A kosár

Közeledett a karácsony. A nagyfiam olyan ajándékot kért, amit nem tudtam neki megvenni. Arra gondoltam, hogy adok neki egy kezdő részletet az árból, és az év során gyűjtögetni fog rá. Történt azonban, hogy a munkahelyemen kaptam egy e-mailt, melyben tájékoztatnak, hogy az alapítvány sikeres évet zárt, ezért a dolgozóit megjutalmazza a szokásos járandóságon felül egy havi bérrel. Ez számomra – és persze minden munkatárs számára – nagy öröm volt, hiszen így teljesíteni tudom a fiam vágyát.

Hazafelé be kellett vásárolnom a közeli Coop-áruházban. Gyakran járok oda, mivel közel van a lakásunkhoz. Már több alkalommal láttam a bolt előtt egy kéregető, középkorú férfit. Volt rá példa, hogy vásároltam egy doboz tejjel, vajjal, pár zsemlével többet, és odaadtam neki. Most is bevásároltam bőségesen számára is, aztán beültem az autómba. De valahogy nem éreztem jól magam. Arra gondoltam, hogy én meg tudom venni a fiamnak a drága ajándékot, ez a férfi pedig itt kéreget a hidegben. Kivettem a tárcámból ezer forintot, és mosolyogva odaadtam neki. Visszanézve láttam, hogy hitetlenkedve tartja kezében a pénzt, és hosszan néz utánam. Átjárt valami nagyon jó érzés… Közben arra is gondoltam, hogy alig tettem valamit, hiszen csak beülök az autómba, és elmegyek. A sorsán változtatni nem tudok!

Egy hét múlva újra mentem bevásárolni. A bejáratnál elém jött a kéregető férfi.

Azt mondta: – Már vártam magát! – Hátrafordult, lehajolt, és felemelt egy kosarat. Egy csodálatos, nagy, fonott kosarat! – Ezt magának hoztam! Köszönöm a múltkori segítséget! – Hirtelen átjárt valami melegség. Elfogadtam az ajándékot, és boldogan mentem be az üzletbe az új kosarammal! Ez nem akármilyen kosár! Ez a HÁLA kosara! Egy nélkülöző koldustól kaptam! Az üzletben könnyekkel küszködve meséltem el az első, utamba kerülő eladónak a történteket. Azóta is ez a legbecsesebb tárgy a lakásomban! Sokat gondolkodom a történteken. Nemcsak az odaadott bankjegy értékének tízszeresét kaptam vissza, hanem sokkal többet: Hálát, szeretetet, boldogságot!

Bizonyára többen bántják: Miért kéreget? Miért nem dolgozik? Azt nem tudják az emberek, hogy ennyire hálás is tud lenni egy koldus, és visszaad abból, ami neki van. Nem szabad ítélkeznünk! Mindannyian Isten gyermekei vagyunk a Jézus Krisztusban!

Epilógus:

Azóta is többször találkoztam vele. Ott áll és csendesen egymásra mosolygunk. Természetesen a kedvenc kosarammal járok vásárolni, és egy-két élelmiszerből mindig többet pakolok bele … mert én tartozom!

Varga Anikó


Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert Ő visszafizeti jótéteményét.

Példabeszédek 19:17