Isten, a mindenütt jelenvaló - Reménység foglyai

David Clayton

A mindenütt jelenlévő Isten

Már az idők kezdetén, amikor az ember arra törekedett, hogy megismerje Istent, minden dolgok teremtőjét, bizonyos szavak szinte természetes módon kapcsolódtak személyéhez. Amikor az emberi elme bepillantást nyert Isten mélységébe és magasságába, szélességébe és hosszúságába, az olyan szavak, mint „mindenható”, „mindentudó”, „mindenütt jelenlévő” magától értetődően jöttek az ember ajkára, de ezek aligha tűntek megfelelőnek egy olyan személy leírására, aki messze meghaladja felfogóképességünket. Egyetlen teremtény sem volt és nem is lesz képes teljesen megérteni Istent, de – az ateistákat kivéve – valamennyi ember arra a következtetésre jutott, hogy Isten „minden mindenben”. Emellett olyan tulajdonságokkal is jellemezhetjük, mint „változhatatlan” és „örökkévaló”. A Biblia elégséges indokot szolgáltat arra nézve, hogy az eddigiek valóban Isten természetének jellemzői.

mindenható:

Jézus rájuk tekintett és ezt mondta: Embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges. (Márk 10:27)

mindentudó:

mert Isten nagyobb a mi szívünknél és mindent tud. (1János 3:20)

mindenütt jelenvaló:

Vajon elrejtőzhet-e valaki egy rejtekhelyen, hogy ne lássam őt? – ezt mondja az Úr. Vajon nem töltöm be a mennyet és a Földet? – ezt mondja az Úr. (Jeremiás 23:24)

változhatatlan:

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka. (Jakab 1:17)

örökkévaló:

Mielőtt hegyek lettek, mielőtt a föld és a világ formáltatott, öröktől fogva mindörökké vagy te, Istenem! (Zsoltárok 90:2)

Ha kicsit is eltöprengünk a teremtésen, arra a következtetésre fogunk jutni, hogy Isten messze nagyobb, mint amennyit el tudunk belőle képzelni. Elég, ha az olyan mikroszkopikus egységek leírhatatlan bonyolultságára tekintünk, mint az atomok, molekulák, sejtek; vagy ha az olyan hatalmas rendszerek végtelen összetettségét vizsgáljuk, mint a galaxisok, naprendszerek, csillagok. Ha meggondoljuk, hogy mindez egy pillanat műve és egy Istennek nevezett lény hangja által teremtetett, akkor nincsenek szavaink, ha megpróbáljuk leírni azt a hatalmat és intelligenciát, amellyel ennek a lénynek rendelkeznie kell. Minden ismeret, minden bölcsesség, amelyet többek között olyan dolgok rejtenek, mint a DNA, az összes teremtett lény szervezetében fellelhető rendszerek, a harmónia, a szépség, a teremtett dolgok kölcsönös függése – mindez ott volt Isten elméjében, és az Ő szavára csodálatos létezővé vált, olyan hihetetlen összetettséggel, amit alig-alig tudunk felfogni. Valóban, emberi szemszögből nézve, egyáltalán semmi sem lehetetlen egy ilyen lény számára!

Korlátozott istenképek

Azonban, mint valamennyi igazság vonatkozásában, úgy itt is, Sátán mindent megtett annak érdekében, hogy elferdítse és összezavarja az Isten lenyűgöző képességeire vonatkozó valóságot. Szinte minden pogány és hamis vallás elhomályosítja Isten valódi képét, akár úgy, hogy létezők sorozataként definiálja, nem pedig egy mindenható, mindenek feletti létezőként. A görög mitológiában a főisten Zeusz, alatta sok más istennel. Hasonló a helyzet az észak-európai legendákban is, ahol a főisten Odin, és az uralma alatt sok más isten is létezett, mint például Thor és Loki. Az igazság ezen eltorzítása széles körben elterjedt és rendkívül népszerű lett a képregények, mozifilmek és a néphagyomány révén, úgyhogy az emberek elképzelésében Isten nem több már, mint egy glóriás szuperman, akinek nagyobb ereje és képességei vannak, mint az embernek, ugyanakkor esendő, korlátolt és hasonló gyengeségei vannak, mint nekünk. Szomorú, hogy még a keresztények körében is ugyanazt a hitetlen „istenpusztítást” látjuk, mint ami a pogány világban már régóta zajlik.

Kifejezetten arra a nézetre utalok, amely mostanában vert gyökeret, és amely nemcsak tagadja Isten mindenütt jelenvalóságát, de azt is állítja, hogy ez lehetetlen! Eszerint nem reális eszme, hogy Isten mindenütt jelen van, mivel nem lehetséges, hogy egy személy egyszerre, egy időben két helyen is jelen legyen. Sokan azt hiszik, hogy Isten követei, ügynökei által van jelen mindenütt, tehát másodlagosan, más személyeken keresztül. Ebben az értelemben Isten mindenütt jelen van ott, ahol angyalai időznek. Tehát valójában nem maga Isten van jelen, hanem a képviselőiben fellelhető tulajdonságai. Aki így gondolja, az mind nagy hangsúlyt helyez az angyalok kilétére és szolgálatára, mivel úgy hiszi, hogy ez az elsődleges út, amelyen keresztül Istennel kommunikálhatunk.

Emellett nagy hangsúlyt kap az írott ige is, mint a másik eszköz, amely által Isten jelenlétét megélhetjük. Ezen elmélet szerint, ahogyan olvassuk a Szentírást, és beépítjük az olvasott elemeket, gondolkodásunk, személyiségünk fokozatosan igazodik az olvasottakhoz, és olyanokká leszünk, mint az Isten – a gondolatainkban, a viselkedésünkben, és így Isten „szelleme” formálódik ki bennünk a szavakra való figyelés által. Ebben a felfogásban Isten szelleme nem más, mint egyszerűen Isten gondolatai, Isten szemléletmódja. Amikor e szavakat befogadjuk, akkor, állításuk szerint, birtokoljuk Isten szellemét, következésképpen Isten velünk van. Fel kell tennünk a kérdést: Isten szava nagyobb, mint maga Isten? Az ő ereje nagyobb, mint Ő maga? Elkülönül-e Isten lénye saját hatalmától, amely jelen van akkor, amikor Ő személyesen hiányzik, vagy távol van? Hogyan lehet jelen az ő ereje, személye azonban nem? Úgy tűnik, néhányan olyan részekre bontják Istent, amelyek egymás nélkül is működnek.

A jelenlét lényege

Nézzük meg, mit is jelent a mindenütt jelenvalóság fogalma: „mindenütt ugyanazon időben való jelenlét”. E szerint tehát Isten egy időben mindenütt jelen van. Azonban, a korábban bemutatott eszmék fényében, mit jelent „jelen lenni”? Ha valaki egy távcsövön keresztül néz valamit, ami nagy távolságra van tőle, elmondható-e, hogy jelen van ott, ahová néz? Ha valaki mobiltelefonon beszélget egy másik személlyel, elmondható-e, hogy ott van beszélgetőtársával? Ha valaki üzenetet küld valakinek, elmondható-e, hogy ő is ott van, amikor az üzenete megérkezik? Amikor imádkozom, vajon maga Isten hallja, vagy az angyalok hallják, és aztán továbbítják Istennek? Amikor bajban vagyok, látja-e Isten saját maga, vagy pedig az angyalok jelentik neki később az eseményt? Amikor szükségem van rá, közvetlenül jelen van, vagy pedig először várnia kell angyalaira, hogy üzenetet kapjon tőlük rólam, és aztán jelentést küldjenek neki? Némely kérdés triviálisnak vagy akár hülyeségnek tűnhet, de azért tesszük fel, hogy teljesen megértsük a különféle vélekedések következményeit.

Ha valaki a jelenlétemben van, akkor kétségtelenül képes velem személyesen interakcióba lépni és kommunikálni. Meg tudjuk érinteni egymást. Ha azonban Isten képtelen a kétoldalú kommunikációra velem, ha nincs érintésnyi távolságban, ha képtelen meghallani szavaimat, ha nem tud nekem személyesen válaszolni, hanem mindezt követei által, az angyalain keresztül képes csak keresztülvinni, akkor abszurd azt állítani, hogy Isten velem van. Ezt a fajta érvelést használva, az olyan emberek, mint pl. Donald Trump ugyancsak szinte mindenütt jelenlévők, hiszen miközben beszélnek, az egész világ figyeli és hallgatja őket a közvetítések révén, tv vagy internet segítségével. Jó párszor láttam és hallottam már Trumpot, de soha nem voltam a személyes jelenlétében.

A bibliai tanítás

Ilyen értelemben van jelen Isten mindenütt? Tényleg igaz volna, hogy senki nem tud egyszerre két helyen tartózkodni, Istent is beleértve? Nézzük meg Dávid egyik zsoltárának verseit és figyeljük meg a lehetséges következtetéseket!

Hová menjek szellemed elől? Arcod elől hová fussak? Ha a mennybe mennék föl, ott vagy, ha a Seolban vetnék ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyára kelnék, hogy a tenger túlsó partján időzzek, ott is a te kezed vezetne. (Zsolt 139:7-10)

Figyeljük meg, hogyan értette Dávid Isten mindenütt jelenlévőségét! Szerinte lehetetlen olyan helyet találnia, ahol Isten ne volna jelen! Világos, hogy Dávid egyenlőséget tett Isten szelleme és Isten jelenléte közé, más szavakkal, megértette, hogy Isten szelleme az maga Isten. Tehát ahol Isten szelleme jelen van, ott Isten maga is ott van. Úgy tűnik, Dávid állandóan érzékelte Isten jelenlétét, ezért válhatott olyan félelem nélküli, kiemelkedő harcossá Isten ügyében.

Másutt is ezzel az Isten állandó jelenlétére utaló felfogással találkozunk:

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy. (Zsolt 23:4)

Ezért történt, hogy Dávid fiatal fiúként sem riadt vissza az oroszlánnal, majd a medvével vívott küzdelemtől, később pedig a filiszteustól sem! Tudta, hogy folyamatosan Isten jelenlétében van, és ekkora kiváltsággal Isten egyetlen szolgáját sem lehetett legyőzni. Ekkora hittel olyan őrültségnek látszó dolgokra is képesnek bizonyult, mint puszta kézzel megölni egy oroszlánt, és kavicsokkal, hittel szembeszállni egy tapasztalt, állig felfegyverzett óriással. Isten jelenlétének tudata hatalmas ok a bátorságra, és Dávid folyamatosan tisztában volt ezzel a jelenléttel.

Salamon ugyancsak rendkívüli megállapítást tett ezzel kapcsolatban:

De vajon elképzelhető-e, hogy Isten a Földön lakjon? Íme, az ég és az egeknek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem! (1Kir 8:27)

Ez az alkalom Salamon templomának felszentelése volt. Még ha a király imában kérte is az Urat, hogy áldja meg Izraelt, amikor e házban vagy e ház felé fordulva imádkoznak, kifejezte, hogy pontosan érti Isten igazi természetét, amikor arról beszélt, hogy az egeknek egei sem képesek Istent magukba fogadni. Salamon megértette, hogy bár Isten dicsőségére építette ezt a templomot, Isten jelenléte egyszerűen nem korlátozódhat ezen épületre! Tudatában volt annak, hogy maga a menny sem képes Isten befogadására! Más szavakkal, tökéletesen tudatában volt annak, hogy Istennek az a formája, amelyet a menny trónján ülve láthatunk, távolról sem jelenti Isten teljességét! Isten egy olyan lény, aki messze „túlterjed” azon a testen, magán a mennyen, sőt, betölti az egész univerzumot! Salamon tehát arra utalt, hogy tudta, Isten jelen lesz a templomban, de azt is tudta, hogy Isten jelenléte nem korlátozódik egyetlen helyre, mert Isten természeténél fogva nem korlátozható egyetlen helyre! Más szavakkal, Ő egyidejűleg mindenütt jelen van! Ezt jelenti a mindenütt jelenvalóság: Isten minden pillanatban egyszerre jelen van mindenhol!

Pál apostolnak is van egy különleges kijelentése ezzel kapcsolatban:

… hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatnák és megtalálhatnák, noha nincs messze egyiküktől sem. Mert Őbenne élünk, mozgunk és létezünk; amint költőitek közül is mondták némelyek: Az ő nemzetsége vagyunk. (Csel 17:27-28)

Hogy jobban megértsük ezt a következtetést, figyeljük meg a körülményeket, amelyek közepette Pál ezt a kijelentést tette! Ekkor vitázott a tudósokkal Athénban, Árész dombján. Azt próbálta velük megosztani, hogy bár azt hiszik, Istent nem ismerik, és úgy hivatkoznak rá, mint „az ismeretlen istenre”, Őt valójában nem nehéz megtalálni. Azért, mert „nincs messze egyikünktől sem.” Valójában már létezésünk okán, természetes módon benne élünk, vagyis minden oldalról körülvesz minket! Pál ezt így fejezi ki: „benne élünk, benne mozgunk, benne létezünk.” Ugyanerről beszél egy másik megközelítésben:

Egy az Isten és Atyja mindeneknek, aki mindenek felett van, mindent áthat, és mindnyájatokban ott van. (Efézus 4:6)

Isten mindenek felett való, ezt könnyű megérteni. Isten természetében és hatalmában minden más létező lényt felülmúl a világegyetemben, ezért mondja, hogy mindenek felett való. De azt is állítja, hogy „mindent áthat és mindnyájatokban ott van”. Isten mindent áthat és minden keresztényben jelen van, mert mindenütt jelenvaló. Minden helyen egy időben van jelen, ezért Isten – mi pedig nem vagyunk azok. Sokkal hatalmasabb nálunk, képességeinket végtelenül meghaladja. Nem korlátozhatjuk az ő képességeit elképzeléseink szerint csak azért, mert mi magunk korlátozottak vagyunk.

Jézus találkozása a samaritániai asszonnyal a Jákób forrásánál, János evangéliumában, szorosan kapcsolódik témánkhoz. A samaritánusok gyűlöletesek voltak a zsidók körében. Bár azonos a származásuk, azonban keveredtek más népekkel. A zsidók ezért nem foglalkoztak velük és kutyába se nézték őket. A samaritánusok azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy valójában kedvezőbb helyzetben vannak, mint a zsidók, mert ők a megfelelő helyen imádják az Istent, ott, ahol évszázadokkal korábban Izrael összegyűlt Isten imádására. Azt gondolták, Isten sokkal inkább jelen van az ő imádati helyükön, mint Jeruzsálemben. Ezt a felfogást képviselte az asszony is:

A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. Jézus azt mondta neki: Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támadt. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Isten is ilyen imádókat keres magának. Isten szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk. (János 4:20-24)

Jézus válaszában két kritikus pontra mutatott rá. Először is kijelentette, hogy eljött az idő, amikor az imádat középpontja nem Samária, sem pedig Jeruzsálem. Tehát a két kiemelt földrajzi pont jelentősége megszűnt. A második kijelentése pedig ezt meg is indokolja: Eljött a pillanat, amikor az istenimádat módja gyökeresen megváltozik. E pillanattól fogva az igazi imádók Istent igazi természetével összhangban álló módon fogják imádni: szellemben és igazságban. Ha így tesznek, nem koncentrálnak többé Samáriára vagy Jeruzsálemre, mint istentiszteleti központokra. Ez nem azt jelenti, hogy e helyek megváltoznak, hanem azt, hogy egy nagyobb, mélyebb istenismeret lép életbe személyével kapcsolatban, és ez elvezet ahhoz, hogy Istent racionálisabb módon imádják, összhangban azzal, kicsoda Ő valójában. Isten szellemi lény, és e valóság megértése teszi félre a Samáriára és Jeruzsálemre koncentráló gondolkodásmódot. Isten – természete szerint – nem korlátozódik, kötődik egyetlen földrajzi helyhez. Ha valaki úgy gondolja, hogy Samáriába vagy Jeruzsálembe kell mennie, hogy Istennel találkozzon, akkor ezzel kifejezi, hogy nem értette meg Isten valós természetét. Isten természetének mélyére hatolva megértjük, hogy bárhol vagyunk, ott van velünk! Nem szükséges speciális helyeket felkeresni a vele való találkozás érdekében. Az igazi imádók megértik ezt, és Jézus kijelentette, hogy az ő eljövetelével elérkezett az ideje Isten népe gondolkodásmódja és imádata megváltozásának, mert a Messiás látogatásának egyik oka, hogy Isten valódi természetét fokozottan tudatosítsa követői számára:

Nemde két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, és a ti Atyátok akarata nélkül egy sem esik a földre? Nektek pedig a hajszálaitok is számon vannak tartva. (Máté 10:29-30)

Gondoljuk át ezt a szakaszt abban a felfogásban, hogy Isten nincs mindenütt jelen. Akkor mit értett volna Jézus e kijelentés alatt? Ha Isten angyalai által volna mindenütt jelen, akkor az angyalok ellenőriznének minden madarat, minden rovart minden pillanatban, és ha egyetlen madár meghal, akkor az angyal visszatér a mennybe és jelenti ezt Istennek. Ezt mondta volna Jézus? De ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy Isten nem tud mindenütt jelen lenni, mégis lát mindent, azért, mert teleszkóphoz hasonló szemei vannak. Képes arra, hogy a mennyben ülve mindent lásson, de arra képtelen, hogy jelen legyen mindenütt! Érdekes… De Jézus még érdekesebbet állít: még a hajszálaink is számon vannak tartva! Isten mind a nyolc milliárd ember hajszálait számontartja?! Hogyan tett szert Isten erre az információra? Tényleg angyalai számlálják a fejünkön lévő hajszálakat? Ha egy kihull, angyal jelenti Istennek?!

Személyes jelenlét

Isten személyesen van jelen mellettünk és velünk. Vannak igék, amelyek kifejezetten erre fektetik a hangsúlyt:

Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. (1János 1:3)

Hogyan lehetünk valakivel közösségben, ha nem állunk vele személyes kapcsolatban? Hogyan nevezhetünk valamit közösségnek, ha kapcsolatunk egy harmadik személy, mint közvetítő révén valósul meg? A szó, „közösség” a személyes kapcsolat tapasztalatára összpontosít. János apostol arra törekszik, hogy olvasói ugyanolyan személyes kapcsolatra jussanak az Atyával és a Fiúval, mint ő maga. Ehhez először meg kell érteniük, hogy ez lehetséges, elérhető, ezért írta e levelet, hogy saját szavait idézve, nektek is közösségetek legyen velünk.

Jelenlét kontra közösség

Az, hogy Isten mindenütt jelen való, nem jelenti azt, hogy mindenkivel közössége van. Igen, a „közösség” szoros, személyes interakciót jelent, de mindenképpen baráti, szeretetteljes formában. Az igazi közösség ezeken alapul. Ezért az utcán átmehetsz egy nagy tömegen anélkül, hogy bárkivel is közösségre jutottál volna. A közösség több mint a fizikai közelség, interakciót is magában foglal.

És elment Káin az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre. (1Mózes 4:16)

Úgy tűnik, ez a mondat ellentmond Dávid idézett állításának, amely szerint nem létezik olyan hely, ahol Isten ne lenne jelenvaló. Itt azonban arról van szó, hogy bár Káin soha nem tudott volna olyan helyre menni, ahol Isten ne volna jelen, azonban, olyan értelemben hagyta el Isten színét, hogy nem volt többé közösségben Istennel. Isten ugyan mindenütt ott volt, de a férfi ezer kilométernyi távolságra akart volna menni tőle, mert e naptól fogva nem kommunikált többet Istennel. Ez történt Jézussal a Golgotán: bár Isten jelenléte bizonyosan körülvette Őt gyakorlati értelemben, azonban nem volt közöttük kommunikáció, nem volt fénysugár, nem volt közösség, így Jézus olyan magányos volt, mintha Isten billió fényévekre lett volna tőle.

Egy másik személyben lakni

A Biblia nemcsak azt tanítja, hogy Isten mindenütt jelen van, de tovább is megy ennél, még pedig, hogy Isten az ő népében lakik. Ez félreérthetetlen tanítás, több helyen is előfordul:

Mi közössége van Isten templomának a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amint Isten mondta: Bennük lakozom, közöttük járok, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. (1Korinthus 6:16)

A templom az istenség lakhelye. Isten itt határozottan kijelenti, hogy mi Isten lakhelye vagyunk, a hely, ahol Ő él. Hogyan lehetséges ez, ha Isten nem mindenütt jelenvaló? Ez nem csupán annyit takar, hogy jelen van az Ő szava a szívünkben és az értelmünkben? Néhány részlet talán azt sugallja, hogy Isten szava az, ami valóban a miénk, és ebben az értelemben mondhatjuk, hogy bennünk él szavai által. Vannak azonban részek, amelyeket nem lehet így érteni. Nézzük meg Jézusnak a vigasztalóról szóló ígéretét:

És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazság szellemét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja és nem ismeri őt, de ti ismeritek, mert nálatok lakik és bennetek marad. (János 14:16-17)

Ebben a feltűnő kijelentésben Jézus számtalan félreérthetetlen tényt mutat be. Először is, beszél a vigasztalóról, aki valamikor a jövőben érkezik, aki akkor még nem volt jelen Isten népével, de megérkezik majd válaszul Jézus kérésére. János evangéliuma 7:38-39 világosan kifejti, hogy ez a vigasztaló (azaz a szent lélek/szellem) még nem adatott az embereknek, amíg Jézus a Földön időzött, és nem jön el, amíg Jézus meg nem dicsőíttetik mennybemenetele után.

Jézus nem azt mondta, „és én kérem az Atyát, és ad nektek új szavakat, vagy Isten szavának újfajta értelmezését.” Egy személyről vagy személyiségről beszélt, egy élő, intelligens lényről, akire úgy hivatkozik, „ő”. Másodszor, Jézus úgy hivatkozott erre a vigasztalóra, mint aki már velük van, de a jövőben bennük lesz. Ha a vigasztaló csupán az Isten szavával való tapasztalatra utal, akkor hogyan lehetséges, hogy a szó velük él, de nem bennük; ha azonban Jézus megdicsőül, akkor majd bennük él? Gondos vizsgálat nyomán egyértelmű, hogy Jézus itt önmagáról beszél. Velük volt földi testben, de nem bennük; mennyei megdicsőülése után él majd bennük, amikor megdicsőíttetik, és ismét felruháztatik az istenség minden erejével (beleértve a mindenütt jelenvalóságot), és visszatér – nem csupán, hogy együtt éljen népével, de azért, hogy egyenesen bennük lakozzék! A Biblia világosan kijelenti, hogy egy szellemi lény számára lehetséges egy emberi lényben lakozni. Nem csak lehetséges, de fel is van jegyezve, hogy megtörtént, több esetben is. Egy példa:

Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott jött vele szemben, akik a sírboltból bújtak elő, és olyan veszedelmesek voltak, hogy senki nem mert azon az úton járni. Mit akarsz velünk, Isten Fia? Azért jöttél, hogy idő előtt meggyötörj minket? (Máté 8:28-29)

Itt ördögi lelkeket látunk, egy egész légiónyit, amelyek két emberben laktak. Szó szerint bennük éltek, és amikor egyértelművé vált, hogy Jézus ki akarja űzni őket, engedélyt kértek, hogy a közeli kondába menjenek bele. Ha a démonok képesek az emberben lakni, hogyan mondhatjuk, „Istennek ez lehetetlen”?! Az ördögi szellemek az embert akarata ellenére uralták. Isten ezt csak a beleegyezésünkkel teszi meg, és a Biblia szerint éppen ezt cselekszi. A gonosz szellemekkel ellentétben, Isten nem ural le bennünket akaratunk ellenére, de bennünk, rajtunk keresztül él ugyanolyan teljes életet, ha engedélyt adunk neki, hogy akaratát megvalósítsa bennünk.

Isten jelenlétének ereje

Isten jelenléte a leghatalmasabb összetevője a keresztény életének. Jézus azt mondta, hogy az újjászületés tapasztalata a kulcsa az Isten országába való bemenetelnek. (János 3:3-6) Az új születés során Isten szelleme eljön hozzánk és elhozza Isten jelenlétét és magát Jézust, hogy bennünk éljen. Így válunk az isteni család részévé, és így válunk Isten fogadott gyermekeivé. Ez nem csupán az örök élet elnyerésének kulcsa, de a győzelmes életé itt és most a Földön. Erről beszélt Jézus is:

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki bennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. (János 15:5)
Aki benne marad, nem vétkezik: aki vétkezik, nem látta Őt, és nem ismeri Őt. (1János 3:6)

Ha Jézus bennünk él, a győzelem életét éljük, és nem a bűn ural többé minket. De tudatosítanunk kell magunkban, hogy Jézus csakis együttműködésünk révén élheti saját életét. Ez nem ugyanaz a tapasztalat, mint amit a démonoktól megszállott megélt, hogy elveszítette uralmát önmaga fölött, és teljes mértékben egy szellemi entitás dominálta minden mozdulatát. Jézus ezzel szemben a mi együttműködésünkkel él és működik, nem hódító és nem kényszerítő zsarnok.

Tehát elmondja nekünk, hogy hit által ki kell tartanunk Őbenne, és meg kell őriznünk a vele való kapcsolatot, hogy bennünk maradjon. Ebben a kapcsolatban gyümölcsöt termünk és bűn nélkül élünk. Pál ezt így fogalmazta meg:

Ha a szellemben élünk, akkor járjunk is szellemben! (Gal 5:25)

Lenyűgözőek az Isten mindenütt jelenvalóságát bizonyító tények, és annál szomorúbb, hogy sokszor éppen keresztények próbálják meg Őt korlátozni, megalázni, tulajdonságait kisebbíteni! Az univerzum Istenét nem lehet a véges, korlátolt emberi szintre lehúzni. Ne csatlakozzunk azokhoz, akik Istenről értéktelen elméleteket képviselnek! Inkább tartozzunk azok közé, akik láthatóvá kívánják tenni Őt mindenki számára: dicsőítsétek azért az Istent testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi! (1Korithus 6:20)

Jézus jelenléte valóság. Kézzelfogható – nekem olyan valóságos, mint bármelyik ember jelenléte. Egyre jobban megértem, mit jelent társa lenni naponta a kis és nagy dolgokban, és mit jelent, hogy állandóan magam mellett tudhatom lelkem mindig elérhető szerelmesét.
Max Lucado