztonságát, s egyben a hatalmas feladatokat is, amelyeket csakis Ő végezhet el általunk?

Kedves gyermekek

…eljöttem, hogy megjelentsem, mert te kedves [drága, értékes] vagy (Dániel 9:23)

Öltözzetek föl azért, mint az Isten választottjai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést (Kolossé 3:12)
nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén (1Péter 1:19)

Az eddigiekből már következik a gyermeki státusz, amelyet szeretet övez. Gábriel angyal szavai már korán – a tudatlanság évei alatt – csodálattal vegyes irigységgel töltöttek el: Isten Dánielnek azt üzeni, hogy kedves vagy nekem, hogy szeretlek?! Valójában az egész Biblia erről az üzenetről szól, és nem egyetlen, kitüntetett címzettje van. Mindenkinek szól, aki embernek született. Pál apostol így szólítja meg a Kolosséban élő keresztényeket: szentek és szeretettek. Értékes, drága minden élet; annyira drága, hogy Jézus élete volt érte a váltságdíj, az ártatlan, gyöngéd szívű Egyszülött. Ez az elfogadottság, ez a szeretett létállapot a forrása az igazi nyugalomnak és békességnek, amely felülírhat minden váratlan és tragikus sorsfordulatot vagy körülményt.

Tisztaság

De Dániel eltökélte az ő szívében, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik, és kérte az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. (Dániel 1:8)

Azért felövezve elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen. Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. (1Péter 1:13-16)
Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében véghez vive a mi megszentelésünket. (2Korinthus 7:1)

Ezzel a kockázatos döntéssel kezdődött az egész történet. E pontig csupán „történtek az események” Dánielékkel: városukat, templomukat felégették, őket elhurcolták messze földre, idegen kultúrába, hogy ezentúl rabszolgaként engedelmeskedjenek a kegyetlen hódítóknak. A társadalmi hierarchia legaljára kerültek. Isten benne lakozó lelke által azonban képessé vált arra, hogy döntést hozzon egy látszólag jelentéktelen részlet vonatkozásában: nem választja azt az ételt és azt az italt, amit a babiloni bálványoknak áldoztak és a király asztalánál szolgáltak fel. Elutasította azt a kiváltságot, ami látszólag a legfőbb jó volt abban a helyzetben, és az elutasítás akár azonnali kivégzést vonhatott maga után. Mivel a menny Istenére hallgatott, az Úr megtisztelte azzal, hogy támogatta ebbéli döntésében, és egyértelművé tette e döntés pozitív hatásait a pogányok előtt is. Számunkra sem mindegy, mit eszünk, mit iszunk, mit fogyasztunk szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Később majd szóba kerül Babilon bódító bora, azaz a hazugságok és hazug étkek keveréke, amely test- és lélekpusztító, fizikai és szellemi egészségünket egyaránt roncsolja. Ami Dániel esetében az elhatározás, úgy ír Pál „az elme felövezéséről”, azaz az ítélethozatalról, amely a kívánságvezérelt élet helyett az igeszabályozott, sőt, az isteni szellem által vezérelt élet bőségét ígéri. Megéri az utóbbit választani, a héber fiatalok esete a bizonyíték.

Isten ajándékai

És az Isten kegyelemre és irgalomra méltóvá tette Dánielt az udvarmesterek fejedelme előtt; (Dániel 1:9)
És adott az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is. (Dániel 1:17)
Mivelhogy Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hívják elő Dániel, és ő megjelenti az értelmét. (Dániel 5:12)

De a Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. (Galata 5:22)
A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra [használatra, segítségre] adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatva mindenkinek külön, amint akarja. Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is. (1Korinthus 12:27-28)

Senki nem tudta, mi lakik Dánielben, amíg Isten meg nem szólította Nabukodonozort egy rejtélyes álmon keresztül. Az ajándéknak abban a helyzetben lett értelme, amikor szolgálni tudott vele a pogány világban. Isten minden gyermekét megáldja ajándékkal, ajándékokkal, hogy mások felé tükrözni tudja a mennyei szeretetet, hogy szolgálni tudjon másokat különféle szükségleteikben. Nem öncélú pávatollakról van szó, hanem fontos testrészekről: száj, amely vigasztalást szól, kéz, amely átölel, láb, amely futva hoz segítséget. Krisztus teste – azaz isteni élettel átitatott gyermekei – a világ eseményeinek aktív résztvevője a mennyei célok megvalósításában. Bármily jelentéktelennek tűnsz saját szemedben, ha Krisztus benned él, ajándékaid vannak, amelyek elrejthetetlenek, Isten dicsőségét és az emberek javát szolgálják. Ne ásd el, hanem használd!

Istenlátás

És az első hónap huszonnegyedik napján, íme, én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján voltam. És felemeltem szemeimet, és láttam: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi arannyal övezve. És teste olyan, mint a türkiz, és arca olyan, mint a villám, és szemei olyanok, mint az égő lámpások, karjai és lába, mint az izzó érc színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása. És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, akik velem voltak, nem látták a látomást; hanem nagy rettegés szállt rájuk, és elfutottak, hogy elrejtőzzenek. És én egyedül maradtam, és láttam ezt a nagy látomást, és semmi erő sem maradt bennem, és arcom eltorzult, és odalett minden erőm. És hallottam az ő beszédének szavát; és mikor hallottam az ő beszédének szavát, én ájultan arcomra estem, és pedig arccal a földre. (Dániel 10:4-8)

És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. (János 1:14)
Megfordultam azért, hogy lássam a szót, amely velem beszélt; megfordulva pedig láttam hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körül övezve. Az ő feje pedig és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; És a lábai hasonlók voltak az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Volt pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jött ki; és az ő arca, mint a nap, amikor fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leestem az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám vetette az ő jobbkezét, mondván: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó… (Jelenések 1:12-17)

Kétségtelen tény, hogy itt nem mindennapi tapasztalatról van szó. Istenfiát látni földi testben rendkívüli megtiszteltetés, amelyhez rendkívüli üzenetek és megbízatások társulnak. Ez mindkét szemtanú esetében így volt. Az azonban még megdöbbentőbb, hogy Dánielt – több korszak után – követve János ugyanolyan szavakkal próbálkozik meg leírni a leírhatatlant. Ugyanazt a Lényt látják, de mégsem. János Krisztusa már az Ember, a sebhelyek hordozója, aki örökre legyőzte a sötétség hatalmait.

Az ima emberei

Dániel pedig, amint megtudta, hogy megírták az írást, bement az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esett, könyörgött és dicséretet tett az ő Istene előtt, amiként azelőtt. (Dániel 6:10)
És arcomat az Úr Istenhez emeltem, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban. Én még az imádságot mondtam, mikor ama férfiú, Gábriel, akit előbb a látomásban láttam, sebesen repülve megérintett engem az esti áldozat idején. (Dániel 9:3.20-21)

Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtód bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilvánosan. (Máté 6:6)
Szüntelen imádkozzatok! Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. (1Thessalonika 5:17)

Itt egy életformáról olvasunk, a hétköznapok egy rendszeres, fontos alkotóeleméről, amely azonban nem üres, monoton rituálé, hanem élénk és közvetlen párbeszéd azzal, akit mennyei Atyánknak nevezhetünk. Ettől a szokásától, szenvedélyétől, tevékenységétől semmi nem téríthette el Dánielt, pedig kevés elfoglaltabb ember élt nála a Földön: mint Babilon második embere biztosan jó előre be voltak táblázva napjai. Egyedül Jézus földi évei voltak zsúfoltabbak, azonban róla is azt olvassuk, hogy a napkelte már a szabadban találta, Atyjával beszélgetve. Az igazi ima alkalmai nem mantra, nem kívánságlista felolvasása, nem Isten jóváhagyásának kikényszerítése saját céljaink elérése érdekében. Sokkal inkább alázatos önátadás, eggyé válás, összehangolódás, Isten jelenlétébe emelkedés, Isten céljainak, gondolatainak megértése, elfogadása. Ez az alap az Isten szíve szerinti kérések megfogalmazásához, és a szolgálatra való felkészüléshez, legyen az utóbbi egy mosoly vagy súlyos prófétai kijelentés. Az ima szellemi lélegzetvétel, a mennyei világgal való érintkezés áldott lehetősége, az öröm, az erő és a békesség forrása a keresztények számára. Valójában talán az összeforrottság megerősítése, hiszen a bennünk lakozó Krisztus kiált Atyánk után.

Közösség

Ekkor Dániel hazament, és elmondta e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ő társainak: Hogy kérjenek az egek Istenétől irgalmasságot e titok végett, hogy el ne vesszenek Dániel és az ő társai a többi babiloni bölcsekkel együtt. Akkor Dánielnek megjelentetett az a titok éjjeli látásban. (Dániel 2:17-19)
Feleltek Sidrák, Misák és Abednégó, és mondták a királynak: Ó, Nabukodonozor! Nem szükséges erre felelnünk neked. Íme, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, ó, király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, ó, király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az aranyszobrot, amelyet felállíttattál, nem imádjuk. (Dániel 3:16-17)

Ők mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt. (Cselekedetek 1:4)
Ők pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez, és mondták: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot! (Cselekedetek 4:24)
A béketűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja nektek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. (Róma 15:5-6)

Ahogyan a korábbi részletekből már fölsejlett, Isten gyermeke soha nincs egyedül. Társakat, testvéreket nyer, akikkel együtt Krisztus testének sejtjeiként léteznek a világban. Az önzés uralma úgy hat az emberekre, mint a mágnesek azonos pólusai egymásra, azaz taszítólag, lehetetlenné téve a valódi érintkezést, az igazi közösséget. Jézus szeretete a szívekben ezzel szemben vonzódást támaszt, együttérzést, összhangot teremt – és ez az örök szeretet létezésének legnagyobb bizonyítéka. Olyan kapcsolatok ezek, amelyeket saját erőfeszítéssel soha nem lehetne létrehozni, pláne tartóssá tenni. Felkészítenek minket az örökké tartó együttlakás szabályszerűségeire és szépségeire.

Igekutatás

Dárius … uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, amelyről az Úr igéje szólt Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain. (Dániel 9:1-2)

Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólt, ott áll a szent helyen (aki olvassa, értse meg): Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; (Máté 24:15)
Boldog, aki olvassa, és akik hallgatja e prófétálás beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van. (Jelenések 1:3)
És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kel fel szívetekben; (2Péter 1:19)

Dániel és társai Jeremiás próféta ígéreteivel indultak útnak Babilon felé: hetven év után jön majd el a szabadulás ideje, és olyan nagy lesz az egykor elpusztított Jeruzsálem új kiterjedése, hogy „kerítetlenül fogják lakni”. Akkor is hitt és bízott, ha hátratekintve csak romokat és füstöt látott. Hitét és bizakodását Isten igéjére, Isten útmutatást nyújtó szavaira építette. Ugyanezt tette Babilonban is, és ezért tanulmányozta olyan sokszor a tekercseket, hogy lépést tarthasson az isteni renddel és pontosan tudja, mikor mi következik. Ez a hűsége indította Istent arra, hogy további, a történelem végéig érvényes iránymutatást oszthasson meg vele, amely nekünk, a ma gyermekeinek szól. Jézus többször, nyomatékosan hangsúlyozta, hogy életbe vágóan fontos olvasni, hallgatni, kutatni a prófétai írásokat, mert azok Őróla szólnak. Aki érti a Biblia próféciáit, az megtalálta Megváltóját, az kulcsot kapott a jövőhöz. Ehhez természetesen nélkülözhetetlen az alázat, a szellemi erőfeszítés és az Istennel való élő kapcsolat.

Feddhetetlenség

Tetszett Dáriusnak, és rendelt a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek; És azok fölé három igazgatót, akik közül egy volt Dániel, hogy a tiszttartók nekik adjanak számot, és a királynak semmi károsodása ne legyen. Akkor ez a Dániel felülhaladta az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkívüli lélek volt benne, úgyhogy a király őt szándékozott tenni az egész birodalom fölé. Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekeztek okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhattak; mert hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtatott benne. (Dániel 6:1-4)

Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek; Magatokat a pogányok közt jól viselve, hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint feljebbvalónak; Akár helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dicséretére. Mert úgy van az Isten akarata, hogy jót cselekedve, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát; Mint szabadok, és nem, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái. Mindenkit tiszteljetek, a testvéreket szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek. A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is. Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedve. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. (1Péter 2:11-20)

Isten gyermekei feddhetetlenek földi ügyvitelükben, mindennapi gyakorlatukban is. Azt a munkát, amelyet földi királyok, igazgatók, főnökök beosztottjaiként végzik, ugyanolyan hűséggel végzik, mintha Isten szeme előtt állva dolgoznának. A rabszolga mennyei elvek szerint dolgozik Babilonban vagy a Föld bármely pontján, mert mennyei Urát dicsőítheti meg vele. Ez a hűség teszi lehetővé a rágalmak elszenvedését, a tűrést, a meghurcoltatások elviselését, hiszen mindez törvényszerű velejárója az irigység keltette támadásoknak. A szenvedések nyomán azonban mindig áldás fakad, ebben bízhatunk. A feddhetetlenség láthatóvá teszi Jézust mások számára, és vonzóvá teheti az isteni elvek követését.

Feladat

Felelt Dániel a király előtt: A titkot, amelyről a király tudakozódott, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak; De van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lesz az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt: Neked, ó, király! gondolataid támadtak a te ágyadban afelől, hogy mik lesznek ez után, és aki megjelenti a titkokat, megjelentette neked azt, ami lesz. Nekem pedig ez a titok nem bölcsességből, amely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára legyen a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait. (Dániel 2:27-30)

Elmenve e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. (Márk 16:15)
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. (1Péter 2:9)

Az igazi feladat túlmutat a hétköznapi kötelességeken, de gyakran össze is fonódik velük. Dániel, mint káldeus írástudó Isten szándékait tudta megosztani az uralkodóval. Ugyanez a dolga minden kereszténynek: az agyonkoptatott ’evangélium’ szó örömteli híradást jelent, eredeti jelentése szerint, egészen pontosan egy, a közelgő hadvezér győzelméről szóló üzenet közvetítése. Jézus Krisztus győzelmet aratott a gonoszság fejedelme és seregei felett, győzött a bűn és a halál felett, és győztes lehet minden egyes emberi szívben is. Ez az, amit közvetíthet minden egyes, Istennek átadott élet. Csak mondd el, mit tett személy szerint érted, csak add tovább, amit személyesen rád bízott, és talentumaiddal együtt feladataid egyre gyarapodnak majd!

Babilon

Arany pohár volt Babilon az Úr kezében, amely megrészegítette ez egész földet; nemzetek ittak az ő borából, azért bolondultak meg a nemzetek. (Jeremiás 51:7)
Azért mihelyt hallották mind a népek a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak és mindenféle hangszernek szavát: leborultak mind a népek, nemzetségek és nyelvek, és imádták az aranyszobrot, amelyet Nabukodonozor király állíttatott. (Dániel 3:7)

És más angyal követte azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! Mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek. (Jelenések 14:8)
És láttam egy fenevadat feljönni a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve. Az is adatott neki, hogy a szentek ellen hadakozzon, és őket legyőzze; és adatott neki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. Azért imádják őt a föld minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett e világ alapítása előtt. (Jelenések 1.7-8)

Döbbenetes módon teljes párhuzam mutatkozik Dániel Babilonja és a jelenlegi, globalizált földi világ között. Mi is, itt és most, foglyok vagyunk Bábelben. A szó egyébként kettős jelentésű. A toronyépítők számára a ’menny kapuja’, Isten szemszögéből nézve ’zűrzavar’. (lásd 1Mózes 11:1-11-ben az égig érő torony építésének meghiúsult tervét.) Nabukodonozor birodalma hetven esztendő után összeomlott; a jelenleginek majd a győztes mennyei hadvezér érkezése vet majd véget.

Távozás

Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! Jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot. (Ésa 48:20)
Fussatok ki Babilonból, és ki-ki mentse meg az ő lelkét, ne vesszetek el az ő gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint. (Jeremiás 51:6)
És ezek után láttam más angyalt leszállni a mennyből, akinek nagy hatalma volt; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiáltott teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölt madár tömlöcévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a föld kereskedői az ő tobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallottam más szózatot a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle, népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. (Jelenések 18:1-5)

Annak ellenére, hogy Dániel ott maradt és tovább szolgált a következő, méd-óperzsa birodalom uralkodói alatt, a hetven év lejártakor felhangzott az örömhír: eljött a hazatérés ideje. Ugyanez vár a mai keresztényekre is: hamarosan véget ér a rabszolgaság korszaka!

Babilon pusztulása

E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lett vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lett! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját, az uralkodóknak vesszejét. Aki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartóztathatatlanul. Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek. (Ésa 14:4-7)
Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted! És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe vetette, ezt mondva: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik. (Jelenések 18:10.21)

E vonatkozásban is tökéletes a párhuzam: ahogyan Nabukodonozor birodalma semmivé lett, úgy az utolsó Babilont is elhordja majd a szél, mint a pelyvát és nyoma sem marad a kapzsiság és az önkény emlékműveinek.

Örök királyság

És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romlik, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké. (Dániel 2:44)
Ezután láttam új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt; és a tenger többé nem volt. És én, János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallottam nagy szózatot, amely ezt mondta az égből: Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. (Jelenések 21:1-4)

Babilon pusztulása az új kezdet nyitánya: Jézus Krisztus királysága, amely addig csak többé-kevésbé rejtett módon nyilatkozik meg, az újjáteremtés révén kibontakozhat és kiteljesedhet. Az Istennel való, addigi titkos kapcsolat napfényre kerül és a szemtől szemben való találkozás, az örök együttlét kezdete lesz. Dániel és minden azóta élt társa részese lesz annak az örömnek, amit az Úr állandó jelenléte jelent az új Föld lakói számára.

Ha tehát végigtekintünk Dániel nyolc évtizedet is átívelő sorsán, összevetve Krisztus mai gyermekeinek szóló ajándékaival, azt látjuk, hogy semmivel sem vagyunk szegényebbek nála, semmiképpen nem vagyunk hátrányos helyzetben hozzá képest. Sőt, ugyanazok a kiváltságok, ugyanazok az ajándékok illetnek meg minden keresztényt, mint amit az ókori izraeliták elnyertek. De ennél is továbbmehetünk: azt a Jézust, akit meg elnyerhetünk, Dánielék még nem ismerték, hiszen Istenfia emberi tapasztalatai és győzelmei még a jövő homályába burkolóztak.

Végső tanulságként azt mondhatjuk, nem Isten kedvezése vagy figyelme volt különleges, hiszen az mindenkinek adatik vagy adatna, ha elfogadja; sokkal inkább az a tudatosság, figyelem és alázat kiemelkedő, amellyel a fogságba hurcolt fiatalok származásukra és küldetésükre tekintettek. Soha nem a külső körülményekre, a kilátástalan helyzetekre koncentráltak, hanem arra a kapcsolatra, amiből erőt és oltalmat meríthettek.

Dániel csodálatos példa arra nézve, mit tehet Isten országa alattvalóin keresztül. A bennünk lakozó Krisztus által Isten mindenre kész és mindent megtehet. Arra vár, hogy mi is komolyan vegyük az általa felkínáltakat. Az első lépés, hogy elfogadjuk a meghívót, a második, hogy belépjünk Jézuson keresztül a felkínált örökségbe. A harmadik pedig, hogy megtanuljunk királyi gyermekként élni és szolgálni, szeretni és szenvedni. A többit Isten elvégzi hatalmasan és kifürkészhetetlen utakon. Így a világ biztosan meglátja majd az Ő dicsőségét.

Amikor igazat mondasz, Isten követe vagy.
Amikor a tőle kapott pénzzel sáfárkodsz, ügyvezető igazgatója vagy.
Amikor bocsánatot hirdetsz, papja vagy.
Amikor a test vagy a lélek gyógyítását segíted elő, az Ő orvosa vagy.
Amikor pedig imádkozol, úgy hallgat meg, mint apa a fiát.
Max Lucado