Előre bocsátom, ez egy „közhelycsokor” lesz, de igaz; és talán bátorításul szolgálhat azoknak, akik ilyen helyzetek előtt állnak. Ha nem élem át, nem hiszem el, hogy a szeretet valóban fény. A szeretet gyógyító, fájdalomcsillapító, félelemcsökkentő hatással bír. És persze a minőségi szeretetkapcsolatoknak van a legnagyobb értéke az emberi élet során.

Amióta édesapám egy autóbaleset következtében erősen – és egyre erősebben mozgáskorlátozottá vált és válik, igyekszem legalább havonta egy-két alkalommal több napot tölteni nála és vele. Minden esetben megfigyeltem, hogy hirtelen megváltozott az állapota. A sápadt, szürke arcszín élettelibb lett; a fájdalomtól görcsös arcvonások kisimultak; a legörbülő száj íve mosollyá alakult; a gyenge, rekedt hang erőteljesebbé vált; a szomorúságot felváltotta a nevetés, a jókedv; a tehetetlenséget a helyváltoztatási igény és a mozgás.

Pedig – emberként teljesen tehetetlen vagyok. De úgy megyek, hogy Krisztus visz, Krisztus él bennem, az Ő békessége, nyugalma, szeretete árad a kritikus helyzetekben is, és ennek tényleg csodatevő hatása van. Mindkettőnkre nézve. Folyamatosan megéljük e napok alatt, hogy eltűnik az erős szenvedés, nem kell bevinni a sürgősségire, csökken a fájdalomcsillapító tabletta iránti igénye, nő az étvágya. De a testi működés javulása mellett sokkal csodásabb, hogy megnyugszik a megfáradt lélek, előjönnek a régi emlékek, mókás helyzetek jönnek és minden körülményben lehet legalább mosolyogni.

Ugyanakkor megrázó tapasztalat a korábban mindig egészséges, tevékeny, mozgékony és jó kondícióban lévő férfit tehetetlenségében támogatni. Megrázó, hogy fordult a kocka… Most már ő érzi biztonságban magát, ha én ott vagyok mellette. Nemrég volt, csak „pár” évtizede, hogy a tenyerében álltam, hogy elvitt a kollégiumba, hogy átlépte velem az anyakönyvvezetői hivatal küszöbét… Most még a körmét is én vágom… Számomra félelmetes ez az ellentétes irányú kiszolgáltatottság… de Jézus ragyog közben hatalmasan, elveszi a helyzetek súlyát és tragikumát és egyszerűen beragyogja a pillanatokat. Tényleg ragyog – és én nem csinálok semmit. Tényleg semmit! Csodálatos felfedezni, hogy Jézus ugyanúgy világít fogmosás, lepedőváltás közben, mint amikor igét olvasunk, énekelünk vagy imádkozunk.

Ráadásul olyan helyzetek „keletkeznek”, amelyek előre tervezhetetlenek voltak. A szeretet teremti ezeket az érintéseket, felejthetetlen szavakat, egymásra mosolygásokat. Elvehetetlenek. Már előre segítenek áthidalni azt az ideiglenes űrt, ami akkor támad, ha apa majd elalszik és megpihen földi útja végén…

Azóta valóban elment. De Isten jelenléte miatt csodálatos emlékeket kaptam, amelyeket őrizhetek a viszontlátásig.

Barati Lilla