mindig a próba
mutatja meg igazán
hűséges vagy-e

A következő tanulmány egy elsőre nehezen érthető ige magyarázatára vállalkozik. A megfejtéshez szerencsére nem kell emberi okoskodásra támaszkodni, mert maga a Biblia kínál pontos és nagyszerű értelmezést.

• Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? (1Korinthus 15:29)

Két kulcsszó alapján indulhatunk el a feltárás útján: keresztség és halottak.

Keresztségek

Az alábbi igék látszólagos ellentmondásban állnak egymással.

• Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, a bemerítésekről*, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak (Zsidók 6:1-2)
  
• Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség* (Efézus 4:5)

• Keresztelő János szavai: Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd szent szellemmel és tűzzel keresztel titeket. (Máté 3:11)

Pál apostol egyik levelében több, másik levelében egyetlen bemerítésről beszél. János, a názáreti Jézus unokatestvére és előfutára beszélt kimondottan három „fokozatról”: víz, szellem és tűz általi fürdőről. Minden keresztségtípus egyetlen a maga nemében: egyetlen érvényes és legitim bemerítés létezik mindhárom kategóriában. A tanulmány végére remélhetőleg világossá válik, hogy ezek törvényszerűen összetartozó igazságokat fejeznek ki.

MAGYAR FORDÍTÁS	EREDETI GÖRÖG	JELENTÉSEI
bemerítés, keresztség*	baptidzó	bemerít, alámerít megkeresztel

Keresztelő János, az útkészítő a Jordán folyó vizébe merítette be a megtérés parancsának engedelmeskedő izraelitákat, akik ezután megtisztult szívvel, élő reménységgel várhatták a Messiással való találkozást. A Messiás, aki Isten egyetlen Fia és a második Ádám (ld. 1Korinthus 15:45) volt egy személyben, mindhárom keresztségen átesett. Példája szemléletesen elénk tárja és előrevetíti azok tartalmát és mély értelmét, Pál pedig részletes magyarázatot fűz hozzájuk.

Víz

A víz alá merítés és kiemelés általában a megmosás, a fizikai megtisztítás eszköze. Itt természetesen ennél sokkal többről van szó. Egy szellemi igazság, egy törvényszerűség kifejezése, ami a legelső lépés az Isten-ember kapcsolat kiépítésének folyamatában.

• Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk! Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten szelleme, mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm! (Máté 3:13-17)
  
• Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és …. (Cselekedetek 2:38)

• Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül hívva az Úr nevét! (22:16)

• Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön* a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Istennek éli. Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban! (Róma 6:3-11)

• az új(já)születés fürdője (Titus 3:5)

• víz által. … Ami minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, ami nem a test szennyének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által (1Péter 3:21)

MAGYAR FORDÍTÁS	EREDETI ÓGÖRÖG	JELENTÉSEI
megerőtlenül*	katargeó	elmúlik, megsemmisül; eltöröltetik, érvényét veszti, hatástalan lesz

A vízkeresztséget megelőzi a megtérés, az Istenhez való közeledés az eddigi távolodás helyett. Az Isten szeretetszelleme által sugallt hiányérzettől, a teljesség iránti vágyakozástól, bűnlátástól és bűnbánattól vezetve dönt az ember az önátadás mellett. A bemerítés nem jelent mást, mint a Krisztus kereszthalálával való azonosulás kinyilvánítását; az ádámi, istenfüggetlen, romlott emberi természet halálra adását. Nem csupán egyes bűnös tettek eltörlését jelenti, hanem a tettek forrásául szolgáló, önző szív összetöretése, halála fejeződik ki általa. Ugyanakkor egy új születés jelképe: ahogyan a csecsemő napvilágra bukkan a magzatvízből, úgy a vízből való kiemelés az Isten királyságába való átkerüléssel, a sötétségből a világosságba való átlépéssel egyenlő. Személyes döntés eredménye, személyes hit kifejezése, senki helyett, senki érdekében nem végezhető el. A bemerítéssel az Úr mintegy elhárítja az első akadályt az Istennel való zavartalan kapcsolat útjából: a félelemközpontú önző létforma, a méltatlanságérzet, a rossz, vagyis terhelt lelkiismeret eltűnik Krisztusban, aki által egy szerető szívű mennyei Apa értékes gyermekeként élhetünk tovább!

Szellem

A vízfürdő tehát a kezdet, az önzés halála, a megüresítés; de a teljesség érdekében további isteni ajándékra van szüksége az embernek.

• Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik mindenigazságot betöltenünk! Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten szelleme, mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm! (Máté 3:13-17)
  
• Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és elnyeritek a szent szellem ajándékát…. (Cselekedetek 2:38)

• Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek szent szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a szellem adta nekik, hogy szóljanak. (Cselekedetek 2:1-5)

• Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a szent szellem, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti szent szellemmel fogtok megkereszteltetni. … tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban (Cselekedetek 11:15-17)

• Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, Efézusba érkezett. Ott néhány tanítványra talált, és így szólt hozzájuk: Kaptatok-e szent szellemet, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van szent szellem. Ezután megkérdezte tőlük: Akkor milyen keresztséget kaptatok? János keresztségét – válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban. Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a szent szellem, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak. (Cselekedetek 19:1-7)

• A szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. (Galata 5:22-23)

• … sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. (Róma 16:5-8)

• Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fia hitében élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. (Galata 2:20)

• aki bennem marad, és én benne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (János 15:5)

Az Istenbe vetett bizalom és a vele való szoros kapcsolat megteremtése, elmélyítése érdekében van szükség erre a második „fokozatra”. A szellemkeresztség ugyanis Jézus Krisztus szellemi formában való befogadásáról és a hívőben kibontakozó életéről szól. Ugyanaz a Krisztus, aki annak idején a Földön járt, ugyanazokat az isteni tulajdonságokat hordozza, ugyanazokra az isteni indíttatású tettekre kész és képes az ő földi testét alkotó gyermekeiben, mint egykor. Krisztussal együtt az Atya jelenlétét is elnyeri a hívő-befogadó tanítvány. Az eredmény, ami fokozatosan kibontakozhat és láthatóvá válhat a világ előtt, az isteni jellem és az isteni jóság cselekedetei, amelyek gyógyítóan hatnak a sötétség foglyaira.

Tűz

A harmadik fokozat törvényszerűen az első kettő után következik Jézus Krisztus és tanítványai életében is. Szavai, mint szinte mindig, talányosak, de több ige összevetése nyomán egyértelműen kiderül, mit értett tűz alatt.

• Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy! (Lukács 12:49-50)

• Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz? Ő így felelt: Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől. Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? És megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Ők így feleltek: Meg. Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette. (Máté 20:20-23)

• Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied! Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt. Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. (Lukács 22:42-44)

Három kulcsszó kapcsolódik össze a fenti részletekben: tűz – keresztség – pohár, és ezek mind egyetlen jelentésre mutatnak, ez pedig a szenvedés. Mégpedig annak egy különleges formája, ami különbözik a Földön tapasztalható számtalan gyötrelem-változattól. Oka és eredménye sok tekintetben eltér azoktól.

• Ettől fogva kezdte Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, és sokat kell szenvednie a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni. (Máté 16:21)

• Mert illendő volt, hogy akiért minden és aki által minden, sok fiat vezérelve dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. …. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetve, segíthet azokon, akik megkísértetnek. (Zsidók 2:10.18)

• Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért. Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet, és tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik néki engedelmeskednek, neveztetve az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak. (Zsidók 5:8-10)

• Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen, megölettetve ugyan test szerint, de megeleveníttetve szellem szerint. (1Péter 3:18)

A Földön minden szenvedés végsősoron a bűn következménye: részben a születéstől jellemző állapot, az Istentől való távolság folyománya, részben a saját önzésvezérelt gondolatok és tettek következménye. Jézus Krisztus szenvedései azonban különlegesek abból a szempontból, hogy nem saját hibái, vétkei, tévedései, tudatlansága, hitetlensége stb. eredményei voltak. Ellenkezőleg! Abból fakadtak, hogy az egyetlen igaz Isten tökéletes képmásaként kikerülhetetlenül a gonoszság fejedelmének céltáblája lett. A sátán kezdetektől Isten erkölcsi megsemmisítésére, uralmának átvételére törekedett, a Fiú földi szolgálata során (sőt, már kezdetektől!) a gyilkosságtól sem riadt vissza emberi eszközein keresztül!

Jézus szenvedésének további okai: részvétet érzett az elesettek, elveszettek iránt; az Atyától nyert isteni bölcsesség által látta a hitetlenség következményeit, a bűnből fakadó minden nyomorúságot, és látta azokat, akik nem fogadják el a felkínált kegyelmet… Az emberi testben átélt szenvedések részben arra szolgáltak, hogy istenemberi főpapként jusson tökéletes szilárdságra, hogy betölthesse közbenjárói, második ádámi szerepét Isten jobbján. A bűnösök érdekében vállalta a szenvedést, hogy az egész emberiség makulátlan szószólójává lehessen – azzá lett, aki addig még soha nem volt! Az örök, tökéletes Fiú örök, tökéletes emberré vált! E folyamat kikerülhetetlen szenvedésekkel járt – és nem azért, mert Isten gyönyörködik a kínban, hanem mert ez az önzés, a gonoszság működésének törvénye: a rossz igyekszik elpusztítani a jót, a hatalom megszerzése és fenntartása érdekében. A jó viszont nem alkalmaz erőszakot, nem fizet gonoszsággal a rosszért. Alapvetően tehát Jézus szenvedése az Isten nevéért, az emberekért való önzetlen küzdelem szerves részét képezte. Az emberi ellenállás, az elutasítás, a félreértés, a sátáni eredetű vádolás, erőszak – mind-mind a bánat, a fájdalom és a könnyek forrása volt számára. Jól látta ugyanis a végzetes következményeket…

A gyötrelmek csúcspontját az Atyától való elszakítottság fájdalma okozta számára a Getsemáné kertben, majd a kereszten, amit addig soha nem tapasztalt. A szeretetmegvonás hideg sötétsége vette körül, az Isten nélküli űr, ami végül halálát okozta. A „független lázadók” pusztulását élte át, éppen Ő, a „legfüggőbb”, aki mindvégig hűséges volt Istenhez. Ez olyan egyedi tapasztalat, amit soha senkinek nem kellett még átszenvednie.

Akik tanítványként az igazságból születtek, akik Jézushoz hasonlóan átélték az első két keresztségformát, és naponként törekszenek arra, hogy Isten dicsőségére éljenek, szintén élnek meg gyötrelmeket. Akik növekednek Krisztusban, és keresztényként képviselni tudják az Urat, azoknak osztályrésze a tűzkeresztség, a szenvedés.

• Eredj el, mert ő nekem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok és Izráel fiai előtt! Mert én megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvednie. (Csel 9:16)

• … a fiúság szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nekünk megjelentetik. (Róma 8:15-18)

• Mert nektek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak, hogy higgyetek benne, hanem hogy szenvedjetek is érte, ugyanolyan küzdelmetek lévén, amilyet láttatok nálam, és most hallotok felőlem. (Filippi 1:29)

• Most örülök az értetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az ő testéért, ami az egyház. (Kolossé 1:24)

• Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől, hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. … Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely megpróbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történne veletek! Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek! Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek szelleme, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt. Mert senki se szenvedjen közületek, mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó! Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyellje, sőt dicsőítse azért az Istent! … akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják neki lelküket, mint hű teremtőnek, jót cselekedve. (1Péter 4:1-2.12-16.19)

• Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:10)

• De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják. (2Timóthes 3:12)

• De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek! (1Péter 3:14)

Amikor az igazság szembeszáll a hamissággal, akkor mindig heves ellenállás, háború pattan ki és nyomában szenvedés támad. A krisztusi örökség szerves része a szenvedés, amely gyakran már a legszorosabb családi körben is megtapasztalható a hitetlen hozzátartók kapcsán. Jézus és az apostolok küzdelmei – tágabb körben – egyrészről a vallási vezetők, másrészről az uralkodó politikai hatalom földi képviselői, illetve az általuk megszólaló, láthatatlan szellemi hatalom ellen irányultak – a Föld végleges visszafoglalása érdekében.

Ugyanez igaz ma is. Krisztus testének, gyakorlatilag az új emberiségnek a fölépítése és tökéletesítése érdekében fáradoznak azok, akik vállalják a Megváltó szenvedésében való részesedést. Krisztus gyötrelme az igazság és a mennyei valóság akadályoztatásából fakad ma is a gonosz erők hazug és erőszakos eljárásai révén.

Furcsamód mégis ez a legnagyobb kitüntetés: Boldog, azaz áldott állapot, ha valakit Krisztus miatt – és nem saját bűnei vagy gyengeségei miatt – üldöznek! Aki ezekben a helyzetekben helytáll Krisztus ereje és állhatatossága által, annak Isten felfoghatatlan dicsőséget ígér… Látható tehát, hogy a tűzkeresztség az egyetlen keresztségtípus, amely mások érdekében „felvehető”, átélhető. Sőt, majd látjuk, egy másik vonatkozásban is igen fontos szerepe van a megváltás történetének lezárása során!

A halottak

Ha megértjük Pál tanítását a feltámadásról, akkor megértjük azt is, hogy kikre, milyen halottakra gondolt a kiindulásként szolgáló igerészletben. Jézus Krisztus feltámadása az Atya ereje által a biztosítéka a jövőbeni feltámasztásnak, amit a Földre visszatérő Fiú visz véghez azok esetében, akik hittek benne életük során.

• Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Azután jön a vég, amikor [Krisztus] átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell [Krisztusnak] uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. (1Korinthus 15:20-26)

• Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Kain…

Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált…

Hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyeket még nem láthatott…

Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten…

Hit által áldotta meg Izsák is a jövőre nézve Jákóbot és Ézsaut…

Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát…

Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására…

Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei…

Hit által hagyta el Mózes Egyiptomot, nem félt a király haragjától…

Hit által omlottak le Jerikó kőfalai…

Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő…

… kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg…

Hitben haltak meg mindezek, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön.

És mindezeken, noha hit által Istentől jó tanúbizonyságot nyertek, nem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, hogy ők nélkülünk ne jussanak el a teljességre.

(ld. Zsidók 11. fejezete)

Az itt felsoroltakat jogosan nevezik hithősöknek, hiszen még életükben nagy dolgokat vittek véghez, pontosabban Isten hatalmas csodákat tudott tenni rajtuk keresztül. Közös vonásaik, hogy bíztak az egyetlen Istenben, hittek a számukra elkészített ígéretek teljesedésében, várták az eljövendő Messiást (aki az ígéretek lényege) – végül az eljövendő Krisztusba vetett hitben haltak meg, Énók és Mózes kivételével. Tudjuk más igékből, hogy ők ketten már a mennyben vannak.

Noha itt részletes megemlékezést olvashatunk ezen ószövetségi hősökről és hitben meghozott döntéseikről, mégsem ők jelentik a lényeget! Valójában Ádámtól kezdve az összes hívőt képviselik a Földön. A fejezet hangsúlya azonban nem a holt szenteken, hanem az élőkön – és Pál apostolhoz képest is –, a jövő gyermekein van! A többes szám első személy az aktuális olvasók csoportjára utal. A korábbi hívő nemzedékek ugyanis „nélkülünk”, a mindenkori „utolsók” nélkül nem juthatnak tökéletességre, úgymond miattunk nem nyerték még el az ígéretet! A Pál által használt példasor hitünk ösztönzéséül szolgál, Ábeltől a prófétákig, sőt, az apostolokig… Ők, bizonyos értelemben, „ránk várnak”, akikhez az idők vége elérkezett. Vajon miért várakoztatja még őket Isten, mi az a nagyobb, „különb dolog”, ami az utolsó generációkra vár, és mi köze ehhez a tűzkeresztségnek?

Az utolsókból elsők

Isten megmentési-szabadítási terve fokozatosan jut el a kiteljesedésig. Korról korra egyre több válik valósággá az ige ígéreteiből, amelyek egyik központi eleme a víz-szellem-tűz fürdőjének keresztényeiből fölépülő élő templom, mint az Úr dicsőségének tökéletes tükröződése és igazolása. Az említett utolsó nemzedékek tagjai lesznek az elsők, akikben Krisztus végre maradéktalanul megmutathatja önmagát a világnak!

• Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését*. … Mert akiket előre kiválasztott, azokat előre el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. (Róma 8:19.29)
• Krisztus célja, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan Isten Fia hitének és az ő megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, … az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. (Efézus 4:12-13.15)
• és láttam: íme, a bárány(ka) ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának neve volt felírva. … Ők azok, akik nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, akik követik a Bárányt, ahova csak megy, akik áron vétettek meg az emberek közül, Istennek és a báránynak szánt zsengeként, és szájukban nem találtatott hazugság: ők Isten trónja előtt feddhetetlenek. (Jelenések 14:1.4-5)

A feddhetetlenség állapota az igazság és igazságosság, a szeretet és jóság teljessége, amellyel szemben a sátáni vádak örökre elnémulnak Istenre és védenceire vonatkozóan.

A tűzkemence

Az abszolút, kikezdhetetlen feddhetetlenség, ami már nem igényli többé a mennyei, isten-emberi főpap Jézus közbenjáró szolgálatát, speciális időszakban és környezetben fog megszületni. Hasonlóan a gyémánthoz, amely nagy felszín alatti mélységben, nagy nyomáson, extrém hőmérsékleten kristályosodik ki.

• … nagy sokaság, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak … ők azok, akik a nagy nyomorúságból* jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. (Jelenések 7:9.14)
• Jézus így beszélt erről: Mert olyan nagy nyomorúság* lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. Ha nem rövidíttetnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok. (Máté 24:21-22)
• Abban az időben eljön Mihály**, a nagy fejedelem, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. (Dániel 12:1)

KÁROLYI-FORDÍTÁS	EREDETI ÓHÉBER	JELENTÉSEI
Mihály**	Mikháel	’ki olyan ,mint Isten?’ = Isten Fia

A Krisztus visszajövetelét közvetlenül megelőző hatalmas válság arra hivatott, hogy megpróbálja az akkor élőket: kinek engedelmeskednek, kinek hódolnak, kit választanak életük urának. Ennek egyik ószövetségi megjelenítése a Babilonba hurcolt foglyok próbája Nebukadneccar uralkodása alatt. Aki nem volt hajlandó hódolattal leborulni az uralkodó által felállított hatalmas aranybálvány előtt, azt azonnal kivégeztette. A három héber fiatalember a végsőkig próbára lett téve. Mivel nemet mondtak a parancsra, ezért a hétszer jobban felfűtött kemence tüzébe vetették őket megkötözve. Ez a kohó, amit már nem lehetett volna magasabb hőfokra fűteni, a valaha volt legnagyobb megpróbáltatás jelképe, ami a világra vár. Ennek ellenére az eredmény egyáltalán nem az, mint ami emberileg várható lett volna.

• Nebukadneccar király azonban megdöbbent, sietve fölkelt, és ezt kérdezte udvari embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe?! Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van, ó, király! Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.
  Ekkor Nebukadneccar király odament az izzó tüzes kemence ajtajához, és így szólt: Sadrak, Mésak és Abéd-Negó, szolgái a felséges Istennek! Gyertek ki, jöjjetek ide! Sadrak, Mésak és Abéd-Negó pedig kijött a tűzből. Az összegyűlt kormányzók, elöljárók, helytartók és a király udvari emberei pedig látták, hogy ezeknek a férfiaknak semmit sem ártott a tűz, a hajuk szála sem perzselődött meg, a ruhájuk sem égett meg, sőt még a füst szaga sem járta át őket.
  Nebukadneccar ekkor így szólt: Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abéd-Negó Istene, mert elküldte az angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették az életüket, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem, és nem hódoltak előttük. (Dániel 3:24-28)

Mivel Hanánja, Misáél, Azarja (Dániel 1:7) lemondtak az önvédelemről, lemondtak az életükről a Mindenhatóhoz való hűség érdekében, a nyilvánosság előtt felhatalmazták Istent a szabadításra. Esetük, tűzbe esésük hatalmas példázat az előttünk álló eseményekkel kapcsolatban. Figyeljük meg állapotukat a kemence előtt és a kemencében! Megkötözve dobták hármójukat a lángok közé, ahol pillanatok alatt szénné kellett volna lenniük. Ehelyett csupán a kötelek égtek le róluk, ők sértetlenül és szabadon járkáltak a tűzben, Isten Fia társaságában! Nem voltak egyedül! Már akkor sem voltak egyedül, amikor eldöntötték, hogy meghalnak – inkább, mint hogy megtagadják Istenüket. Hiszen egy ilyen önmeghaladó elhatározásra önmagától képtelen az énközpontú ember. Hamu, pernye, füstszag, égési sebek, szörnyű fájdalom – mind távol maradtak tőlük! Viszont a világhoz, a Babilonhoz kapcsoló kötelék „tűzégette lenfonálként” semmivé lett!

Halált megvető bátorságuk következményeként az egész bálvány előtt hajlongó világ megláthatta Isten jelenlétét az életükben, és a királlyal együtt bizonyára sokan kénytelenek voltak elismerni az Úr egyetlenségét, hatalmát, hűségét. Nebukadneccar személy szerint két választ is kapott gőgös lázadására: Az aranyfej soha nem válik teljes aranyszoborrá (ld. Dániel 2. fejezete), vagyis Babilon hatalma véges és isteni ellenőrzés alatt áll. Illetve megnyilatkozott az az Isten, aki képes megszabadítani hűséges gyermekeit a legnagyobb földi uralkodó kezeiből is (ld. Dániel 3:15). Ez az üzenet a végső pillanatait élő világnak ugyancsak szól: a földi királyságok végül mindenestül semmivé lesznek Krisztus megjelenésekor.

A tűzkeresztség célja

A fenti történet leleplezi a tűzpróba és a velejáró szenvedés értelmét. Annak ellenére, hogy természetesen nem Isten a forrása, Ő felhasználja nagyszerű céljai eléréséhez.

• …ki tudja majd elviselni eljövetelének napját, és ki állhatna meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze és mint a ruhatisztítók lúgja. Ahogyan nekiül az ötvös, hogy megtisztítsa az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. (Malakiás 3:2-3)

A nyomorúság, megpróbáltatás, szenvedés kohója szükséges ahhoz, hogy Isten Fia tökéletesen kiábrázolódjon, lelepleződjön gyermekeiben. Ahogyan a tűz kiolvasztja a salakot a nemesfémből, úgy a szorongattatás a jellemérlelés eszköze a teljes érettség eléréséhez. Élő tanúk, élő válaszok kellenek sátán kihívásaira, Isten végső győzelméhez. Amikor Krisztus teljes diadalra jut gyermekei szívében, gondolkodásában, akkor a jelenlegi sátáni uralom végleg megtörik. Amikor Krisztus szellemi uralma tökéletesen helyreáll gyermekei testében, akkor lesz végleg Ő az úr az ördög és a halál felett. Noha Jézus személyesen már győzelemre jutott a kereszten, tanítványaiban is tökéletes győzelemre kell jutnia. Ez lesz az utolsó csepp az univerzum szenvedésének poharában, ez lesz a helyreállítás záloga. Az utolsó győztes keresztények a zárókő szerepét töltik be az élő templom építésében. Nincs többé mit hozzátenni, sem elvenni belőle: Krisztus alkotása, az Ő teste bevégeztetett! Ekkor következhet el a hitben meghaltak feltámadása, hogy az évezredek alatt lassan felépülő test minden sejtje végre látható formában egyesülhessen egy új, örökkétartó élet hajnalán:

• Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, az angyalok fejedelmének szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. (1Thessalonika 4:15-17)

• Egész néped igaz lesz, örökre birtokában marad az ország; facsemete, amelyet én ültettem, kezem alkotása, amely dicsőségemet hirdeti. A kevés is ezerre nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr nem tétovázom, véghez viszem ezt a maga idejében! (Ézsaiás 60:21-22)

A halottakért való tűzkeresztség tehát azt jelenti, hogy a Krisztusért és az Atyáért szenvedő ember soha nem csak önmagáért szenved: egy sok millió sejtből álló test része, amelynek számít, hogy önmagával együtt célba segíti a többi hívőt is, s ezzel végsősoron Isten trónjának végleges megszilárdítását szolgálja. A történelem folyamán ugyanis a legtöbb hívő nem jutott el a teljes jellem-átformálódásig – ha ugyan eljutott valaha valaki Krisztuson kívül. A nagy nyomorúság próbája azonban, mint katalizátor bemutatja, hogy igenis, a Krisztussal történő egyesülés tökéletességet eredményez. A Jézusban túlélők tehát koronatanúk lesznek Isten igazsága mellett, akikre hivatkozva az Úr feltámaszthatja a korábban elhunyt hívőket is. Összefoglalóan elmondható, hogy a Krisztusért való szenvedés, azaz a tűzkeresztség négy irányban fejthet ki pozitív hatást:

• szolgálja az egyén tökéletességre jutását,
• az igaz holtak feltámadását,
• a kortársak között a megtérés, illetve a hitben való felépítés eszköze,
• a világegyetem előtt Isten uralmának igazolása.

Váltófutás

Az egyik legnehezebb szám a futóversenyek között a váltófutás. Nemcsak egy szakasz minél gyorsabb, önálló megtételéről van szó, hanem közben – a csapattársakkal összehangoltan – át kell venni, majd tovább kell adni a váltóbotot. Vagyis a csapattagok szoros együttműködését igényli a győzelem érdekében. A váltó első három tagja – miután beértek a célba – a partvonal mellől figyeli és bátorítja az utolsó (minden valószínűség szerint a legjobb, legerősebb!) futót, aki kivívhatja számukra a végső diadalt. Rajta múlik az egész csapat helyezése, a végeredmény. Ezt a sporteseményt, mint példázatot alkalmazhatjuk Krisztus testének (az egyháznak, a mennyei Jeruzsálemnek, Jézus menyasszonyának stb.) a célba jutására is. Az igazságot, az evangélium váltóbotját nemzedékek adták tovább egymásnak mindmáig. A feltámadásig már valóban az utolsó nemzedékek élnek és születnek a Földre. Nélkülük-nélkülünk a hit korábbi hősei nem ébredhetnek fel a halál álmából; Krisztus számít ránk, hogy miattuk is célba érünk!

• Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevők ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünklevő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának jobbjára ült! (Zsidók 12:1-2)

Itt megkapjuk a kulcsot a győzelemhez: Túl azon az alapszükségleten, hogy Krisztus a szívünkben él, a teljes győzelem kulcseleme a figyelem tartós odaszánása és a figyelem irányultsága. Az értünk szenvedett és minket soha el nem hagyó Krisztusra nézzünk, az ő arcára összpontosítsunk, aki szenvedései közben az Atyára nézett és a boldog végeredményre tekintett! Önmaga fájdalmairól, az önigazolás vágyáról elfordította szemét és a vád alatt álló Istent szemlélte, akinek véglegesen megszilárdítja uralkodását, ha önzetlen jóságát a kereszten megélt utolsó perceiben igazolni tudja. Másrészt előretekintett szenvedései élő „végtermékére”: azokra az emberekre, akiket áldozata megment az örök öröm számára. Biztosak lehetünk abban, hogy az Istenért átélt legkisebb szenvedés vagy egyetlen elejtett könnycsepp sem lesz hiábavaló! Ahogyan a Fiú a kereszten való kegyetlen fölemeltetése után a mennyei dicsőség trónjára emelkedett, úgy a keresztények is szenvedésüket feledtető megbecsülésben részesülnek majd:

• Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. (Róma 8:18)

• … úgy fussatok, hogy elnyerjétek! (1Korinthus 9:24)

Nader Mansour előadása alapján