Isten szeretet
- Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert Isten szeretet. (1János 4:8)
Pál a korinthusi levél 13. fejezetében a szeretetet az önzetlenség elveként írja le, olyan magatartásként, amely a másokkal való törődést önmaga fölé helyezi. A Biblia szerinti szeretet azt jelenti, hogy Isten jobban szeret engem, mint önmagát; azt jelenti, hogy saját öngondoskodási képességemet messze meghaladó módon törődik velem.
Isten szeretet! Azért mondjuk ezt, mert a Biblia állítja, de ha el is hisszük, akkor nagy átalakulást tapasztalunk. Amikor tényleg elhisszük, hogy Isten szeret, amikor megismerjük jellemét, akkor bízni tudunk benne. Kezébe helyezhetem magam, és megnyugodhatok. Tudhatom, hogy van valaki, aki mindig mellettem áll. Mint egy csecsemő, aki a vihar közepén is mélyen alszik édesanyja karjaiban, mert bízik abban, aki tartja őt. Tombolhatnak a viharok és fújhatnak a szelek, de őt nem érdekli, mert anyja karjaiban van. Erre utalunk, amikor azt mondjuk, hogy Isten a szeretet. Akik ismerik az igazságot Istenről, azok bíznak benne, és amikor bízunk Istenben, Ő egyesül velünk, közösséget vállal velünk, és újjászületünk. Attól fogva boldog és szent életet élhetünk: Ez egy valós és működő törvényszerűség! Akik megtapasztalták, tanúsíthatják, hogy ez egy mély, boldogító igazság!
A sátáni támadás
A szeretet tehát Isten jellemének lényege, és ezt az igazságot akarja a sátán elhomályosítani és elpusztítani. Azt az elképzelést kezdte el terjeszteni, hogy Isten egy énközpontú lény. Értsük meg ennek a vádnak a következményeit! Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szeretet ellentéte a gyűlölet, de valójában a szeretet ellentéte az énközpontúság! Isten szeretet, mert Isten nem önközpontú, hanem mások boldogsága áll érdeklődése középpontjában. Ez az igazi szeretet. Az énközpontúság pontosan a fordítottja, a szeretet ellentéte. Amikor a sátán megtévesztette első szüleinket, nem azt mondta, hogy Isten gyűlöli Ádámot és Évát – egyszerűen azt állította, hogy Isten önző: „Nem akarja, hogy olyanok legyetek, mint ő; valami jót akar visszatartani tőletek. Isten tudja, hogy ha megeszitek ezt a gyümölcsöt, olyanok lesztek, mint ő! Hazudott nektek, mert önközpontú, önző lény.” Tehát Isten szeretetjellemét támadta elsőként.
A sátán második támadása Isten kormányzati rendszere ellen irányult. Olvassunk el néhány igét, amelyek rávilágítanak erre a tényre.
- Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született. (1János 3:9)
Nyilvánvaló, hogy Isten kormányzati rendszerének egyik célja a bűn megszüntetése. Isten vágya, hogy a világegyetem teljesen tiszta legyen. De hogyan akarja ezt elérni? Mi az a rendszer, amelyet Isten használ, és amellyel ezt a bűnmentességet elérheti? János szerint Isten ezt a célt nagyon egyszerű, de mélyreható módon éri el. Aki Istentől született, az nem követ el bűnt. Egyszerű, de hatékony törvényszerűség! Ha befogadod Isten életét a szívedbe, akkor nem követsz el bűnt. Nem te teszed, hanem Isten teszi benned! A bűntől való szabadság egy kapcsolat következménye. Van valami Istentől származó dolog legbelül, és aki ezt birtokolja, az nem fog vétkezni. Ha tehát Isten meg akarja tisztítani a világegyetemet a bűntől, akkor minden egyes embernek Istentől kell születnie.
- E titok, hogy Krisztus bennetek van: az eljövendő dicsőség reménysége. (Kolossé 1:27)
Ez Isten egyedülálló kormányzási módja, és ez a titka a világegyetem harmóniáját megzavaró nagy konfliktus rendezésének is. Ez az a nagy titok, amely korszakokon át rejtve volt, de most feltárul Isten szentjei előtt. Sőt, ez nemcsak a bűntelen élet lehetőségének titka, hanem Isten kormányzata-uralkodása igazolásának titka is.
Kormányzati rendszerek
Amikor kormányzásról beszélünk, a fő célkitűzés, hogyan lehet elérni a közösségi harmónia állapotát. Célja ugyanis, hogy az alattvalók békében éljenek együtt, és minden rendben menjen végbe. Ennek biztosítása érdekében Isten uralma valami belső állapoton és folyamaton nyugszik. Ez a „Krisztus bennetek él” elve, ami az új születés eredménye. Ez kizárólag Isten műve, nem emberi erőfeszítés terméke, egyben a Mindenható uralkodásának alapja.
- Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. (Filippi 2:13)
Természetesen az összes többi uralmi rendszer másfaja elveken nyugszik. Nézzük meg, melyek a világi kormányzat elemei:
- És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami ellenkezik az egészséges tanítással. (1Timótheus 1:9-10)
Vegyük észre, hogy kétféle kormányzati rendszer van. Az egyik az emberben élő Istenen alapul, míg a másik a kívülről ható szabályokon. A Szentírás világosan lefekteti, hogy a kívülről jövő törvény nem az igaz embereknek készült! Az igaz emberekben Krisztus van és él belül; általa Isten munkálkodik bennük. Nincs szükségük külső eszközökre, ami megpróbálja őket bizonyos viselkedésre kényszeríteni. „Ami” belül van, az sokkal nagyobb és sokkal meggyőzőbb, mint a külső kényszerítő eszközök.
Másrészt, ahol Isten nem belül él és belülről kormányoz, ott kell lennie valamilyen irányítási módszernek, ami „kényszerít” a helyes elvekhez való alkalmazkodásra. Értelemszerűen csakis kívülről irányító szabály- és törvényrendszer által lehetséges ennek megvalósítása.
Isten uralkodásának kulcsa
Ha ezt megértjük, rájövünk, hogy a világegyetemben csak egyetlen olyan kormányzati rendszer létezik, amely valaha is fennmaradhat, vagy amely valaha is méltó arra, hogy örökké létezzen. Ez a valóság egyetlen egyszerű, de mély igazságon alapul, amelyet a következő vers fejez ki:
- Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. (Márk 10:18)
Miért hangsúlyozta Jézus Isten kizárólagos jóságát? Állítása szerint egyetlen tökéletesen jó lény létezik, az Isten. Természetesen Jézus természeténél fogva ugyancsak isten lény, ő Isten egyszülött Fia, így természetesen Ő ugyancsak jó, ahogyan Isten. De mi a helyzet pl. Gábriellel vagy a többi angyallal? Ők is jók? Ha elfogadjuk, amit Jézus mondott, akkor ezek az angyalok nem jók. Van a jóságnak egy olyan értelmezése, ami még az angyalokra sem érvényes, kizárólag az örökkévaló Istenre!
Jézus kijelentette, hogy Isten az egyetlen lény a világegyetemben, aki eredendően jó! Néha ránézünk valakire, és azt mondjuk: „Ez egy jó asszony”, mert látjuk, hogy jóság árad belőle. Ez a kijelentés azonban csak félig igaz, mert ő a jónak csupán közvetítője, a jó mintegy „áthalad” rajta. Isten kiragyog belőle. Tehát nem azt jelenti, hogy ez az asszony eredendően jó, mert Istenen kívül nincs más jó! Az egyetlen dolog, ami bárkit vagy bármit jóvá tesz, az Isten jelenléte, mert egyedül Isten a jóság forrása! Mielőtt bárki igazán megértené, mit jelent, hogy Krisztus a mi igazságunk, ezt kell megértenie. Mindenki próbál jó lenni, mindenki próbál megfelelni, mindenki próbálja betartani a szabályokat, mindenki azt hiszi, hogy a teljesítménye révén egyre jobbá lehet, de nincs igazi fejlődés, amíg nem érti meg, hogy „egyedül Isten jó”.
Amikor felfogjuk ezt az igazságot, akkor felhagyunk azzal a törekvéssel, hogy jóvá fejlődjünk, hogy saját erőből jók legyünk – ellenben ezután keressük az egyetlen jót, mint az igazi jóság egyetlen alapját. Minden megváltozik, amikor megértjük, hogy egyedül Isten jó. Kutatásunk ezután az erkölcsös viselkedés keresése helyett Isten személyének keresése lesz. Akik a világban, a vallás hamis keretei között élnek, állandóan azon fáradoznak, hogy teljesítményük segítségével jóvá váljanak. Ezért van az, hogy amikor megértjük az igazi igazságosságot, akkor Istenre és az Ő Fiára összpontosítunk. Abbahagyjuk a jó cselekedetekre való törekvést, és elkezdünk Istenre figyelni, mert egyedül Isten jó. Ez az alapvető igazság!
Most már világosan megérthetjük, miért Isten kormányzata az egyetlen működőképes uralkodási forma. Azért, mert egyedül Isten jó. Nos, ha egyedül Isten a jó, hogyan lehet a világegyetem valaha is egy jó hely, telve boldogsággal és békével? Az egyetlen lehetséges út az, ha az alattvalók valamiféle függő kapcsolatban állnak ezzel az eggyel, aki teljesen jó.
- Isten mindent az ő lába alá vetett, és őt tette mindenek felett az egyház fejévé. Ez az ő teste, és teljessége annak, aki mindeneket betölt mindenekkel. (Efézus 1:22-23)
- Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben. (1Korinthus 15:28)
Ezek szerint Jézus mindent betölt, mint az Ő egyházának feje. Az egyház az Ő teste, amelyet élete, jelenléte teljesen betölt, és mindenben ott van, ami egyházát, gyermekeit illeti. Jézus egyúttal harcot vív Isten nevéért, és amikor a küzdelmet megnyeri, visszaadja az országot az Atyának, hogy ismét Isten legyen minden mindenben.
A jó és a rossz természete
Ezen a háttéren egyértelműen érthetővé válik a jó és a rossz természete. Egyedül Isten jó. Egyedül Isten szeretet. A szeretet ellentéte az önző gondolkodásmód. Ezek fényében: mi a rossz? A világegyetem eredeti, bűntelen állapotát az okozta, hogy telve volt jósággal, s ennek egyetlen indoka, hogy Isten mindeneket betöltött. Így volt kezdetben és így lesz a bűn történetének lezárásától fogva az örökkévalóságon át. Hogyan is lehetséges egy jó univerzum, ha csak Isten jó? Mert Isten a minden mindenekben! Isten a minden és Isten él mindenekben. Ez a tökéletes kormányzati módszer. Ez a boldogság biztosítéka.
Persze felmerül a kérdés, hogyan s miért létezik akkor a bűn a világegyetemben? Lucifer lázadása megosztotta az univerzumot, s így jelenleg kétféle filozófia létezik.
Mindezt jobban megérthetjük, ha megvizsgáljuk a jó és a rossz tudásának fáját, amely az Édenben állt. Miért „tette oda” Isten? Először úgy tűnik, hogy csak egy csapda volt Ádám és Éva számára, egy felesleges kapu, amelyen keresztül a bűn bejuthatott a paradicsomba. De a valóság az, hogy abban az időben a világegyetemet már akkor két felfogás uralta. Mivel Isten igazságos és méltányos, meg kellett engednie, hogy mindenki szabadon dönthessen. Még az „új” teremtményeknek – Ádámnak és Évának is – szabadsága volt erre. Isten figyelmeztette őket, de választhattak. Ma, hatezer évvel később, még mindig létezik a két oldal. Mit látunk a jó oldalon, ahol Krisztus teste, az egyház áll? Istent Krisztus által, a Fiún keresztül, aki a minden és aki mindenkiben ott van, aki az övé. Ez teszi jóvá az egyházat. Ez az, ami téged is jóvá tesz, ha Krisztushoz kapcsolódsz. Ez még mindig ugyanaz a korábban említett, örök elv.
Van azonban a világegyetemnek egy másik, sötét fele is, és a kérdés az, mitől lesz az az oldal gonosz? Egyszerűen attól, hogy a sátán ott áll? Egyáltalán nem! Hiszen, ha ma megölhetnénk a sátánt és angyalait, a világegyetem gonosz oldala akkor is megmaradna! A gonosz ugyanis nem a sátán jelenléte miatt létezik, hanem mert a bűnösök a sátán elve szerint élnek: kerülik Istent, félnek tőle, és távol tartják őt az életüktől.
A sátán elve hozza létre a bűnösöket, nem pedig maga az ördög. Az emberek elkövetik azt a hibát, hogy mindenért a sátánt hibáztatják. Igaz, hogy ő vezette be a hazugságot a világegyetemben, és ebben az értelemben ő a bűn kiindulási oka, ő viseli a végső felelősséget. Az is igaz, hogy folyamatosan azon fáradozik, hogy elpusztítsa az embereket, és arra késztesse őket, hogy egyre ellenségesebbek legyenek Istennel szemben, de egyénileg az emberek akkor is gonoszok, amikor a sátán nincs jelen. Gonoszok, mert átvették az ördögi elvet, és Isten hiányzik belőlük. Ez a lényegi probléma.
Más szóval, nem a sátántól kell annyira félnünk, hanem önmagunktól! Félnünk kell az Istentől való félelmünktől, félnünk kell az Istenről való tudatlanságunktól. Istentől félünk és Istent kerüljük; ez a bűn természete. Minden bűnös a világon azért bűnös, mert kerüli Istent. Az ok, amiért kerüli Istent, szinte mindig az, hogy fél Istentől, és ez a félelem azért keletkezik, mert nem ismeri Istent. A jó nem olyasmi, amit kifejlesztesz, és a rossz sem valamiféle mag, amit elültetnek benned. A kérdés teljes mértékben azzal függ össze, hogy kapcsolatban vagyunk-e Istennel vagy sem.
Ebből arra következtethetünk, hogy a gonoszhoz való viszonyunknak teljes mértékben köze van ahhoz, hogyan viszonyulunk Istenhez! Ha jók akarunk lenni, akkor meg kell találnunk Istent, és vele kell maradnunk. Ha gonoszok akarunk lenni, akkor csak annyit kell tennünk, hogy elkerüljük Istent. Ennyire egyszerű! Isten a középpont, és ha üdvözülni akarunk, ha felül akarunk emelkedni azon, ami a világban történik, akkor figyelmünket Istenre és Krisztusra kell összpontosítanunk.
A lázadás természete
Hogyan érthetjük meg a sátáni lázadás természetét? Milyen módszert alkalmazott Lucifer az Isten elleni lázadás kivitelezéséhez? Jézus a következőket állította a sátánról:
- Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. (János 8:44)
Ha visszagondolunk a sátán Isten elleni lázadásának kezdetére, akkor megkérdezhetjük, kit ölt meg először? Nem találunk feljegyzést arról, hogy bárkit is meggyilkolt volna a mennyben, de felfedezzük a módszerét: hazug propagandát terjesztett Istenről (ld. Jób 1:9-11), amelyben gyilkos szelleme nyilvánult meg. Az egyetlen mód, amellyel valaha is kiszoríthatta volna Istent az uralkodásból – a karaktergyilkosság. Ezért mondta Jézus, hogy gyilkos volt. Azzal a törekvésével, hogy átvegye Isten helyét, véglegesen meg akart szabadulni teremtőjétől.
- A Sátán így felelt az Úrnak: Megvan rá az oka, azért féli az Istent! Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá mindarra, amije van, majd káromol még téged! (Jób 1:9-10)
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a sátán nem szállhat szembe Istennel fizikai küzdelemben! Hogyan állhatna meg a teremtmény a teremtőjével szemben?! Egyetlen pillanatra sem lehetséges! Elég volna Isten egyetlen gondolata – a sátán azonnal halott lenne. Isten mindenható. De akkor mégis hogyan lehet, hogy fellázadt ellene?
A válasz az, hogy a sátán ismerte Isten jellemét és igazságos elveit, és erre támaszkodott az ellene vezetett hadjáratában. Tudta, hogy nem fogja eltörölni őt anélkül, hogy esélyt adna neki igaza bizonyítására. Tudta, hogy nem fogja egyszerűen azt mondani: „Kiiktatlak, mert veszélyes lázadó vagy!”, és nem pusztítja el őt rövid úton. A sátán tudta, ha ráveszi az értelmes lényeket, hogy higgyenek neki és kételkedjenek Istenben, akkor Isten „meghátrál”; tudta, hogy kap egy esélyt, hogy létrehozza alternatív királyságát. Csakis azért merte megtámadni Istent, mert ismerte szeretetteljes és igazságos jellemét! Ezért nevezte őt Jézus hazugnak, mert pontosan tudta, mit tesz. Világos, hogy a gonosz angyal háborúja Isten ellen nem fizikai jellegű, hanem hazug propagandaháború.
Ha ezt megértjük, világossá válik, hogy a harc, amelyben részt veszünk, az információk háborúja. Elsődleges fegyverünk az információ, és a legfontosabb információ az Isten jellemére vonatkozó igazság! Ez az első dolog. A keresztények nem fognak fegyvert, nem mennek ki az utcákra és nem tüntetnek a kormány ellen, nem szítanak lázadást a társadalmi életben tapasztalható igazságtalanságok miatt. Ehelyett veszik a Bibliájukat, kimennek, hogy tájékoztassák az embereket, hogy információt terjesszenek. Kimennek, hogy segítsenek az embereknek megismerni, milyen lény a mennyek Istene, mert ez a legfontosabb átalakító elem! Ha egy férfi veri a feleségét, akkor szüksége van Isten ismeretére. Ha egy nő rágalmazza a férjét, szüksége van Isten ismeretére. A bűn uralma alatt álló embereknek szükségük van Isten ismeretére! A világ problémáira egyetlen válasz van, és ez Isten ismerete. Ez az, ami ellen a sátán fellázadt, Isten jóságának igazsága ellen emelte fel magát, és hazug vádakat kezdett terjeszteni.
- Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (János 17:3)
Lényegében megnyitotta az ajtót a szellemi sötétség előtt, és ez a világot beborító sötétség az Istennel kapcsolatos tévhit sötétsége. Ez a gyökere a legtöbb létező hamis tanításnak, mert az emberek nem ismerik Istent. A sötétség miatt az emberek olyan dolgokba bocsátkoznak, amelyek lényegtelenek, értelmetlenek és jelentéktelenek! Semmit sem tesznek Isten dicsőségére, Isten tiszteletére. Belekeverednek törvényeskedő, kicsinyes gyakorlatokba, amelyek azért részei a vallásoknak, mert képviselői nem ismerik Istent. Meg kell tehát értenünk, hogy Isten ismerete a legnagyobb és legfontosabb igazság, amely egyensúlyt és harmóniát hoz az ember vallási tapasztalatába.
Isten dilemmája
A sátáni karaktergyilkosság dilemmába sodorta Istent: személyesen nem tudja megvédeni magát a jelleme elleni támadással szemben. Egy példával jól megvilágíthatjuk az esetet: Mi történik, ha a feleségem elkezd negatív dolgokat terjeszteni rólam? Mondhatom: „Ez nem igaz!” De az emberek fejében elültetődik egy gondolatmag, amit nagyon nehéz lesz kitörölni, mert nem velem élnek. A feleségem negyvenöt éve, éjjel-nappal velem él. Velem eszik, velem alszik, és ha elkezd hazugságokat terjeszteni rólam, akkor komoly problémám támad! Talán meg tudom verni, talán megtalálom a módját, hogy elhallgattassam, de magát a támadást nem tudom így leküzdeni. Nem fogja megdönteni az elhangzott hazugságokat, sőt, részemről egy ilyen válasz csak azt erősíti, hogy igazság van a vádaskodás mögött. Isten, a mindenható, hasonló helyzetbe került. Eltörölhetné az angyalt, de ezzel nem segítene saját helyzetén. Még egy mindenható Isten sem tudja magát ilyen módon megvédeni a hazugságokkal szemben.
Mi lenne a következménye, ha a világegyetem lényei elhinnék a sátán hazugságait (mint ahogyan néhányan elhitték)? Ha azt hisszük, hogy Isten egocentrikus és önző, és hogy nem igazán érdekli a mi jólétünk (ahogyan ma sokan vélik), akkor elveszítjük az Istenbe vetett bizalmunkat. Ha oda a bizalom, természetesen kerüljük a Vele való közösséget. Általában nem időzünk olyan emberek között, akikben nem bízunk. Talán még imádkozunk, de nem igazán élvezzük, egyszerűen csak egy kötelesség, amit azért végzünk, mert szükségesnek tartjuk. Csekély bizalom és közösség van a rituáléban. Ez pontos leírása sok hitvalló keresztény tapasztalatának. Részt vesznek a hagyományos vallásoskodásban, de nem ismerik magát az isteni személyt. Amikor elveszítjük a bizalmat, elveszítjük a közösséget. Amikor elveszítjük a közösséget, Isten kormányzása hiányzik az életünkből, nem Isten irányít többé. Ez a nyilvánvaló sorrend. Természetesen, amikor nem Isten kormányozza az életünket, akkor a béke és a harmónia is eltűnik.
Ez Isten dilemmája. Egy olyan világegyetemben él, ahol sokan nem bíznak jellemében. Az ilyen helyeken nincs béke és nincs harmónia, pedig Isten egész célja az elmúlt hatezer évben az volt, hogy visszaállítsa a világegyetem eredeti, tökéletes állapotát. Isten dilemmáját a következőképpen foglalhatjuk össze:
- Istent megrágalmazták, jelleme megkérdőjeleződött.
- Isten képtelen személyesen megvédeni magát egy ilyen támadással szemben.
- A sátáni, eszmei támadás eredménye, hogy sokan elvesztették az Istenbe vetett bizalmukat.
- A bizalom elvesztése a vele való közösség elvesztését eredményezte.
- Ha elvész az Istennel való élő közösség, akkor többé nem ő irányítja az életünket.
- Amikor Isten már nem kormányoz, a világegyetem káoszba merül.
Ez az ok-okozati lánc anarchiához vezet. Nyilvánvaló, ha csak az egyik lépés is rossz, akkor minden más is rossz lesz. Sokan egy sor törvény és szabály követésében keresik a választ, mert úgy gondolják, ez a megoldás, de egy ilyen megközelítés soha nem fog elvezetni minket oda, ahová Isten tervei szerint eljuthatunk.
Ideiglenes megoldás
Hogyan kezelte Isten a válságot? Egy olyan helyen, ahol már nem volt bizalom Istenben, szükségszerűen rendetlenség és káosz uralkodott. Isten helyre akarta állítani a békét és a harmóniát, de ez egy hosszabb időintervallumot igénylő folyamat volt; addig is meg kellett őriznie a rendet. Csak egy módja volt, mégpedig az, hogy olyan szabályrendszert állított fel, amelynek keretei között az emberek kénytelenek voltak féken tartani saját gonosz, önző szenvedélyeiket. Nem lehetett megengedni, hogy saját, önkényes döntéseik alapján viselkedjenek. Természetesen ez a rendszer csak egy ideiglenes megoldás, de Istennek fel kellett állítania. Nem volt elég, ha bibliatanulmányt tartanak nekik, és arra szólítják fel őket, hogy szeressék egymást, hiszen ez nem működik, ha az emberek el vannak választva Istentől. Rendőröket kell felállítani, akik szigorúan érvényt szereznek a jogállamiságnak, és sok esetben az embereket szigorúan meg kell büntetni, sőt, ki kell végezni. Nem lehet többé szabadon hagyni őket, hogy megválasszák saját útjukat, a rendet erőszakkal kell fenntartani. Kényszerrel kell kormányozni őket.
Ezért hozta létre Isten a külső szabályokon alapuló ideiglenes kormányzati rendszert, a tízparancsolatot. Tény, hogy bárhol is van külső szabályokon alapuló kormányzat, az csak úgy működhet hatékonyan, ha érvényre juttatja ezeket a törvényeket. Ezért van az, hogy amikor Isten törvényt adott, szigorú büntetéseket szabott meg a törvények megszegőire nézve. Olyan szabályokat hozott, hogy ha az emberek nem engedelmeskednek, akkor büntetést kell kapniuk, sőt bizonyos esetekben meg is kell őket ölni. Ez volt Isten egyetlen lehetősége. De még ha ezt Isten rendelte is el, mégis csak egy részleges, hiánypótló intézkedés volt. Ez nem az Ő szokásos kormányzási módja volt, hanem ideiglenes szisztéma, amely csak addig tartott, amíg képes volt visszaállítani az Ő belé vetett bizalmon alapuló, eredeti rendszerét.
Az igazi megoldás
Láthatjuk tehát, hogy a gyógyuláshoz vezető útnak egy bizonyos irányt kellett vennie. Először is, Istennek meg kellett találnia a módját, hogy félreérthetetlen kinyilatkoztatást adjon az Ő jelleméről. A gyökerénél kellett megoldania a problémát. Megírhatta volna egy könyvbe, nyilatkozhatott volna, mondhatta volna, hogy „Én jó vagyok. Szeretlek benneteket!” De ez nem lett volna elég a hazugság megdöntéséhez, kellett valami, amit nem lehetett összetéveszteni, amit nem lehetett hamisítani vagy meghamisítani. Valami olyan világos és áttetsző eljárásra volt szükség, hogy egyértelművé váljon, még maga Isten sem tudná meghamisítani azt, amit kinyilatkoztatott.
Istennek nemcsak a jellemét kellett kinyilatkoztatnia ilyen félreérthetetlen módon, hanem azt is be kellett bizonyítania, hogy az ő kormányzási módja az egyetlen hatékony út, hogy ez a legjobb út. Ezen túlmenően, mivel Ő a szeretet Istene, meg kellett találnia a módját annak is, hogy megmentse az áldozatokat. Ha belegondolunk, rájövünk, hogy a Föld bolygó szegényei, akiket oly mélyen megfertőzött a bűn, valójában áldozatok. Lehet, hogy egyesek nem értenek ezzel egyet, de ez az igazság: áldozatok vagyunk. Nem kértük, hogy megszülessünk, nem kértük, hogy egy olyan világba szülessünk, amely a sátán uralma alatt áll. Nem vállaltuk Ádám döntését, rossz helyzetbe születtünk, és ez nem a mi hibánk volt. Még ha néhányan el is utasítják az üdvösség lehetőségét, és a végén elvesznek, akkor is áldozatok vagyunk. A szeretet Istene nemcsak a világegyetemet akarja megóvni, hanem nekünk is esélyt akar adni, mert áldozatok vagyunk. De meg kellett találnia a módját, hogy ezt jogosan megtehesse. A méltányosság határain belül kellett maradnia – hiszen Ő még a sátánnal szemben is méltányos!
Az Isten országa elleni támadásra az igazi megoldás tehát három részből áll:
- Isten jellemének félreérthetetlen kinyilatkoztatása.
- Isten kormányzása hatékonyságának kinyilatkoztatása.
- Az áldozatok jogos megmentésének módja.
Ezek a világegyetem alapvető kérdései, azok a kérdések, amelyek a Föld bolygó és lakói szörnyű állapotának gyökerét jelentik. A végleges gyógyulás és szabadulás csak akkor jöhet el, ha felismerjük és elfogadjuk Isten válaszait a Sátán igazságtorzításaira.
David Clayton
Keresztényként élni nem pusztán nehéz, hanem egyszerűen lehetetlen. A győzelmes élet titka a rajtunk keresztül élő Jézus Krisztus. Nem az, hogy Jézusért élünk, hanem hogy Jézus él rajtunk keresztül. A törvény a külső emberre összpontosít, és azt mondja, amit tennünk kell. A kegyelem a belső emberre összpontosít, és azt mondja el, amit Jézus már elvégzett. Ahogyan a gyökér a talajban él, az ág a szőlőtőben, a hal a tengerben, az igazi életedet Jézus Krisztusban találod meg.
Andrew Wommack