Mi az átok?

Az alábbi ige szerint állapotunkat tekintve „átok alatt” vagyunk. Hogyan kell ezt érteni? Nagyon fontos kérdésről van szó, mert azt is meghatározza, hogyan értelmezzük a megváltás tervét.

• Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” (Galata 3:13)

Az átok fogalmát tekintve az értelmező szótárak népszerű értelmezésein nőttünk fel, és bizonyára sokan vannak, akik a mai napig egyetértenek ezekkel a meghatározásokkal. Az Oxford Dictionary szerint az átok „ünnepélyes kijelentés, amelynek célja egy természetfeletti erő megidézése, hogy kárt okozzon bizonyos személyeknek vagy büntetéssel sújtson valakit.” Ha ezzel az elképzeléssel fordulunk a Bibliához, akkor összezavarodunk, amikor Pál azt mondja, hogy „a törvény átka” mindannyiunkra érvényes. A törvény Isten törvénye, tehát akkor csakis maga Isten átkozhatott meg minket a törvény megszegése miatt. Ez azt sugallja, hogy Isten maga az a természetfeletti hatalom, aki bajt, csapást okoz, vagy büntetést ró ránk. A valóságban a legtöbb ember így értelmezi a megváltás tervével kapcsolatos kérdéseket: Isten büntetésre ítélt minket, majd eljött a fia, hogy magára vegye ezt a büntetést, hogy megszabadítson minket. Ebből a perspektívából ugyan megtanuljuk értékelni Jézust, de egyidejűleg tartunk és félünk Istentől, mert ő az, aki eredetileg ránk helyezte az átkot. Így szeretjük és tiszteljük ugyan Jézust, de minimum bizonytalanok leszünk az Atyával szemben. Ezt az értelmezést igazolja látszólag több bibliai részlet, különösen az Ószövetség történetei.

• Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Móáb királya. Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához az Eufrátesz mellett levő Petórba, honfitársainak a földjére, hogy hívják meg, és ezt mondják neki: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, és már ellepte a föld színét, és velem szemben telepedett le. Ezért jöjj el, átkozd meg ezt a népet, mert erősebb nálam! Talán akkor meg tudom verni, és kiűzöm az országból. Jól tudom, hogy áldott lesz, akit te megáldasz, és átkozott, akit te megátkozol. (4Mózes 22:4-6)

Ebben az esetben a pogány Bálák király megkérte Bálám prófétát, hogy hatalma segítségével átkozza meg Izrael gyermekeit. Úgy gondolta, ha Bálám megátkozza ezt a népet, akkor utána ő már képes lesz legyőzni és kiűzni őket az országából. Báláknak ugyanaz volt az átokról alkotott elképzelése, mint amihez ma a legtöbb ember ragaszkodik. A közkeletű elképzelés szerint egy boszorkány vagy varázsló elvarázsol valakit, és bajt, csapást, szerencsétlenséget hoz rá. Tehát egy személynek hozzáférése van valamilyen természetfeletti erőhöz, amelyet megidéz és segítségül hív annak érdekében, hogy ártson valakinek. A bibliai felfogás azonban más. Amikor Bálák felbérelte Bálámot, hogy átkozza meg Izraelt, a próféta így válaszolt:

• Bálám példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Arámból hozatott ide Bálák, Kelet hegyeiről Móáb királya: Jöjj, átkozd meg a kedvemért Jákóbot, jöjj, és verd meg rontással Izráelt! Megátkozhatom-e, akit az Isten meg nem átkoz? Rontást hozhatok-e arra, akire az Úr nem bocsátott rontást? (4Mózes 23:8)

Itt láthatjuk, hogy az átok hatalmának forrása nem az, aki kimondja az átkot. Ebben a konkrét esetben a hatalom forrása Isten, nem pedig Bálám. További betekintést nyerhetünk ennek hátterébe, ha megnézzük, mit mondott Jézus a zsidóknak Máté evangéliuma 23. fejezetében. Ezek a szavak a legsúlyosabb átkot tartalmazzák, amely valaha is egy népet ért.

• Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? Ezért, íme, én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat pedig megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zekarjának, Barakjá fiának véréig, akit meggyilkoltatok a templom és az áldozati oltár között. Bizony mondom nektek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel. Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok! (Máté 23:33-38)

Jézus nem állította, hogy megátkozza a zsidókat, szavai mégis átokként hangzanak, és kifejezik azt a végzetet, amely az átokkal együtt jár. Az utolsó mondat leleplezi, mi történik valójában. Jézus azt mondja: házatok elhagyatottan maradt nektek, s ez azt jelenti: a szent templom kiürül, elhagyott hely lesz ezután.

Most pedig emlékezzünk arra, hogy a világegyetemben két erkölcsi valóság létezik: a jó és a rossz. Mint láttuk, a jót és a rosszat Isten jelenléte és hiánya határozza meg. Ahol Isten jelen van, ott a jó létezik; ahol Isten nincs jelen, ott az eredmény a rossz. Ahol Isten a minden mindenben, ott a jó, ott az áldás; ahol Istentől félnek és őt kerülik, ott átkozott a létezés. Ez alapján már jobban érthetjük Jézus szavait. Nyilvánvalóan azt mondta, hogy nemzetük Isten szellemének távozása miatt válik elhagyatottá, Isten szelleme készült elhagyni a templomot! Ezért mondta Jézus, hogy a Földön kiontott összes igaz vér rájuk fog hullani, ezért nem tudnak majd megmenekülni a kárhozattól! Ez úgy hangzott, mint egy átok, de nem Jézus átkozta meg a zsidókat, hanem ők maguk hoztak átkot magukra azzal, hogy elfordultak Istentől.

Ez az átok lényege, és ezért mondhatta Bálám: hogyan átkozhatnám meg azt, akit Isten nem átkozott meg? Az átok természetét tekintve olyan állapot, amikor az emberek elutasították Istent, ezért Isten kénytelen elfordulni tőlük és békén hagyni őket. Ennek biztos következménye a rossz állapotok és körülmények megjelenése. Ezért amikor Bálám nem tudta megátkozni Izraelt, azt javasolta a királynak, hogy küldjön néhány vonzó moábita nőt, hogy paráznaságra csábítsa az izraelita férfiakat. Ez a stratégia nagyon sikeres volt, és százakat ejtett az erkölcstelenség csapdájába a pogány nők bevetésével. Ennek borzasztó következményei lettek Izraelre nézve, mivel Isten szelleme megszomorodott és távozott. Bálám maga nem tudta megátkozni Izraelt, de kigondolt egy módszert, amellyel Izrael képes volt átkot hozni önmagára!

A következmények

Az átok mibenlétének legjobb illusztrációja Noé történetében olvasható.

• Noé, a földműves volt az első, aki szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Noé kijózanodott, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között! Ezután ezt mondta: Áldott az Úr, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban! Legyen Kánaán a szolgája! (1Mózes 9:20-27)

Nem teljesen világos, mit tett Khám, de Noé reakciójából és a szöveg alapján gondolhatjuk, hogy nem pusztán annyi a történet, hogy meglátta az apját meztelenül, hanem valami sokkal gonoszabb. Amikor ugyanis Noé magához tért és megtudta, hogy mit tett vele a fia, rettenetes átkot mondott Kánaánra, az unokájára. Felmerül a kérdés, miért őt átkozta, aki még talán meg sem született, hiszen Khám tette, amit tett? Ez volna az egyik legigazságtalanabb és legindokolatlanabb dolog a Bibliában, hacsak meg nem értjük az átok mögötti elveket. Amint láttuk, az átok nem olyasvalami, amit egy ember hoz a másikra. Az átok az a rossz körülménysorozat, amit egy ember hoz magára azzal, hogy elfordul Istentől. Isten előre látta, hogy Khám gonosz jelleme befolyásolni fogja a fiát, és hatással lesz rá. Kánaán gonosz következményeket fog elszenvedni az apja nevelési módja és tőle tanult gonosz viselkedés miatt. Noé mondta ki az átkot, de ő csupán a hang volt, amelyet Isten arra használt, hogy kifejezze a gonoszságot, amelyet Khám a családjára és különösen a fiára, Kánaánra fog hozni. A fiú egyszerűen elszenvedte volna apja gonosz természetének következményeit. Így működik az átok. Ezért mondja a második parancsolat, hogy az atyák vétke a gyermekekre száll az Istent gyűlölők harmadik és negyedik nemzedékéig. Ez csupán a következmények törvényének működése!

Természetesen Isten kijelentette, hogy az atyák vétkét a gyermekekre fogja hárítani, és Isten gyakran ilyen módon vállalja a felelősséget a rossz körülményekért. Tény, hogy Isten szuverén, mindenható, és ha úgy akarná, visszafordíthatná a következmények hatásait. De Isten nem így működik, hanem megengedi az embereknek, hogy megtapasztalják döntéseik következményeit, mert mindannyiunknak szabad akaratot adott. Nagyon sokszor azért, mert megengedi, hogy dolgok történjenek, Isten a felelősséghordozó, mert megvan a hatalma, hogy megállítsa az eseményeket. Fontos azonban, hogy megértsük, hogy Isten maga soha nem okoz rosszat, és nem ő az, aki bárkit is megátkoz. Időnként kimondja az átok szavait, vagy elküld valakit, hogy kihirdesse e szavakat, de soha nem Ő az átok okozója; mindig az emberek azok, akik magukra hozzák azt.

Ezek alapján következtethetünk néhány dologra az átokkal kapcsolatban:

1. Az átok egy katasztrófa kihirdetése.
2. Az átok annak a következménye, amit az ember magára hoz.
3. Az átok a jövő nemzedékeit (is) érinti.
4. Isten előrelátása és tudása alapján hangzik el.

Az emberiség átka

Ebből tehát arra következtethetünk, hogy amikor Ádám az Édenben elfordult Istentől, átok szállt rá és az egész emberiségre. Amit tett és amivé vált, az minden egyes emberi lényre hatással volt, mert mindannyian Ádámtól származunk. Nem Isten átkozta meg az emberiséget, de kifejezte azt az átkot, amelyet Ádám hozott ránk, amikor azt mondta:

• Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! (1Mózes 3:19)

Ahelyett, hogy megátkozta volna az embert, Isten volt az, aki mentőövet nyújtott az embernek! Valójában meg kellett volna halnia azon a napon, amikor úgy döntött, hogy elszakad Istentől. Hiszen azt választotta, hogy eltávolodik az élettől, és a halál volt a biztos következmény. Amit Ádám továbbadott, az egy Isten nélküli élet, azzal a bizonyossággal, hogy az egyetlen lehetséges vég a halál. De Krisztus közbelépése által az ember halálos ítélete felfüggesztésre került, Isten ugyanis meghosszabbította az emberiség életét, próbaidőt adott, hogy utat és lehetőséget adjon az átok megtörésére!

Az átok természete

Ádám öröksége tehát az Isten nélküli élet. Vannak, akik úgy vélik, hogy van valamiféle „mag”, amelyet Ádám továbbadott gyermekeinek, és amely nemzedékről nemzedékre öröklődött. Valami, ami beivódott az emberi vérvonalba, és hogy ez az igazi probléma. Az igazi katasztrófa azonban, amit Ádám hozott ránk, az volt, hogy megfosztott minket valamitől, nem pedig az, hogy belénk ültetett valamit! Ami eltűnt, az a jóság egyetlen forrása: Isten szelleme. Ádám megfosztotta ettől a gyermekeit, és ennek az átoknak a hatálya minden emberre kiterjed.

• És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. (Jelenések 22:3-4)

A Jelenések könyvének ez a verse világosan jelzi, hogy mi az átok. Az új Földön nem lesz többé átok, de miért? Azért, mert Isten és a Bárány trónja lesz benne, tehát az átok ott van, ahol Isten trónja hiányzik, vagy más szóval, ahol nem Isten uralkodik. A keresztények már nincsenek az átok alatt, számunkra az átok megtört, mert Isten és Jézus trónja bennük van, de a világ még mindig átok alatt marad; és mint láttuk, ez az átok egy katasztrófáról szóló ítélet. Egy másik ige még mélyebb betekintést nyújt az átok természetébe:

• Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. (Zsidók 2:14-15)

Az átok alatt a sátán kormányzási elveinek voltunk alávetve, a sátán volt az, aki uralkodott rajtunk, és emiatt egész életünkben halálfélelemben éltünk. Rabszolgaságban voltunk, de Jézus felvette a testünket és vérünket, hogy megmentsen minket ettől a rabságtól, és megszabadítson az ördög hatalmától. Így nem félünk többé a haláltól, mert Krisztus átváltoztatta azt egy hosszú alvássá.

1. Akik átok alatt vannak, az ördög uralmának elve szerint élnek, ami nem más, mint az önrendelkezés-önszabályozás.
2. Akik átok alatt vannak, el vannak szigetelve Istentől.

Az átok megtörése

• Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz, letöröd igáját nyakadról! (1Mózes 27:40)

Ez az ige Ézsau és Jákob viszonyáról szól. Jákob elment apjához, Izsákhoz, és megtévesztéssel megfosztotta testvérét, Ézsaut az elsőszülöttségi jogától. Amikor Izsák megáldotta Jákobot, azt hitte, hogy Ézsaut áldja meg, ezért mindenféle jót mondott Jákobról. Valójában Isten beszélt Izsákon keresztül, még ha Izsák akaratlanul is tette ezt. Isten azért prófétált Izsákon keresztül, mert tudta, hogy a jövőben Jákob és leszármazottai Isten különleges követei lesznek.

• Izsák ezt felelte Ézsaunak: Már úrrá tettem őt feletted, és szolgájává tettem valamennyi testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetnék hát érted, fiam? (1Mózes 27:37)

Izsák azt mondta Jákobnak, hogy a testvérei a szolgái lesznek (ebben az esetben Ézsaura utalva), természetesen abban a hitben, hogy Ézsauhoz beszél. Izsák mindezeket az áldásokat első fiának, Ézsaunak szánta, de Isten felülbírálta, és helyette Jákob kapta az áldást. Még ha ez Rebeka csele révén történt is, Isten céljai beteljesedtek. Az Úr egyszerűen előre látta a jövőt, és megjósolta, mi fog történni, és áldás formájában juttatta kifejezésre. Izsák azonban még valami mást is mondott, ami az általunk vizsgált téma szempontjából fontos. Az apa azt ígérte, hogy eljön majd az idő, amikor képes lesz uralmat szerezni a testvére, Jákob felett, és akkor megszűnik az az ítélet, hogy szolgálnia kell a fivérét. De hogyan lehet megtörni ezt az átkot? Még az átok uralma alatt állva kellett megtalálnia a módját, hogy legyőzze ezt a hatalmat, és kiszabaduljon hatálya alól. Vagyis szembe kellett szállnia az átok feltételeivel.

Választás és szabad akarat

Gyakran felmerül a kérdés, miért engedte meg Isten, hogy az ártatlan, bűntelen ember kísértést szenvedjen el. Az ember jó volt, az ember boldog volt, az ember volt a Föld nevű bolygó ura, miért sodorta tehát Isten veszélybe azzal, hogy megengedte a sátánnak a kísértést? Miért engedte meg, hogy a gonosz angyal olyan lénnyel érintkezzen, aki soha nem volt kitéve a gonosznak?

Először is, az ember jónak lett teremtve, anélkül, hogy bármilyen választása vagy döntése lett volna ezzel kapcsolatban. Isten alkotásaként, Isten a saját alattvalójaként teremtette, aki szereti és szolgálja Istent, de ez nem az ember önálló választása volt, hanem a teremtés eredménye. Isten volt az, aki a döntést meghozta, de ebben az időben két ellentétes hatalom érvényesült a világegyetemben, két kormányzati rendszer rivalizált egymással; az egyik Isten kormányzata volt, a másik pedig a sátán kormányzata, amely Isten helyét és Isten tekintélyét igyekezett kisajátítani. Két filozófia létezett, és az volt a kérdés, hogy melyik a jobb?

Abban az időben a válasz nem tűnt egyértelműnek, semmi sem volt bizonyítva, a kérdés nyitva állt az egész világegyetem előtt. Ebbe a helyzetbe jött ez a két új lény, Ádám és Éva. Nekik is választaniuk kellett. Mivel Isten igazságos és méltányos, meg kellett engednie a sátánnak is, hogy hozzáférjen ezekhez az emberekhez, hogy nekik is lehetőségük legyen választani. Így a sátánnak megadatott a jog, hogy bemutassa az ő alternatíváját. Ez az oka annak, hogy Isten megengedte a kísértést az ősszüleinknek, annak ellenére, hogy bűntelen paradicsomban éltek. Természetesen Isten figyelmeztette Ádámot és Évát a veszélyre, és megpróbálta megértetni velük, milyen szörnyű lenne, ha engednének az ellenség hazugságainak. A sátán megtévesztéssel dolgozott, egy gyönyörű kígyót használt médiumként, hogy kétségbe vonja Isten állításait. Ennek ellenére Ádámnak bíznia kellett volna Istenben. Az ördög azt az elképzelést vetette fel, hogy jobb, teljesebb életet élhetnének, olyanok lennének, mint Isten, ha egyszerűen az önigazgatást választanák Isten kormányzása helyett, és Éváék sajnos hittek neki. Vajon ezt el lehetett volna kerülni?

Van egy tulajdonság, amellyel mindannyian rendelkezünk, ami értelmet ad Isten egész teremtésének: a szabad akarat ajándéka. Ez a világegyetem életének egyik alapköve; Isten minden intelligens teremtményét szabad akarattal ruházta fel, ez az egyetlen ésszerű módja annak, hogy Isten bármilyen kapcsolatban állhasson az intelligens lényekkel. Ha nem lenne szabad akaratunk, akkor minden, ami a világegyetemben történik, a sátánnal való konfliktus, a bűn, a megváltás stb. egyszerűen egy nagy bábjáték része lenne, ahol Isten manipulálja a szálakat, és végső soron ő hozza meg az összes döntést. Mindannyian előre beprogramozott robotok volnánk, akik esztelenül működnének, miközben Isten mozgat minket, s mi abban az illúzióban élünk, hogy létünknek van valamiféle értelme. Ezáltal Isten nem lenne más, mint egy nagyon furcsa diktátor, akinek „perverz” igazságérzete van.

Ezzel szemben mindannyian rendelkezünk a választás hatalmával, hogy racionális és intelligens döntéseket hozzunk. Tehát dönthetünk úgy, hogy bízunk Istenben, vágyhatunk a vele való kapcsolatra; a döntéseket teljesen egyedül hozzuk meg. Isten egyetlen közreműködése az, hogy megmutatja nekünk a bizonyítékokat, és könyörög, hogy a helyes döntéseket hozzuk meg. A szabad akarat e tulajdonsága miatt Istennek még a paradicsomban is meg kellett engednie a sátánnak, hogy bemutassa az embereknek az elveit, hogy a tisztességes játék, a szabad akarat és a választás hatalma legyen a meghatározó tényező abban, hogy végül milyen típusú kormányzat fog uralkodni a Földön és a világegyetemben. Tehát azt mondhatjuk, hogy a szabad akarat mintegy „felszabadította” az embert, és megadta a képességet, hogy azt mondjuk Istennek: „Nem kellesz nekünk, távozz tőlünk!” Persze, rabszolgák lettünk – önmagunk és a sátán rabszolgái, de a mi döntésünk volt: ez a szabad akarat ereje. A tragédia az, hogy amikor az első ember úgy döntött, hogy eltávolodik Istentől, döntése kihatott az egész családjára, és összes leszármazottja ott kötött ki a gonosz oldalon. A szabad akarat szabaddá tette ugyan az embert Istentől, azonban odakötötte a sátánhoz.

Úgy tűnik, a probléma megoldása nagyon egyszerű; az ember döntött úgy, hogy eltávolodik Istentől, most már csak annyit kell tennie, hogy meggondolja magát, újra gyakorolja szabad akaratát, és visszatérjen Istenhez, a világegyetem jó oldalára. De ez nem volt ilyen egyszerű; ha az ember egyszer átlépett a sátán oldalára, ott ragadt, és nem volt módja a visszatérésre. Emlékezzünk az egyik korábbi tanulmányban említett pontra: Megválaszthatjuk az országunkat, de nem választhatjuk meg azokat a szabályokat, amelyek ezt az országot irányítják. Isten nem fog erőszakkal behatolni a sátán királyságába, hogy kihúzza onnan az embert, amikor az emberiség Ádám, az ősszülőnk szabad választása folytán került oda. A választás szabadságát tiszteletben kell tartania. Az igazi probléma az, hogy az embernek lehetetlen Istent választania Isten szellemének befolyása nélkül, és Isten szelleme nem működik azokban, akik a sátán országába tartoznak.

• a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedelmeskedni. (Róma 8:7)

A bukott ember elméje természeténél fogva ellenséges Istennel! El vagyunk választva Istentől, és félünk tőle: így van ez a sátán országának alattvalóival. Ezért van az, hogy amikor az emberiség elutasította Istent, és a sátán útját választotta, Ádám nem tudott többé szabadulni abból a szörnyű dilemmából, amelybe magát és családját sodorta. Az ember szabad elhatározásából elfordulhatott Istentől, és bár még mindig volt szabad választása, az elméjében és természetében bekövetkezett változás, Isten szellemének távozása lehetetlenné tette számára, hogy meghozza a döntést, hogy visszatérjen Istenhez. A valóság az, hogy egy ember elbukott, és minden ember ugyanabba az állapotba került.

Egytől függ

De milyen csodálatos, hogy Isten kidolgozott egy tervet az emberiség megmentésére – egy tervet, amely ugyanezen az elven alapul. Egyetlen ember taszított mindannyiunkat katasztrófába, így Isten egyetlen ember által valósította meg, hogy megmentsen mindenkit! Mindkét esetben egy ember cselekedett az egész emberiség nevében, az egyik katasztrófát okozott, a másik megoldást nyújtott. Ahelyett, hogy egyesével mentette volna meg az embereket, és megpróbálta volna elérni, hogy mindannyian megmeneküljünk Ádám dilemmájából, Isten gondoskodott egy második Ádámról. Egyenként egyikünk sem tudott volna boldogulni, nem tudtunk volna megmenekülni az Ádám által ránk hozott szörnyű körülmények elől. Egy különleges, rendkívüli tulajdonságokkal rendelkező ember kellett ahhoz, hogy megtörje az átkot. Isten egyszülött fiára volt szükség, az egyetlen lényre a világegyetemben, aki képes volt az átok alá kerülni és megtörni azt. Az eredmény a következő:

• Az első Ádám megtagadta Istent – az utolsó Ádám Istent választotta
• Minden ember az első Ádám életét örökölte – minden hívő az utolsó Ádám életét örökli
• Minden ember Istentől elszakítva született – minden hívő egyesül Istennel

Az utolsó Ádám legyőzte az ellenséget és helyreállította a kapcsolatot Istennel. Ha hiszünk benne, elnyerjük az ő életét, az ő létezésének részévé válunk, és így őbenne maradva örökre megszabadultunk az átoktól.

David Clayton