Kétféle szolgálat

Pál apostol rávilágít, hogy a menny Istene az emberiséggel való kapcsolata során kétféle szolgálatot működtetett.

• Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a szellemé, mert a betű megöl, a szellem pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még dicsőségesebb a szellem szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! Sőt, ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó! (2Korinthus 3:6-11)

Pál a „szolgálat” szót használja, amelynek kétféle értelme van: szolgálat vagy igazgatás. Az egyiket „a halál szolgálatának nevezi, amely kőbe van vésve”, a másikat pedig „a szellem szolgálatának”, amely életet ad. Az első esetben teljesen világos, hogy a tízparancsolat szolgálatáról beszél, amelyet maga Isten vésett a kőtáblákra. Megemlíti, hogy amikor ennek az igazgatási rendszernek a bevezetésére sor került, azt a Mózes arcán nyugvó, mulandó dicsőség kísérte. De aztán beszél a második típusról, a szellem szolgálatáról, és azt állítja, hogy ezt sokkal nagyobb dicsőség kíséri.

Lehet, először kissé nehéz megérteni, hogy Pál miért utal a tízparancsolat szolgálatára úgy, mint a halál szolgálatára, de ha összehasonlítjuk a szellem szolgálatával, az ok világossá válik. A törvény rendszere utasításokat és szabályokat ad, amelyek az embertől függetlenül, rajta kívül léteznek. A parancsolatokat Mózes, mint tudjuk, kőtáblákra írta, és a szövetség ládájába helyezte; az embereket pedig arra kötelezte, hogy tartsák be e szabályokat. Ez egy olyan kormányzati rendszer volt, amelyben az emberek kívülről történő ellenőrzésére esett a hangsúly. Ugyanazon az elven alapult, mint a világon létező összes kormányzati forma. Ez azonban a halál szolgálatát jelenti, mert csupán követeléseket támaszt, miközben nem ad módot arra, hogy a parancsolatokat valóban teljesítsék is. Mindössze annyit tehet, hogy törvényszegés esetén elítéli azokat, akik az igazgatása alá tartoznak.

A szellem szolgálata egészen más, mert azon az átalakuláson alapul, amely az ember bensőjében zajlik le, Isten benne lakó szelleme által. Ez az átalakulás teszi lehetővé a személy számára, hogy szent életet éljen, hogy megtapasztalja, hogy Krisztus az ő személyén keresztül éli az életét. Ez egy belülről kifelé ható kormányzat. Ez az élet szolgálata, mert ahelyett, hogy követeléseket támasztana, egy másfajta életet teremt a személyben, amely kiváltja a kívánt hatást.

A döntő különbség

Amikor egy személy a törvény szolgálata alatt él, akkor az a hatalom, amely alatt ez a személy működik, a saját hatalma. A törvény utasít, de nem képesít, ezért a személy köteles az engedelmességre késztető erőt önmagában megtalálni! Tehát a személyen belül az irányító hatalom: önmaga. A törvény kormányzása alatt valójában az ÉN a király minden egyes ember életében. A szellem kormányzása alatt ez pontosan fordítva van: itt a személyen belüli kormányzó erő a szent szellem, vagyis a személyen belül Krisztus uralkodik. Ezért a törvény uralma szükségszerűen kudarcot vall, Krisztus kormányzása viszont győzelemre vezet az ember életében.

Az emberi kormányzás gyümölcse

Tehát a külső törvények általi kormányzás mindig az ÉN uralmához kapcsolódik, ezért végsősoron minden földi kormányzat abban a rendszerben csúcsosodik ki, amelyet a Biblia az utolsó fenevad rendszereként ír le.

• És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek. Ez a fenevad, amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát. (Jelenések 13:1-2)

• És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson el semmit, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. (Jelenések 13:16-17)

Figyeljük meg: a fenevadnak a sárkány, azaz maga a sátán ad erőt és nagy hatalmat. Valójában a Jelenések könyve azt mondja, hogy ez a vadállat fogja uralni a bolygót, és az egész emberiséget az irányítása alá vonja, kivéve azokat, akik Krisztushoz tartoznak.

Hogyan kerülhet az egész emberiség egyetlen gonosz, sátáni hatalom irányítása alá? A fenevad azért lesz képes erre, mert az emberi kormányzás a külső törvények rendszere alapján működik! Amikor külső szabályok irányítanak a belső Krisztus helyett, akkor a legnagyobb hatalom az életünkben az ÉN befolyása, aki mindig a legbiztonságosabb utat fogja keresni. Még ha a magukat kereszténynek vallók egy másik szabályrendszerre (például a tízparancsolatra) hallgatnak is, amely másfajta viselkedést parancsol, mint amit a fenevad követel, akkor is engedelmeskedni fognak a fenevadnak, ha csak ennyi erőforrással rendelkeznek. A szabályok – még a jó szabályok sem képesek jó viselkedést produkálni, ha az ember az önigazgatás elve alapján működik. Amikor az utolsó vadállat átveszi az irányítást a Földön, akkor az egyetlen biztonságos út az ő szabályainak követése lesz! De azok, akik Krisztus szellemével rendelkeznek, akikben Krisztus él, nem fogják alávetni magukat a fenevadnak és követeléseinek. Krisztus a király bennük szelleme által, és Ő nagyobb mindenkinél.

Isten kormányzata

Jóval Jézus Krisztus Földre érkezése előtt, Isten már kifejezte annak a forradalmian más elven működő kormányzati rendszernek a valóságát, amelyet fia, Jézus Krisztus fog létrehozni és megvalósítani. Ézsaiás így jövendölt:

• Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! (Ézsaiás 9:6)

Ez egy hatalmas prófécia, amely csodálatos leírást ad az eljövendő Messiás személyéről, természetéről és munkájáról. Ebből most csak egy kifejezést vizsgáljunk meg: a kormányzat / az uralom az ő vállán lesz. Felületes gondolkodás alapján úgy tűnik, hogy itt Krisztusról, mint kormányzóról van szó, aki a hagyományos módon uralkodik, ahogyan a halandó politikai vezetők. De ha megértjük azt az élő kapcsolatot, amelyet Krisztus minden egyes alattvalójával fenntart, akkor egyértelművé válik, hogy Krisztus kormányzása sokkal többet jelent annál, mint hogy egyszerűen ül a trónon és ítélkezik. Krisztus országa gyökeresen más természetű, mint azok a királyságok, amelyekhez ebben a világban hozzászoktunk. Ezért logikus, hogy Krisztus kormányzási módszere is teljesen különböző.

Isten kormányzatának természete

Jézus egy farizeus kérdésére válaszolva sajátos képet adott nekünk az ő országának természetéről. Amikor megkérdezték, hogy mikor jelenik meg az Isten királyi birodalma, ő így válaszolt:

• Sem azt nem mondják: Íme, itt; vagy: Íme, amott van. Mert íme, az Isten országa bennetek van. (Lukács 17:21)

Persze senki sem tudta igazán, mire gondol, de miután visszament a mennybe, követői megértették. Rájöttek, hogy Isten országa olyasmi, ami fel fog épülni, mindenekelőtt az ő népének szívében. Jézusnak ebben az elrejtett országban kellett királynak lennie, mert az ő uralma minden egyes emberben belülről fog megvalósulni. Pál apostol nagyon világosan kifejezte ezt az igazságot:

• Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten szelleme lakozik bennetek? (1Korinthus 3:16)

• Tudniillik azt a titkot, mely el volt rejtve ősidők és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az ő szentjeinek, akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között e titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus bennetek van, a dicsőségnek ama reménysége. (Kolossé 1:26-27)

Természetesen a legtöbbeknek nehéz volt megérteni ennek az országnak a természetét. Még a keresztények között is zűrzavar uralkodik ezzel kapcsolatban. A Föld egész történelme során nem volt még egy ilyen jellegű királyság! Minden valaha létezett kormányzat egy merev adminisztráció: egy jogrendszer által irányított, felelősök által igazgatott és a törvénytisztviselők által érvényesített jogrendszer kormányzata. Egytől egyig a polgárokon „kívül”, tőlük függetlenül működtek.

Jézus Krisztus uralkodása azonban az alattvalók szívében felállított országra összpontosít. Ebben a rendszerben a király a szíven-szellemen belül él, ő maga a kormányzó, és nincsenek törvénytisztviselők, akik ennek az országnak a szabályait vagy elveit érvényre juttatnák. Pál ismét kifejti ennek az országnak az alapelvét:

• Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. (Kolossé 3:11)

Krisztus a minden, és Ő mindenekben jelen van! Krisztus maga a teljes kormányzás ebben a rendkívüli királyságban! Neki nincs szüksége senki segítségére, nincs közigazgatási rendszere, és ezt akarta Isten tudtul adni: a kormányzat az ő vállán lesz.

Isten végzi a munkát

Az ISTEN országát és az ÉN országát irányító elvek alapvetően ellentétesek egymással. Jézus világossá tette, hogy az ő országa nem e világból való, nem külső törvények és intézmények irányítják, hanem egy belső valóság, egy minden hívőben lakozó isteni jelenlét. Amikor kijelentette, hogy Isten királysága bennetek van (Lukács 17:21), kormányzatának átalakító jellegét tárta fel. A földi kormányokkal ellentétben, amelyek külső hatalom és kikényszerített előírások révén irányítanak, Krisztus kormánya azon a valóságon keresztül működik, hogy Ő azokban él, akik befogadják. Követőit tehát nem kívülről jövő, kőbe vésett parancsolatok irányítják, hanem Krisztus, a dicsőség reménységének élő, belső jelenléte.

• a Krisztus bennetek van, a dicsőségnek ama reménysége. (Kolossé 1:27)

Isten kormányzásának ez a működése alapvetően különbözik minden emberi rendszertől, mert maga Isten az, aki bennünk munkálkodik.

• mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. (Filippi 2:13)

Ez egy olyan munka, amelyet Isten kezdett el és tart fenn máig. A mi részünk ebben, hogy engedjünk e belső munkának, és engedjük, hogy Isten rajtunk keresztül valósítsa meg céljait. Krisztus igazgatása alatt az igazságosság nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen isteni működés által valósul meg. Nem a külső törvényeknek való megfelelésért folyó küzdelemről van szó, hanem arról, hogy maga Krisztus éli az életét rajtunk keresztül. Isten kormányzásának ez a lényege Pál apostol kijelentésében ragadható meg:

• Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fia hitében élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. (Galata 2:20)

Ez az alapvető különbség a régi és az új szövetség között. A régi rendszerben az embereknek megparancsolták, hogy engedelmeskedjenek, de nekik nem volt erejük ezt megtenni. A törvény követelt, de nem tudott átalakítani. Az új rendszerben maga Krisztus él gyermekeiben, és az engedelmesség az ő belső jelenlétének természetes gyümölcse. Isten már Ezékiel próféta idejében hangsúlyozta ezt a nagy igazságot:

• És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok nektek hússzívet. És az én szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok, és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. (Ezékiel 36:26-27)

Isten kijelenti, hogy „én azt cselekszem, hogy ti járni fogtok …”. Isten végzi el a munkát azáltal, hogy szellemét a hívők szívébe helyezi. Ez ismét hangsúlyozza Isten kormányzásának belső természetét. Nem arról van szó, hogy kívülről szabja meg a szabályokat, hanem arról, hogy átalakítja a szívet, és belülről teszi lehetővé az engedelmességet. Ezért hangsúlyozott Jézus mindenekelőtt egyetlen igazságot, egyetlen egyszerű, de nagyszerű tényt, amely megoldja az összes problémát, amely a szent, beteljesedett élet megvalósításával kapcsolatos.

• Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad, akképpen ti sem, hanem ha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. (János 15:4-5)

Az egyetlen egyszerű, de abszolút szükségszerűség az, hogy Krisztusban maradjunk. Nélküle nem teremhetünk igazi szellemi gyümölcsöt. Isten kormányzata a hívő és Krisztus közötti létfontosságú kapcsolaton keresztül működik.

A megtévesztés

Tragikus, hogy vallásos milliók nem képesek megérteni és megragadni ezt az egyszerű valóságot. Sokan feltételezik, hogy a szent élet hiánya az erkölcs hibás megértéséből vagy a megfelelő szabályok hiányából fakad. Azt hiszik, egy jobb parancsolatrendszer vagy az igazságosság világosabb mércéje a megoldás. A Biblia azonban nagyon világos válaszokat ad:

• minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet, de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez. (Zsidók 7:19)

A törvény, bár szent és jó, nem tudja átalakítani a szívet! Csak a bűnt képes felfedni és a bűnöst elítélni. Az igazi megoldás nem egy átdolgozott szabályrendszer, hanem Krisztus élete bennünk. Túl sokan keresik Isten áldásait, hatalmát és tulajdonságait anélkül, hogy magát Istent keresnék. Vágynak az Ő ajándékaira, de elhanyagolják magát az Adományozót. Ez egy tragikus önbecsapás, amely üresen és beteljesületlenül hagyja őket. Néhányan főként a pásztorokba, tanítókba vagy vallási vezetőkbe vetik bizalmukat, inkább rájuk támaszkodnak, minthogy személyes kapcsolatot ápolnának Krisztussal. Ez a helytelen függőség akadályozza szellemi-lelki növekedésüket, és kiszolgáltatottá teszi őket a megtévesztés hatalmával szemben.

Mások Isten parancsolataira és utasításaira összpontosítanak, azt gondolva, hogy ezeknek a szabályoknak a betartása közelebb viszi őket Istenhez. De az igazi szabadság egyedül Krisztus kormányzatában található meg, ahol a törvény többé nem külső erő, hanem élő valóság a hívőben. A sátán országának megtévesztése abban áll, hogy vallási rendszereket, szabályokat és önfejlesztő technikákat állít az igazi átalakulás helyébe. Ez egy olyan királyság, ahol az emberek Isten tulajdonságait keresik Isten személye helyett, ahol az ő utasításait követik az ő élete helyett. Folyamatosan emlékeztetni kell magunkat:

• ISTEN az, aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a szellemé; mert a betű megöl, a szellem pedig megelevenít. (2Korinthus 3:6)

Krisztus élete nélkül a legtökéletesebb szabályrendszer is halálba vezet.

Az igazság

Van egy egyszerű, de mélységes és alapvető igazság, amelyből könnyen megérthetjük, miért csak egyetlen út vezethet a szent élethez. Jézus világossá tette ezt:

• Senki sem jó, csak egy, az Isten. (Márk 10:18)

Ezért semmi más nem képes erre. Nem arról van szó, hogy egyedül Isten tud jóságot nyújtani, hanem arról, hogy egyedül csak Isten jó. Hogyan lehetséges tehát Istenen kívül jóságra szert tenni? Hogyan lehetséges valaha is jóságban élni, hacsak nem maga a jó Isten éli az életét az emberben? Ha jók akarunk lenni, akkor nem egy jobb szabályrendszerre van szükségünk, hanem Isten életére bennünk. Csak az Ő jelenléte teremtheti meg az igazi igazságosságot.

• Most pedig megszabadultunk a törvénytől, miután meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk, hogy szolgáljunk a szellem újságában és nem a betű óságában. (Róma 7:6)

A vallások alapelvei

Ez rávilágít a bibliai kereszténység és az összes többi vallás közötti nagy különbségre. Bár az iszlám, a hinduizmus, a buddhizmus és más vallások tanításai, erkölcsi kódexe hasonlónak tűnhet a kereszténységhez, az alapvető különbség az elvekben rejlik, nem annyira a konkrét szabályokban. A kereszténység egyedisége abban áll, hogy azt tanítja, Krisztus azért jön, hogy bennünk éljen, és így képessé tesz arra, hogy az ő ereje által szent életet éljünk. Ez az egyetlen vallás, amely arról beszél, hogy Istenünk bennünk él, rajtunk keresztül éli az életét. Más vallások csak utasításokat, betartandó szabályokat, belsővé tehető eszméket nyújtanak. Saját erőfeszítésre és önfejlesztésre támaszkodnak, amelyek soha nem hozhatnak létre valódi igazságosságot.

A sátán politikája

Az ördög végső célja, hogy megtévessze az emberiséget, és elhitesse, hogy az igazi szabadság az önrendelkezésből fakad, és hogy csak arra van szükségünk, hogy megértsük, mi az erkölcsileg helyes vagy helytelen. Isten igazságát egy hamisított rendszerrel állította szembe – egy olyan rendszerrel, amely az ÉNt, az egot a legfőbb tekintélyként magasztalja fel. A nagy megtévesztés az, hogy az emberiség megtalálhatja a saját útját, hogy az igazságosságot önmaga szorgalmas erőfeszítései révén képes lehet elérni.

Ezt a filozófiát William Henley lázadó szavai így juttatják kifejezésre:

Nem számít, milyen szoros a kapu,
Milyen büntetéssel fenyeget a könyvtekercs,
Én vagyok sorsom ura.
Én vagyok a lelkem kapitánya.

Ez a vers a sátáni hazugság lényegét ragadja meg – azt a hazugságot, hogy Istent szolgálni rabszolgaság, és hogy az igazi szabadság a tőle való függetlenségben rejlik. A valóságban azonban, ahogyan a Szentírás feltárja, hogy az igazi rabszolgaság akkor áll fenn, amikor az ember önmagához van kötve, és képtelen szabadulni a bűn romlottságából. Az ördög királysága az ÖNfelvilágosítás, az önfejlesztés és az önkormányzás elve alapján működik. Ez egy olyan királyság, ahol az ÉN az isten, és az egyének a saját vágyaik és szenvedélyeik rabszolgái. Ez minden testi viselkedés gyökere, az emberiség rabságának forrása. Ez az alapvető hazugság a függetlenség illúzióját kelti, miközben ténylegesen a saját bűnös természetük rabszolgájává teszi a követőit. Akik ezt az elvet követik, azok a szenvedélyeikhez lesznek láncolva, képtelenek az igazi szabadságra, mert ahogy Jézus mondta:

• Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. (János 8:34)

A sátán királysága külső irányításra és manipulációra épül, a szabadság illúzióját keltve, miközben az embereket bűnös természetükhöz köti. Amikor Pál a törvény alatt élt, amelyet az önsegítés ezen elve irányított, csak felkiáltani tudott:

• Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? (Róma 7:24)

A válasz természetesen, mint mindig: Krisztus.

Az ÉN törvény után kiált

Krisztus bennünk lakozó jelenlétének hiányában a külső törvényre, mint korlátozó erőre továbbra is szükség van. Bár a törvény nem tudja megváltoztatni a szívet, arra szolgál, hogy korlátozza az emberi romlottság hatásait. Pál elismeri ezt a szerepét:

• Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele, tudva, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért, paráznákért, férfifertőztetőkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért és ami egyéb csak az egészséges tudománnyal ellenkezik. (1Timótheus 1:8-9)

Isten a vétkek miatt vezette be a törvényt, hogy féken tartsa a bűnt, amíg a Krisztus által megígért átalakulás elérhető nem lesz. De soha nem ez a végső megoldás! Az igazi igazságosság nem a törvény, hanem az élet által jön – a Krisztus gyermekeinek átadott és befogadott élete által.

Az utolsó választás

Egyértelmű a két királyság közötti ellentét. Az egyik az ÉN hatalmára, a függetlenség illúziójára és a külső ellenőrzés hiábavalóságára épül. A másik a bennünk lakozó Krisztusra, egy olyan királyságra, ahol maga a Király a kormányzó. Azok számára, akik az ego királysága alatt maradnak, a törvény szükséges, de nem tudja őket megmenteni. Azok számára, akik belépnek Krisztus országába, a törvény feleslegessé válik, de nem azért, mert az igazságosságot figyelmen kívül hagyják, hanem mert az igazságosság a bennük élő Krisztus által teljesedik be.

E világ végső válságában minden ember e két rendszer valamelyikéhez fog igazodni. Azok, akik a külső törvények uralma alatt élnek, végül meghajolnak a fenevad hatalma előtt, mert engedelmességüket a félelem és az önfenntartás ösztöne diktálja. Akik átadták Krisztusnak önmagukat és befogadták az ő életét, szilárdan meg tudnak állni. Őket nem külső erő, hanem Isten bennük élő valósága irányítja.

• Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó! (2Korinthus 3:11)

Melyik királysághoz tartozol? Önmagad rabságában élsz, külső törvények által irányítva? Vagy belépsz az élet országába, ahol maga Krisztus a király? A választás előtted áll, és a következmények örökkévalók. Isten kormányzása olyan királyság, ahol Krisztus belül uralkodik, átalakítja a szíveket, és képessé teszi gyermekeit arra, hogy engedelmességben és szentségben éljenek. Bár a törvény szükséges a bűn megfékezéséhez, nem képes Isten életét létrehozni. Csak a bennünk élő Krisztus hozhat igazi szabadságot és győzelmet.

Válaszd az életet!

David Clayton