Ez a részlet A valláskárosultak evangéliuma c. írás folytatása, amely bemutatta Saulus Paulussá alakulását, és egyben példát ad nekünk, hogyan tudunk mi magunk is átmenni a halálból az életbe, azaz a képmutató, erőlködő vallásoskodásból az Istennel való élő, szeretetteljes kapcsolatba. Terjedelmi okokból maradt ki ez a rendkívül fontos fejezet, ezért itt közöljük.

Hogy milyen óriási veszélyt jelent még az újjászületés után is (!) a törvények és hagyományok által szabályozott, korlátolt gondolkodásmód hatalma, arra maga Pál apostol is példa lett. Annak ellenére, hogy többször ő figyelmeztette ezzel kapcsolatban az általa létrehozott és kísért gyülekezeteket, de még az evangélium hirdetőit is. Leírása szerint a közösségek telve voltak (és vannak) képmutató írástudókkal (e konkrét esetben a judaizmusból jött keresztényekkel), akik erőltetik a Krisztusban elnyert szabadság ellenében a régi törvényeknek és hagyományoknak való engedelmességet. Annak ellenére, hogy maguk is képtelenek betartani, a látszat és egyúttal a saját hatalom fenntartása érdekében ragaszkodnak hozzá, hogy mindenkire kiterjesszék azok érvényét. Ez a kérdés tehát mindig is egy lényeges hasadási pont volt és lesz a keresztény közösségekben!

Körülmetélés vagy új teremtés

Annak ellenére, hogy a körülmetélés az újjászületés ószövetségi jelképe volt, és így Jézus halála után a régi vallási rendszerrel együtt érvényét vesztette, sokan nem tudtak, nem akartak kilépni a hatálya alól.

• Akik testi értelemben akarnak tetszést aratni, azok kényszerítenek titeket arra, hogy körülmetélkedjetek, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne üldözzék őket. Mert akik körülmetélkednek, maguk sem tartják meg a törvényt, hanem azért akarják a ti körülmetélkedéseteket, hogy a ti testetekkel dicsekedhessenek. Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés. (Galata 6:12-15)

A fenti részletben Pál feltárja és elmagyarázza az igazi mozgatórugókat. A Krisztust követő pogányok kényszerítése a körülmetélkedésre a hatalomgyakorlás, az elismerés-kivívás és a tekintélyfenntartás eszköze. Tartalmatlan előírás, ami nem az Istennel való személyes kapcsolatot építi, hanem a törvény képviselőjének tekintélyét öregbíti. Ténylegesen a názáreti „szektájához” tartozni máig a legkeményebb kihívás: Egyedül Isten tetszésére élni, kizárva minden más szempontot. Ez az emberi hiúság és a tetszeni vágyás halála. Ebből a szempontból minden kereszténynek kötelessége megvizsgálni, milyen (új vagy régi) vallásos előírásoknak engedelmeskedik és miért.

Képmutatás

Még Péter és Barnabás apostolok is, akik a korai egyház oszlopos, Krisztustól választott, szent tagjainak számítottak, megfertőződtek ettől a szemlélettől.

• Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokból lett hívőkkel. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidók közül való hívőktől. Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott. De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: „Ha te zsidó létedre pogány módra és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?” (Galata 2:11-14)

Ez az eset a csoportnyomás érvényesülésének tipikus példája, amikor az egyén a „Mit fognak szólni? Mit gondolnak majd rólam?” félelem vezérelte elfogadásvágy alapján cselekszik. Bár Péter már megtanulta, hogy Krisztusban nincs többé különbség zsidó és nem zsidó között, hogy ugyanaz a megmentő kegyelem teszi őket elfogadottá Isten előtt, mégsem volt képes ennek értelmében viselkedni. A zsidó kiválasztottsági tudat, ami a tisztátalan barbároktól való elkülönüléshez vezetett, és amit az Istentől nyert ószövetségi előírások tápláltak, képmutatást eredményezett. Az adott helyzetben, az egykori farizeusok érkezésekor a (Krisztusban) egyetemes testvériség elvét felülírta a korábbi, érvényüket vesztett törvényeknek való engedelmesség kényszere. A megszólás, az összeütközés elkerülése érdekében Péter apostol önkéntelenül visszatért a hagyományos, eltorzult felfogáshoz. Az egykori írástudók tekintélye, a nekik való megfelelési kényszer többet nyomott latban, mint a pogányok közül való Krisztus-követők megbecsülése. És ami igazán félelmetes, hogy Péter döntésének hatása azonnal érvényesült, és többen követték a képmutatásból fakadó rossz példát.

A megtisztulási szertartás

Végül, mint elrettentő példa, álljon itt Pál apostol esete, akit a zsidó vallásban ragadt testvérei miatt érzett szenvedélyes szeretet hajtott bele a megalkuvásba. Ez azonban nem hozta meg a kívánt eredményt, sőt, közvetetten hozzájárult az evangélista sorsának megpecsételéséhez. Legyen tehát bármilyen nemes indok és törekvés a törvény- és hagyományimádat követése mögött, mindig semlegesíti Jézus erejét!

• Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak a testvérek. Másnap eljött Pál velünk együtt Jakabhoz, ahol a vének is jelen voltak mindnyájan. Köszöntötte őket, majd részletesen elbeszélte, mit tett az Isten a népek között az ő szolgálata által. Amikor ezt hallották, dicsőítették az Istent, aztán így szóltak hozzá: Látod, testvérem, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan buzgón ragaszkodnak a törvényhez! Rólad pedig azt hallottuk, hogy Mózestől való elszakadásra tanítod a népek között lévő zsidókat, és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat, és ne a zsidó szokás szerint éljenek. Mit tegyünk tehát? Mindenképpen híre megy annak, hogy megjöttél.

Tedd hát azt, amit mondunk neked! Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek. Vedd magad mellé őket, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, vállald a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket! Így megtudja mindenki, hogy semmi sem igaz abból, amit rólad hallott, hanem magad is megtartod a törvényt, és aszerint élsz. A pogányokból lett hívőknek pedig már megírtuk azt a határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól és a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Akkor Pál maga mellé vette ezeket a férfiakat, a következő napon elvégezve velük együtt a tisztulási szertartást, bement a templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le az ő tisztulásának napjai, amíg mindegyikükért be kell mutatni az áldozatot.

Amikor végéhez közeledett a hét nap, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban. Fellázították az egész sokaságot, megragadták, és így kiáltoztak: Izráelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki a nép, a törvény és a szent hely ellen tanít mindenütt mindenkit, sőt még görögöket is hozott be a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet! Néhányan ugyanis látták vele a városban azelőtt az efézusi Trofimoszt, és azt hitték, hogy Pál bevitte a templomba. Felbolydult tehát az egész város, a nép összecsődült, Pált megragadták, kivonszolták a templomból, és a kapukat azonnal bezárták. Mikor pedig meg akarták ölni, jelentés érkezett a helyőrség ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem lázong. (Cselekedetek 21:17-31)

Pál megtérése után számtalanszor szembeszállt az eltörölt törvényrendszer képviselőivel. Egyetlen alkalommal azonban ő maga is engedett a nyomásnak, ami jórészt a jeruzsálemi gyülekezet exfarizeusi tagjai részéről érkezett. Olyan szertartásba vonódott bele, látszólag önként, ami Krisztus halálával véglegesen értelmét és érvényét veszítette. Biztosak lehetünk benne, hogy később komoly háború dúlt a lelkében saját döntése miatt, különösen a fejleményeket látva.

Jakab és társai érvelése világosan elárulta, hogy bár ők is vették a víz és a szent szellem fürdőjét, sőt, részesültek a pünkösdi ajándékokban, tehát újjászülettek, mégsem értették meg a Krisztusban elnyert szabadság lényegét, nem fogadták el az ószövetségi rendszer teljes hatályvesztettségét. Fontosabbnak tartották a vezetők és a nép véleményét, mint Krisztus vezetését! S bár Pál a nekik való engedelmességével bizonyítani akarta hithűségét (!), éppen így szolgáltatott alkalmat elfogatására és kis híján a meglincselésére. Levette tekintetét Krisztusról és így az adott helyzetben nem Őrá hallgatott. Az események ilyen alakulása rávilágít a veszélyre: Az írástudói szemlélet befolyása, a törvények és hagyományok világával való közösségvállalás mindig Krisztus megkötözéséhez, hatalmának korlátozásához vezet.

Barati Lilla