Az Úr csodálatos, tökéletes fegyverzetet bocsátott rendelkezésünkre annak érdekében, hogy Dávidhoz hasonlóan „ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindent elvégezve megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezve derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözve az igazságnak mellvasába, És felsaruzva lábaitokat a békesség evangéliumának készségével; Mindezekhez fölvéve a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde.” (Ef 6:13-17)

Tehát az ellenállás és az állhatatos megállás, a végső győzelem – vagyis nem arccal a földre rogyás! – érdekében mennyei fegyverekre, nem pedig magunk kovácsolta eszközökre van szükségünk.

Az alábbiakat sorolja az apostol:

• öv – igazlelkűség, igazságszeretet
• mellvért – igazság, megigazultság
• saru – a békesség evangéliumának készsége
• pajzs – hit, amely a gonosz tüzes nyilait megoltja
• sisak – üdvösség
• kard – a Lélek kardja, Isten beszéde

Mindezek olyan isteni jellemzők, amelyekkel magunktól soha nem rendelkeznénk. Egyetlen forrásból igényelhetjük őket: Az Úr Jézus Krisztusban, az Ő nevében miénk lehet!

Az igazlelkűség vagy igazságszeretet a Megváltó lényének lényege: „Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annak okáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.” (Zsid 1:9) „És Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője.” (Ésa 16:5) Mindkét ige Jézust mutatja be, mint aki jól ismeri az igazságot, hiszen az igazságból való volt, az igaz Isten Egyszülöttjeként. Az Atya trónja az „igazság és jogosság alapján nyugszik” (Zsolt 89:15), szemben az ördöggel, aki „emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (Ján 8:44) Amikor felövezzük magunkat az igazlelkűséggel, döntést hozunk: nem a hazugság, hanem az igazság útján akarunk járni mostantól fogva mindvégig. Aki szereti és szólja a hazugságot, annak bármilyen enyhe formáját is, az lényegében Isten birodalma ellen küzd. A tiszta igazság szeretete az álnokság gyűlöletével kéz a kézben jár.

Az igazság vagy megigazultság mellvértje, páncélja a védelem egyik nélkülözhetetlen eleme. Emlékezzünk, Dávid nem bírt járni sem a király által felajánlott páncélban, összeroskadt alatta. Érdekes módon, bár Saulról azt olvassuk, hogy egy fejjel kimagaslott népe közül, és saját páncélja nyilván tökéletesen illet rá, mégsem mert kiállni benne a párbajra. Ha a pásztorfiú e nehéz vértben vonult volna ki Góliát ellen, csak gúny és szidalom tárgya, majd pedig halálfia lett volna. Az ember (vélt) igazsága, önigazultsága valójában „megfertőzött ruha”, amely nemhogy védelmet nem jelent, de a pusztulásba sodor.

A tökéletes igazság és igazságosság, valamint a szentség és a részrehajlás, önzés nélküli szeretet mind Krisztusban lehet a miénk: „Az Úr a mi igazságunk.” (Jer 23:6) „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róm 5:1) „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen.” (1Pét 3:18) Halála révén szerzett igazságosságot, szentséget számunkra, de nem csak jogi értelemben! Szívünkben, lelkünkben való lakozása által valós igazságosság jelenik meg döntéseinkben, indulatainkban, cselekedeteinkben és szavainkban! Ez az egyik legnagyobb ajándék a bűn sötétjében vergődők számára! Megszűnik a beteges, énközpontú gondolkodásmód uralma, és kibontakozik bennünk az a lelkület és indulat, amely volt a Krisztusban. Csodálatos erőforrás annak tudata, hogy nem kell többé erőlködünk azon, hogy igaznak és igazságosnak tűnő tetteket vigyünk végbe, nem kell többé a képmutatás álarca mögé rejtőznünk, mert Jézusban új teremtéssé válunk, aki valóságos szentségben és igazságban született nekünk és bennünk: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben, mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával körül engem.” (Ésa 61:10).

A békesség evangéliumának készsége a saru, mely képessé tesz a hazugság földjén való járásra, biztos megállásra, illetve az előretörésre, hódításra. Jézusról olvastuk fentebb, hogy Ő a békesség fejedelme. Egyetlen cél érdekében jött: hirdette, hogy elközelített a mennyek országa, Isten királysága, azaz az Atya részéről a békességet, jó akaratot, a legjobb szándékot testesítette meg a sátáni hazugságok által elámított, becsapott emberiség felé. Tehát letehetjük a fegyvert Istennel szemben, mert Ő a békesség Atyja az egész világegyetem számára. Isten azt akarta és akarja, hogy Jézus által „békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben.” (Kol 1:20) Mindazok, akik elfogadják Krisztust, az Istennel való békesség örömhírét vihetik szerte a világba: vége a félelem, a kételyek és a rettegés korszakának, mert Isten a szeretet!

A hit a pajzs a gonosz tüzes nyilai ellen. Az Isten iránti bizalom a védelem legfontosabb eszköze: „Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Pajzsom nékem ő s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én üdvözítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.” (2Sám 22:3) „Jótevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; pajzsom, és az, akiben én bízom.” (Zsolt 144:2) „Íme, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, és lett nékem szabadítóm!” (Ésa 12:2) Ezt a csodálatos pajzsot is Krisztustól nyertük, mert Ő „a hitnek fejedelme és bevégezője” (Zsid 12:2). Ő az, aki tűzben megpróbált aranyat, azaz Atyánkba vetett mély hitet, kitartó ragaszkodást és gyermeki bizalmat ajándékozhat nekünk, mert ezek az Ő szívének kincsei! Minél jobban törekszünk megismerni Istent – egyrészt Igéje és Fia által, másrészt személyes életünkben –, annál jobban megerősödik bennünk az iránta táplált bizalom. Teljes körű védelmet biztosít a kételyek, a hazugságok, a félelem ellen. Láthatjuk, hogy Saul és népe esetében a hit pajzsa teljességgel hiányzott, ezért védtelenek voltak a filiszteus szájából jövő hazugságokkal szemben.

Az üdvösség a sisak, amely a fejet, a gondolkodás központját védi. Alapvető, hogy tudjuk, merre tart az életünk, mi a célja a létezésünknek, miért küzdünk a pár évtized alatt. Mit takar az üdvösség szó? Tág értelemben nem más, mint Isten uralmának korlátlan kiteljesedése, amely jelen pillanatban, a bűn történelmének lezárulásáig késedelmet szenved. Az örökké tartó, végtelen, Istenből áradó élet részeseivé lehetnek azok, akik már e Földön neki adják szívüket Jézusban. Ugyanis csodálatos igazság, hogy az üdvösség fogalmával visszajutunk az egyik alapvető tényhez: „életünk van az Ő nevében”, de fogalmazhatunk úgy is, hogy nincs senki másban életünk, csakis Őbenne. Az üdvözítő a héber formájában jásá, jesua, a görögben szótér ugyanis Jézus Krisztus fentebb már érintett nevei, amelyek át- és átitatják a Bibliát. Hihetetlenül gazdag jelentéstartalma folytán megértjük Pál szavait: nincs más név, amely által lehetséges a megtartás! Magában foglalja az állandóságot, a boldogságot, a bűnbocsánatot, a jóllétet fizikai és lelki értelemben, a gyógyulást testi és szellemi értelemben, a kimenekedést, a megőrzést és megtartást a gonoszság minden erejével szemben, a szabadítást a bűn, a halál, a veszélyek minden válfaja esetében, a tökéletes oltalmat és védelmet. Az élet teljességét kapjuk, ha Őbenne elrejtőzünk, ha szent nevében bízunk, már itt, a jelen világban. A folytatás pedig az Atyával és a Jézussal való kapcsolat fátyol nélküli, el nem fogyó holnapokba torkolló valósága…

Isten beszéde, a logosz – amely ugyancsak a Fiú egyik neve – az ember egyetlen fegyvere a sötétség földjén. De mi jellemzi ezt a kardot? Kétélű, éles kard, a Lélek kardja, amely Jézus Krisztus szájából származik, és Isten tökéletes akaratának végrehajtója:

„Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.” (Ésa 55:10-11)

„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” (Zsid 4:12)

Ugyanaz a hatalom, amely kezdetben megteremtette a semmiből a tökéletes világegyetemet, ugyanaz kész újjáteremteni minden egyes embert: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.” (Ján 14:23) A korábban szó szerint öntelt szívet betölti az isteni jelenlét teljessége, öröme és békessége.

Az Ige a Lélek kardja: nem emberi hang, hanem Isten szent Lelke hozza működésbe az emberi hit által és teszi ugyanolyan hatékonnyá, mint a bibliai időkben. Hogyan működött e kard Krisztus, később pedig tanítványai szájából kijőve? Napvilágra hozta és megfeddte a bűnöket, bűnbocsánatot és feloldozást adott, halottakat támasztott fel, szemeket és végtagokat teremtett, halálos betegségeket gyógyított, az Úr jó akaratának terjesztője volt, meghirdette a szabadságot a sötétség foglyai számára. Ez az a fegyver, amely az elveszett világ visszahódításának egyetlen, igazán hatékony eszköze, s ez az Úr mindenkori gyermekeinek is kardja, mert „Istenünk beszéde mindörökre megmarad.” (Ésa 40:8) E kard folytonos őrzése csodákra nyit kaput: „Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.” (Ján 15:7)

„A mindenható Istenbe vetett hit minden győzelem szülőanyja. A hit átveti magát az idő korlátján és diadalénekbe kezd, amikor a csata még javában zajlik.”

Spurgeon

„A hit Krisztus katonáit tetőtől talpig vassal vértezi, amelyen sem kard, sem dárda, sem golyó nem fog.”

Spurgeon

„kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról; akik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak.” (Zsid 11:32-40)