Az egészségügyi gondjaim 2018-ban kezdődtek. Rendszeresen sportoltam, futottam, de akkoriban feleslegesnek és időveszteségnek tartottam a nyújtógyakorlatokat. Mellőzésüket követően két probléma is jelentkezett. Először az ülőideg (nervus ischiadicus) kezdett el fájni, majd pedig – az edzések ellenére – az alsótestem képtelen volt fölmelegedni, ennek következtében könnyen felfáztam, illetve hasmenésem lett. Az idegfájdalom először csak futás után jelentkezett, később folyamatossá vált. Az ülés csak rontott az állapotomon, olyannyira, hogy már harminc perc ülés után is fájt a lábam.

Imádkoztam, elkezdtem nyújtani, de nem segített. Aztán olyan isteni indíttatást kaptam, hogy szerezzek egy fitneszlabdát, és ezután azon ültem a számítógép előtt. Ez néhány hét leforgása alatt segített az ülőidegfájdalmon, viszont az altestem továbbra is hideg maradt. Kompromisszumos megoldásként „előmelegítettem” az ülőkét. Így meg tudtam előzni a felfázást, és elértem egy „elviselhetően rossz” állapotot. Különböző erősítő és nyújtó gyakorlatokat végeztem, megkérdeztem egy szakértőt is, de semmi nem hozott komolyabb javulást.

Aztán az ötödik év végén Isten feltette nekem a kérdést, miért nem imádkozom ez ügyben. Hogy őszinte legyek, előtte eszembe sem jutott, hogy komolyan Isten elé tárjam a helyzetet, de ennek alapján elkezdtem imádkozni. Elmondtam az Úrnak a fizikai állapotomat, majd hálát adtam azért, hogy Jézus sebei által már meggyógyultam, és Isten megoldotta ezt a problémámat – annak ellenére, hogy fizikai értelemben az továbbra is ott volt. Pár nap folyamatos ima után egyszer csak éreztem, hogy ülés közben „magától” felmelegedett a székem, később pedig már felfázás nélkül is rá tudtam ülni „hideg” székekre is.

Egyik esetben a fitneszlabda alkalmazásának gondolatát kaptam Istentől, a másodikban pedig rávezetett, hogy egyszerűen hit által imádkozzam a gyógyulásért. Megbizonyosodtam róla, hogy mindkét módszer lehet Istentől.

Bessenyei Szilárd