Karácsony margójára

A keresztény világ minden évben legalább két hónapig karácsony lázában ég. Tudjuk, hogy több mint kétezer éve megszületett Jézus, bár a pontos időpontot máig homály fedi – talán mert nem ez az igazi lényeg. Azt két evangélium is feljegyzi, hogy e csodálatos történésre Dávid szülővárosában, Betlehemben, azaz a ’kenyér házában’ került sor (ezt jelenti ugyanis a település neve), csöppet sem királyi körülmények között. Ha azonban letáborozunk a jászol mellett, félő, hogy elmulasztjuk a lényeget. Tovább kell mennünk, hogy felfedezzük az igazi értelmét ennek az eseménynek, amely nyitójelenete egy máig tartó küzdelemnek.

A betlehemi születés

A születés minden kétséget kizáróan egy csoda, az élet keletkezésével együtt. Amikor két emberi sejt összeolvadásából egy új lény jön létre, aki kilenc hónapnyi fejlődés után napvilágra bukkan – bár sokszor hallunk róla, esetleg személyesen átéljük –, mégis mindig megrendítő esemény. Az ember, minden egyes személy maga a csoda. Ahogyan Kosztolányi Dezső megfogalmazta: „Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él s mint fán se nő egyforma-két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.”¹ Azonban a vers címe is sugallja: halandóként jövünk világra. Meg vannak számlálva napjaink. Aki embernek születik, az az Ádámtól örökölt halandóság foglyaként él, ameddig él. Vagyis a kezdeti örömre rögtön árnyék vetül, a jövőbeni veszteség kikerülhetetlen tragédiája.

Ennek a világegyetemben is egyedi, szenvedésteli létformának a kiküszöbölésére érkezett a Földre a második Ádám. Még a fentinél is nagyobb csoda történt, amiről a Biblia tanúskodik: Isten örök életű egyszülött Fia emberi természetet, emberi testet öltve magára, Mária gyermekeként megszületett Betlehemben. Halhatatlanként halandóságba öltözött, hogy kimentsen minket az önzéstől behatárolt nyomorúságból. Erről a születésről szólnak az alábbi próféciák:

• Mindig szeret a[z igaz] barát, testvérül születik a nyomorúság idejére. (Példabeszédek 17:17)

• Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt! (Ézsaiás 9:6-7)

• Az angyal így válaszolt neki: A Szent Lélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is szentnek nevezik majd, Isten Fiának. (Lukács 1:35)

A mennyei király fia barátként érkezett, aki emberi gyermekként is szent volt és az is maradt, földi élete utolsó percéig. Az Atyától való első, mennyei születése után (Kolossé 1:15) vállalta a második születés minden kockázatát: Testvérünkké lett a nyomorúság, azaz a bűn története idejére, sőt, az egész örökkévalóságra vonatkozóan. Örök életű, isteni emberként tért vissza a mennybe. Az Ézsaiás próféta által jövendölt uralkodás szemmel látható módon még nem köszöntött be, de kibontakozása búvópatakként már átszövi a történelmet.

Ahogyan a próféta utalt rá, mindezt az emberi életek megmentésére kigondolt tervet és annak kivitelezését kizárólag Isten forró szeretetének, lemondani képtelen ragaszkodásának köszönhetjük. Senki nem tudta volna Őt arra kényszeríteni, hogy az elveszettekért tegyen valamit. Önként és örömmel vállalta a végleges szabadítás szenvedésbe, könnyekbe, sőt, halálba kerülő szolgálatát: odaadta a saját fiát, hogy új Ádámként életet adhasson. Jézus Krisztus (második, azaz földi) születése, halála, feltámadása Isten és a Fiú szövetségben meghozott, önkéntes áldozata volt minden földi élet érdekében. Senki nem tud hozzátenni semmit; tökéletes, tőlünk független, objektív valóság.

Az új születés

Van azonban egyetlen dolog, ami felől a tudatos és felelősségteljes döntés a kezünkben van. Bár nem kérhettünk életet a szüleinktől, nem dönthettünk arról, akarunk-e egyáltalán embernek születni, arról azonban dönthetünk, hogy kérünk-e a második Ádám, azaz a Megváltó által hozott új életből. Nem véletlenül mondta, hogy szoros az a kapu, és keskeny az az út. (Máté 7:14) Bizony, a szülés sem könnyű folyamat, sem a gyermek, sem az anya számára. Hasonlóképpen az új, a második születés sem az, olyan értelemben, hogy nincs más mód a Jézusban rendelkezésre álló örök élethez kapcsolódni. Az idős Nikodémus is megütközött a hasonlaton, ami szembesítette a ténnyel: egyelőre kívül van – zsidó és farizeus létére! – az Isten királyi birodalmán. Mert Jézus szavai szerint csakis születés, de nem testi születés által lehet oda bejutni:

• Jézus így válaszolt [Nikodémusnak]: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. (János 3:3)

• Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. (János 3:5)

• Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Lélek ajándékát. (Cselekedetek 2:38)

• Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre (1Péter 1:3)

Ahogyan az édesanyától való születés csoda, ugyanúgy, vagy talán még inkább az Istentől – aki szülőnkké, azaz édes Atyánkká lett – való második születés. A fenti igék alapján leírhatunk három nagyon fontos „egyenletet”, amelyeknek egyetlen eleme sem nélkülözhető, s amelyek lényegében ugyanazt fejezik ki:

új születés = víz + Lélek általi születés

új születés = keresztség + a Szent Lélek ajándéka

új születés = eggyé válás*, egyesülés Krisztussal

Természetesen nem a ’rituálé’, a szertartás hordoz csodatévő erőt, hanem az általa kifejezett szellemi tartalom. Az a mögöttes, láthatatlan, de valóságos folyamat, amely Jézus Keresztelő János általi bemerítésekor látható és hallható módon megtörtént. Bár Jézusnak nem volt szüksége új születésre, miattunk alávetette magát a bemerítésnek, és belépett a Jordánba, a bűnösök kígyózó sorának egyik tagjaként. Azonban okkal: alázata révén feltárult Isten szándékának lényege. Az Atya kinyilvánította Fia iránti szerelmét, és ugyanezt megteszi minden egyes újonnan születő ember esetében.

A ’keresztség’ görög megfelelője a ’baptidzó’, melynek jelentése: bemerít, alámerít, bemerül, alámerül. A szó kifejezi, hogy segítségre van szükségünk, nem megy magától, kizárólag Isten mennyei ereje képes véghez vinni ezt a csodát. A víz, valószínűleg a magzatvízből való kibukkanást példázva, ugyancsak a születésre emlékeztet. Két „fázisa” van, amelyek életre szóló döntést fejeznek ki az ember részéről. Ugyanakkor Isten ezen az úton ad új életet, új önazonosságot a halandó, de benne bízó embernek. Az újjászületés igazi értelmét Pál apostol tárta fel a római keresztényekhez írt levelében (ld. Római levél 6. fejezete). Ekkor nyeri el valódi jelentőségét Jézus Krisztus földi életének minden állomása:

keresztség = bemerülés, bemerítés = alámerülés, alámerítés + felemeltetés

Az alámerülés/alámerítés jelentéstartalma:

• Jézus halálába meríttetünk bele
• Jézussal az ’ó ember’, a velünk született önző természetünk megfeszíttetett a kereszten
• a bűn hatalmában álló test(i természet) megsemmisül, megerőtlenül
• az ember egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek

A felemelkedés/felemeltetés jelentéstartalma:

• Jézus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által
• Jézus feltámadásába emeltetünk fel
• új, krisztusi életben járunk
• Jézus Krisztusban Istennek élünk
• az igazság szolgáivá válunk

A Szent Lélek² ajándéka:

• Isten Lelke galamb formájában ereszkedett le Jézusra (János 2:32)
• Pünkösdkor Jézus ígérete szerint a tanítványokra kettős lángnyelvek formájában szállt le az Atya különleges ajándéka az emberiségnek (Cselekedetek 2:1-4)
• A tanítványok kézrátétel formájában fejezték ki a Szent Lélek elnyerését (Cselekedetek 19:5-6)
• Isten Lelke = Krisztus Lelke = a fiúság Lelke = Krisztus bennetek (Róma 8:9-10.15)

Jézus halála bőségesen elegendő minden bűn bocsánatára. Jézus élete bőségesen elegendő a bűntelen életre. Az új születés tehát nem más, mint az emberként győztes Jézus Krisztus magunkba fogadása. Pünkösd óta nem testi formában van jelen gyermekei között, hanem szellemi formában él bennük. Az eggyé válást* kifejező görög szó (Róma 6:5), a ’szümphütosz’, az alábbi, rendkívül lényeges jelentéseket tartalmazza:

• együtt született
• együtt nevelkedett
• természeténél fogva hasonló

A második születéskor elnyerjük a második Ádám bűntelen emberi természetét, aki az egyesüléskor megszületik bennünk, majd növekedésnek indul, és a jézusi szentség, tisztaság kibontakozását eredményezi. Olyan élet forrása fakad bennünk, ami alkalmassá tesz arra, hogy ténylegesen szeretetben, önzetlen módon éljünk, mint Isten igaz gyermekei. Hihetetlen, ugye? De maga az igazmondó Isten ígéri mindezt!

Az új születés következményei

• Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. (János 1:12-13)

• Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született. (1János 3:9)

• Mert aki Istentől született, az legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. (1János 5:4)

• Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az megőrzi önmagát, és a gonosz meg sem érinti. (1János 5:18)

Az első születés révén testi természetet öröklünk és kiválunk, kiszakadunk az addig biztonságot adó édesanya testéből. A második születés révén szellemi természetet öröklünk és egyesülünk a legnagyobb biztonságot nyújtó örökkévaló lénnyel.

Az új születés, az isteni transzfúzió eredményeként Isten családjának tagjaivá válunk, legközelebbi vérrokonunk a minket a halálból kiváltó Isten Fia. A mennyei állampolgárság, a mennyei élet könyvébe történő bejegyzettség alapján jogunk és felhatalmazásunk van Isten atyaként történő megszólításához, a trón elé járuláshoz testvérünk, Jézus Krisztus által. Sőt, maga a Megváltó költözik belénk: lényünk belsejében ezentúl Jézus él, aki soha nem vétkezett, aki legyőzte a világot összes kísértésével, próbájával egyetemben!

Az Ézsaiás próféta által bemutatott Fiú bennünk élő király lehet, akit az alábbiak jellemeznek:

• az uralom az ő vállán lesz = ő uralkodik életünk minden részlete felett (Cselekedetek 9:6)
• csodálatos = azaz csodákat cselekszik szüntelen(János 11:47)
• tanácsos = tanácsot ad, tanácsol, határoz (Cselekedetek 13:2)
• erős Isten = természetfeletti erővel, hatalommal bíró isteni lény (Máté 28:18)
• örökkévaló Atya = második Ádámként az új emberi család atyja (Zsidók 2:13)
• békesség fejedelme = a héber ’sálóm’ szó szinte mindent tartalmaz:

1. teljesség, egészség, hiánytalanság
2. egészség, épség
3. boldogulás, jólét, jómód
4. béke, nyugalom, (meg)elégedettség
5. békesség, barátság, harmónia
6. csendesség, zavartalanság (háborútól)

Mindazok, akik mennyei királyságának állampolgárai lettek a történelem folyamán, akik eggyé váltak Jézussal, örökösei lesznek az újjáteremtett bolygónak. Akik újjászülettek a második Ádámtól, azok az új teremtés részeseivé válnak. A menny fizikailag is a Földre száll, és Jézus Krisztus uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké.

A hit nem egy érzés. Még az az érzés sem hit, hogy valami biztosan történni fog imánk nyomán. Talán könnyebb gyakorolni a hitet, mikor ilyen érzelmek jelen vannak. Ezek azonban nem azonosak a hittel. A hit a mi válaszunk, vagyis akaratunk engedelmes válasza arra, hogy kicsoda Isten és mit mond. Ezért figyeljük meg, hogyan kezdődik Nehémiás imádsága: „Ó, Uram, mennynek Istene, nagy és félelmetes Isten! Te hűségesen megtartod szövetségedet…” (Neh 1,5) Imádságának magja felfedi előttünk hitének titkát. Csak annyira hihetünk valakiben, amennyire ismerjük őt. Különösen két dolgot kell tudnunk róla: hogy meg tudja-e tenni, és hogy meg akarja-e tenni, amit kérünk tőle. […] Ezt a két tulajdonságot látta Nehémiás Istenben. A „nagy és félelmetes Isten” mindent meg tud tenni. És Isten, aki „hűségesen megtartja szövetségét”, bármit kész is megtenni. Nehémiás sem erejében, sem jóságában nem kételkedett. Az ő Istene meg tudja tenni. És meg is akarja tenni. ³

1 Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

2 A görög ’pneuma’ szó jelentése ’szellem’; tartalma különbözik az emberi ’lélek’ fogalmától, Isten szellemére utal.

3 White, John: A jó vezető. Nehémiás példája. – Harmat, 2008. pp. 22-23.