Fedezd fel saját szellemi ajándékodat!

Az alábbiakban a közvetlenül Krisztus utáni kereszténység egyik legjelentősebb alakjáról lesz szó, hiszen máig ható jelentősége van döntéseinek, szavainak és tetteinek. Nem csupán azért érdemes a róla szóló feljegyzéseket tanulmányozni, mert szó szerint rendkívül bátorító, hanem mert ugyanez a forrás, ugyanez az erőt sugárzó élet ma is elérhető minden Krisztust kereső és követő ember számára.

A névadás jelentősége

Sokan kapnak a környezetüktől különféle melléknevet, becenevet, csúf- vagy ragadványnevet valamilyen szembetűnő, külső jellegzetesség vagy belső tulajdonság, esetleg az általuk kifejtett hatás alapján. A Bibliában is találunk számos jelentéssel bíró nevet, amelyek az illető jelleméről, sorsáról már előre sokat elárultak. Előfordultak átnevezések is, amikor maga Isten változtatta meg bizonyos, általa kiválasztott személyek tulajdonnevét. Csak két példa:

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
Ábrám	avrám (óhéber)	felmagasztalt atya
Ábrahám	avráhám (óhéber)	sokaság atyja (új név Istentől)
Jákób	jaakóv	sarkot megragadó; csapdát állító
Izrael	jiszráél	ragaszkodik Istenhez Isten harcosa, Isten győzedelmeskedik (új név Istentől)

A név

Az alábbiakban egy Ciprus szigetéről származó, izraeli gyökerekkel rendelkező keresztény férfiről lesz szó, aki nem eredeti, hanem „szerzett” nevén vált világhírűvé az Apostolok cselekedetei c. könyv történetei alapján. Érdekes módon éppen abból a törzsből származik, akik a szent sátor és a templom körüli feladatok ellátói voltak. Valójában egész élete ennek a feladatnak a betöltéséről szólt, hiszen Krisztus testének, élő templomának építésén fáradozott, rendkívül hatékonyan.

• József*, akinek az apostolok a Barnabás** melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás*** fia, egy ciprusi származású lévita. (Cselekedetek 4:36)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
József*	Iószész (ógörög)	felmagasztalt
Barnabás**	Bar-nabbá, arámi eredetű tulajdonnév	prófécia vagy próféta fia; vigasztalás fia
vigasztalás***	paraklészisz (ógörög)	vigasztalás; buzdítás, bátorítás

Önmagában az a tény, hogy József az apostoloktól, Krisztus közvetlen munkatársaitól nyerte el, még életében melléknevét – már ez a tény hitelesíti a név tartalmát. Hiszen olyan emberekről van szó, akik Krisztus szellemét, lelkületét birtokolták, az Ő indításainak, parancsainak engedelmeskedtek. Tehát ezek alapján biztosak lehetünk, hogy e kitüntető elnevezés a valóságot fejezte ki, nem költői vagy elfogult emberi túlzás áll mögötte.

A jellem

Egy ilyen név mindenképpen pozitív jellemtulajdonságokat feltételez. Lukács apostol, a könyv szerzője, nagyon tömören megindokolja, miért kaphatott már életében egy ilyen bátorító tartalmú „azonosítót” ez a tanítvány. Aki ugyanis telített Isten szellemi jelenlétével, az törvényszerűen isteni jellemtulajdonságokat mutat fel az egyes élethelyzetekben.

• jó*, szent szellemmel** és hittel*** teljes férfiú volt (Cselekedetek 11:24)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
jó*	agathosz	jó, nemes, bátor, derék, kiváló, becsületes, jóindulatú
szent szellem**	hagiosz pneuma	szent, Istennek szentelt; tökéletes, hibátlan, tiszta szellem lélegzet
hit***	pisztisz	hit bizalom hűség, megbízhatóság, hitelesség

Egészen pontosan megtudhatjuk, mivel-kivel volt telített Barnabás szívének szentélye. Ez gyakorlatilag a kereszténység titka és lényege, az újjászületés csodája. Jézus és Pál szavai szerint:

• … az Atya bennem van. … Azon a napon [ti. pünkösd napján] megtudjátok majd, hogy én az én atyámban vagyok, ti bennem, én bennetek. (János 14:10.20)

• Ti azonban nem test szerint éltek, hanem szellem szerint, ha Isten szelleme lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus szelleme, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a szellem élet az igazság miatt. (Róma 8:9-10)

Az Istent magában hordozó Jézus Krisztus szemnek láthatatlan, szellemi formában van jelen mindazokban, akik szövetségre léptek vele. Az a győztes, feltámadt Ember, aki kizárólag Isten jóságáról tanúskodó cselekedetekkel és szavakkal aratott diadalt minden kísértésben. Ez a forrás mindenki számára elérhető ma is. Barnabás igénybe vette, és ennek szemmel látható megnyilatkozásai voltak az életében. Igazán jó ember azért lehetett, mert maga a tökéletes jóság Istene lakott benne a Fiú szellemi jelenvalósága által.

Az igazi Vigasztaló

A fenti igék alapján már nagyon könnyen megállapítható, hogy ki az igazi Vigasztaló/Pártfogó/Bátorító. Kinek a fia volt valójában Barnabás? Jézus Krisztus és János apostol tesz bizonyságot a Vigasztalóról (Károlyi Gáspár fordította így), összesen öt helyen említik. Magyarul kétféle formában olvashatjuk ugyanazt a görög szót.

• én pedig kérni fogom az Atyát, és másik vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság szellemét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja, nem is ismeri; ti azonban ismeritek, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. (János 14:16-18)

• A pártfogó pedig, a szent szellem, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. (János 14:26)

• Amikor eljön a pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot rólam; (János 15:26)

• jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm hozzátok. (János 16:7)

• ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus (1János 2:1)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
vigasztaló, pártfogó	paraklétosz (ógörög)	vigasztaló pártfogó, szószóló, közbenjáró, védőügyvéd, segítségül hívott

Jézus Krisztus legtöbbször E/3. személyben, példázatszerűen beszél önmagáról, ahogyan itt is. Ezért látszólag egy másik személyről, valójában azonban önmagáról beszél, aki örökre tanítványaival marad a világtörténelem végéig – de nem fizikai testben, hanem láthatatlan, szellemi formában. (A szövegben szereplő eredeti ógörög névmások aki/ami/az jelentést egyaránt hordoznak.) Ez annak érdekében történik így, hogy az üdvösség az egész világ minden lénye számára egyaránt elérhetővé legyen.

Van tehát egy ok-okozati láncolat, amely a Barnabáshoz hasonló embereket „eredményezi”, és ezek közül egyik sem hagyható el:

• az evangélium nyomán születő, élő HIT az üdvösségben, az Üdvözítő személyében
• a SZENT SZELLEM befogadása az újjászületés során
• Krisztus befogadása szent JELLEMet eredményez: jóság, hűség, szelídség stb.
• látható EREDMÉNY, azaz jó cselekedetek, áldott következményekkel, Krisztus királyságának gyarapodása

Nézzük meg ennek megvalósulását a tanulmány főszereplőjének, Barnabásnak az életeseményeiben!

Az elhívás

Elhívására, pontosabban annak nyilvános kihirdetésére akkor került sor, miután már bizonyságát adta (a benne élő Krisztus) gyümölcsöző munkájának. A kiemelt idézetekből kitűnik, hogy Barnabás számos feljegyzett, fontos szolgálata a gyülekezeti kézrátétel előtt történt. Ezek bizonyították Krisztus testének tagjai előtt, hogy József/Barnabás alkalmas az evangélium hirdetésére Pál apostol oldalán. Itt már rendelkezett prófétai és/vagy tanítói ajándékkal, valamint a bátorítás-vigasztalás szellemi képességével.

• Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lúciusz és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a szent szellem: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket! Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. (Cselekedetek 13:1-3)

Az elhívás mindig Jézustól érkezik: menjetek el széles e világra és tegyetek tanítvánnyá minden népet, tanítva őket…! Az elhívás erőforrásai a megbízott rendelkezésére állnak, hiszen Krisztus él benne. A megbízás eredményessége az előbbi két okból fakadóan törvényszerű. Semmi emberi erőfeszítés; csakis az isteni működésnek való engedelmesség vezethet gazdag terméshez.

A talentum és gyümölcse

Az alábbi részlet bepillantást enged a névadás indokaiba, s egyben a korai kereszténység hatékony működésébe. A jeruzsálemi központú, Krisztust követő gyülekezet tagjai folyamatosan járták – az Úr útmutatása alapján – a római birodalom városait, hogy minél több helyen, minél több szívben felállítsák Krisztus szellemi birodalmát. Ebben Barnabásnak jelentős szerep jutott.

• … s az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezethez, és kiküldték Barnabást Antiókhiába. Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította* mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban, … És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. (Cselekedetek 11:21-24)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
bátorít*	parakaleó (ógörög)	kér, kérlel, könyörög bátorít, buzdít, felszólít (meg)vigasztal magához hív segítségül hív

A Barnabás által végzett „tevékenység” pontosan ugyanazzal a szóval van kifejezve, mint amiből mellékneve származik. Nemcsak megláthatta az isteni kegyelem-szeretet működésének eredményeit Antiókhiában, hanem bátorította, buzdította, vigasztalta a kereszténnyé lett pogányokat – egyetlen teendőjük felől. Akik ugyanis Krisztust egyszer felöltötték, akik beleszülettek az Ő tiszta és erőteljes életébe, azoknak egyetlen feladata: Őbenne maradni. Tevékenysége, életárasztó beszéde nemcsak azokra hatott, akik már keresztények voltak, hanem sokakat megnyert a csatlakozásnak a bálványimádó világban élők közül is. Barnabás példája tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy e különös új szekta tagjait krisztianoszoknak, azaz Krisztus-követőknek nevezték el (ld. Cselekedetek 11:26).

Gyakorlati kereszténység

Krisztus jelenléte Barnabás életében gyakorlati vonatkozásban is megnyilvánult az alábbi eset szerint:

• A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt. … József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, eladta azt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé. (Cselekedetek 4:32.36)

Nem csak a szavai voltak buzdító, bátorító tartalmúak. Gyakorlati döntései is bizonyították, hogy József/Barnabás ténylegesen az Úr Jézus kezébe tette egész életét, s ezzel együtt anyagi javait is. Lemondott a földjéről a gyülekezet üldözött, kisemmizett tagjainak megsegítése érdekében. Megvalósította Jézus és János apostol kérlelését:

• Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben … Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is. (Máté 6:19-20)

• Gyermekeim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal! (1János 3:18)

Ezzel a tettével, példamutatásával bátorította, buzdította keresztény testvéreit, hogy engedjék el az anyagi javakhoz ragaszkodó lelkületüket és teljesen helyezzék át magukat Krisztus gondviselő kezébe.

Bátor döntések

További, nagyon fontos következményekkel bíró események is feljegyzésre kerültek Barnabással kapcsolatban. Olyan dolgokhoz volt bátorsága, amiket rajta kívül senki nem mert felvállalni. Az első a Saulból lett Pál felkarolása a félelem miatt elzárkózó jeruzsálemi közösséggel szemben. Krisztus benne lakozó szelleme által felismerte az egykori farizeusban Krisztus kiválasztott eszközét, illetve saját leendő testvérét-szolgálótársát. Barnabás teremtette meg a kapcsolati hálót, amely segítségével Pál apostol szolgálata, és később közös evangélizációjuk elindulhatott.

• Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, beszélt is vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében. Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében. (Cselekedetek 9:26-28)

A második esetben már magával Pál apostollal szállt szembe János testvér érdekében. Második esélyt adott neki, hogy a fiatalember jóvátegye korábbi rossz döntését. Ennek következtében János megerősödött hitében – és ő lett a későbbi Márk evangélista.

• Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk, hogy megy a soruk. Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra. Pál pedig Silást választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; (Cselekedetek 15:36-40)

Barnabás olyan választásokat tett, amelyek összhangban álltak a szent szellem indításával, és amelyek messzeható, pozitív következményeit egyedül az Úr látta előre. Hitben meghozott döntései mindkét esetben bátorságot és bizalmat öntöttek a támogatott testvérekbe (Pál és Márk), és elősegítették életük és szolgálatuk kiteljesedését. Barnabás valójában nem tett egyebet, mint megbízott Jézus szellemi kinyilatkoztatásaiban, bár azok – látszólag – ellentétben álltak a józan ész követelte megfontolásokkal. Mint pl.: nem lehet megbízni abban, aki eddig üldöző volt; nem lehet megbízni abban, aki egyszer már cserben hagyott. Barnabás reménykedett. Isten ugyanis a remény, az új kezdetek Istene…

Üldözöttség

Pál oldalán Barnabásnak az evangéliumhirdetés „sötét oldalából” is kijutott. A gyilkos indulatok, bántalmazások, üldöztetés áldozatai lettek Jézus Krisztusért.

• Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba. A tanítványok azonban megteltek örömmel és szent szellemmel. (Cselekedetek 13:49-52)

Itt mutatkozik meg a barnabási lelkület különlegessége és valódisága. Ő nem csak olyan értelemben volt a „vigasztalás fia”, hogy képes volt Jézus gyengéd és állhatatos szeretetével átitatott szavaival reményt éleszteni a csüggedőkben. Őt magát is vigasztalta valaki: a benne élő Krisztus, aki annak idején, saját szenvedése idején hiába várt részvétre… (ld. Zsoltár 69:21) Az üldöztetés, furcsa módon, nem váltott ki elkeseredést, visszahúzódást az apostolokból. Azt olvassuk, hogy megtöltötte őket Krisztus szelleme és öröme, ujjongása. De minek örültek? – tehetjük fel a jogos kérdést. Erre is találunk választ:

• … behívatták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és elbocsátották őket. Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus. (Cselekedetek 5:40-42)

Ezt természetes ésszel aligha lehet megérteni. Ebben a világban kitüntetés Jézus miatt üldözöttnek lenni. Ha méltó valaki az Úrra hulló szidalomra, az bizonyítja, hogy Jézus él benne. Ezért örültek, ezért erősödtek meg belső emberükben még inkább.

A te ajándékod – a te neved

Sokan felsóhajthatnak, mire idáig jutnak az olvasásban: szép, szép, de ez már a régmúlt! Mi érvényes ebből rám? Hiszen velem semmi különös nem történik, nekem nincs semmim, amivel az Urat szolgálhatnám. Ez abban az esetben igaz, ha még nem léptél be Krisztusba. Ha azonban már elnyerted az újjászületés pecsétjét és zálogát, akkor nincs jogos hivatkozási alap…

Látszólag mégis van, hiszen a Pál szerint létezik egy speciális szellemi ajándék, amely kifejezetten a vigasztalás „képességét” jelenti.

• Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló/bátorító a vigasztalást/bátorítást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. (Róma 12:6-8)

Ha azonban a többi részletet gondosan elolvassuk, egy sokkal tágabb kép bontakozik ki előttünk. Isten maga az élő vigasztalás, remény, bátorítás, buzdítás, kérlelés. A Fiú – mint tükörkép – ugyancsak maga az élő vigasztalás, remény, bátorítás, buzdítás, kérlelés. Akik tehát beleszületnek a Fiúba, azok a vigasztalás, bátorítás, buzdítás gyermekei. Ugyanaz a szellem, ugyanaz a lelkület él és nyilvánul meg bennük. A keresztények alaptulajdonsága krisztusi tulajdonság: az örök szeretet gyógyító-szabadító hatalmába vetett hit és tapasztalat alapján mindannyian a vigasztalás, bátorítás, buzdítás gyermekei vagyunk! Isten beszéde, Krisztus csodarejtő szavai a remény és a vigasz szavai minden hívó szájából ugyanarra az eredményre vezetnek.

• Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. (2Korinthus 1:3-4)

• Vigasztaljátok/bátorítsátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is. … Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. (1Thessalonika 5:11.14)

• Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen. (Zsidók 3:13)

De hol találjuk meg a vigasztalás, bátorítás beszédeit, amelyeket megoszthatunk másokkal? Ha valakiben Krisztus él, akkor szoros közössége van az igével, amely cselekvéssé, történéssé, vigasztalássá lesz a saját és mások életében.

• … nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben; teljesítsd hát azt! (5Mózes 31:14)

• „Közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. (Róma 10:8)

József a Barnabás nevet kapta az őt jól ismerő testvérektől-barátoktól. Te milyen ajándékokat kaptál Krisztus testének tagjaként? És milyen nevet kapnál a körülötted élőktől? Miről, kiről tanúskodnak szavaid és tetteid?

Nader Mansour