Az Ószövetség nagyon sok szempontból félreérthető és egy zord, kegyetlen, büntető Isten képét mutatja, aki látszólag önkényesen ítél – csak azért, mert valaki elfordul tőle. Úgy tűnik, mintha féltékenységében azonnal lesújtana a tévelygőre. Az alábbi kijelentéspár – átok és áldás témájában – ékes példa erre. Azonban a következő tanulmányok jelentős mértékben megkönnyítik a helyes értelmezést.
- Ezt mondja az Úr:
Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! Olyan lesz, mint a koldus a sivatagban: nem remélhet a jövőtől semmi jót. Kövek között tengődik a pusztában, a szikes, lakatlan földön.
De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét. (Jeremiás 17:5-7)
A Szentírás szerint alapvető tény, hogy Isten létezik, mindig is létezett. Ez ma már tragikus módon több mint kérdéses az emberiség nagyobb hányada számára. Ettől független a legfontosabb igazságok egyike. Ezért megkerülhetetlen a vele való szembesülés. Alapvetően kétféle viszonyulása lehet az embernek az örökkévaló Istenhez: bizalom vagy bizalmatlanság, hit vagy hitetlenség. Istenimádat vagy önimádat, annak összes következményeivel együtt. Odafordulás, kétoldalú kapcsolat vagy távolságtartás, kételkedés, lázadás. Ez a Jeremiás szájába adott kinyilatkoztatás egy megmásíthatatlan törvényszerűséget mutat be. Isten nélkül nincs élet. Az élet egyetlen, igazi Forrásától függetlenül nem létezik fenntartható, biztonságos létezés.
Az embernek valójában nincsenek saját, független erőforrásai, kimeríthetetlen tartalékai. Minden, ami van, Istentől származó ajándék: legyen az földi, természeti erőforrás vagy az ember saját képességei, fizikai-lelki ereje, talentumai. Az önerős létezés, bár tiszavirág módjára „virágozhat” egy ideig, előbb-utóbb azonban nyomorúságos tengődésbe fordul, majd halálba hanyatlik – különösen ahhoz képest, amit Isten képes nyújtani a vele összekapcsolódóknak. Remény vagy reménytelenség, nyugalom, létbiztonság vagy állandó, sokszor verejtékes és stresszes munka a következménye az Isten melletti vagy elleni döntésnek.
Az átok és áldás bemutatása tehát a következmények képi bemutatása, a döntést követő valóság kibontakozásának leleplezése. Ahogyan a földi élet forrása a víz, ahogyan a szemnek láthatatlan gyökérzet összekapcsolódik a mélyben rejtőző folyómederrel, úgy szellemi síkon Isten és Fia szelleme az örökkévaló élet forrása az ember számára. Ha nincs tartós kapcsolat Isten és ember között, akkor nincs fejlődés, kibontakozás, növekedés, gyümölcstermés. Ha nincs ott a Krisztusban való szeretettség-elfogadottság bizonyítéka az ember szívében, akkor nincs békesség és tartós öröm sem. Ha bízol Benne, ha rábízod magad teljesen, áldott vagy. Ha megtartod a távolságot, ha nem hiszel Neki, elérhetetlen vagy számára. Mit választasz, ki vagy, ki leszel: áldott vagy átkozott?
Barati Lilla
Áldott legyen az Isten és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben, a Krisztusban (Efézus 1:3)