Mi volt az ó szövetség?

Az ó szövetség a Sínai-hegyen jött létre, amikor Isten leszállt és beszélt Izraelhez, kihirdetve törvényeit és követelményeit. E szövetség feltételeit maga az Úr fejtette ki részletesen:

• Mózes fölment Istenhez, az Úr pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak. (2Mózes 19:3-6)

• Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az Úr. Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérni fognak téged, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. (5Mózes 28:1-2)

E szövetség feltételei nagyon világosak: Isten felajánlotta az izraelitáknak, hogy Istenük lesz, hogy papok királyságává és szent nemzetté teszi őket. Ennek azonban az volt a feltétele, hogy engedelmeskednek a szavának és megtartják szövetségét. Ennek lényege, hogy engedelmeskedniük kellett az általa adott törvényeknek, különösen a tíz, kőtáblára vésett parancsolatnak.

• Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Írd le ezeket az igéket, mert ezeknek az igéknek alapján kötöttem szövetséget veled és Izráellel! Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét. (2Mózes 34:27-28)

Természetesen, Izrael történelmének feljegyzései szerint, ők soha nem tartották meg ezt a szövetséget, és soha nem tartották be azokat a törvényeket, amelyeket Isten adott nekik; valójában soha nem is tudták betartani azokat! Volt ugyanis egy alapvető probléma a szövetséggel, ami lehetetlenné tette működését. Maguk a szövetség részesei „testi” emberek voltak, azaz nem születtek újjá. Pál apostol fejti ki ezt a problémát:

• Mert hibáztatja őket, amikor így szól: „Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük – így szól az Úr. (Zsidók 8:7-9)

• A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, a jó által hoz rám halált, hogy így a parancsolat által a bűn bűnné legyen. Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. (Róma 7:12-14)

Pál megállapította magáról: Én testi vagyok, eladva a bűnnek. Úgy értette, hogy rabszolga volt, mégpedig a bűn uralma alatt. Természetesen Pál a kereszténnyé válása előtti tapasztalataira utalt, mielőtt még Krisztushoz ment és újjászületett volna. Ugyanez a rabszolgai állapot jellemezte a választott népet, és máig ez jellemzi mindazokat, akik nem születtek újjá!

Az ó szövetség bevezetésének lehetséges indokai

Mivel az izraelitákat „testi” állapot jellemezte, és mint ilyenek, képtelenek voltak teljesíteni a szövetség feltételeit, felmerül a kérdés, akkor miért kötötte meg Isten velük az ó szövetséget? Erre a kérdésre több válasz is kínálkozik. Egyesek úgy vélik, hogy Isten soha nem is kezdeményezte ezt a rendszert, hogy Isten valóban eljött az izraelitákhoz a Sínai-hegyen, és felajánlotta nekik az új szövetséget, de ők, mint nép, az ó szövetséget választották! Ez azonban egy nagyon furcsa és elfogadhatatlan magyarázat, mert ahogy a Bibliát olvassuk, nem találunk feljegyzést ilyesmiről. A Biblia szerint Isten megmondta Mózesnek, hogy mit mondjon a népnek, és ajánlata félreérthetetlen volt: ha engedelmeskednek a szavának és megtartják a szövetséget, akkor az ő különleges népévé válnak. Isten volt az, aki az ajánlatot tette, a nép csak elfogadta az Úr ajánlatát.

Akik azt állítják, hogy az ó szövetség Izrael ötlete volt, azt sugallják, hogy Isten azt várta a néptől, hogy felismerjék: „Ezt nem tudjuk megtenni, azt akarjuk, hogy te tedd meg helyettünk!” Ez egy nevetséges felvetés! Isten tett ajánlatot a népnek, és csak annyi volt a feladatuk, hogy igent vagy nemet mondjanak. Ésszerűtlen azt sugallni, hogy tisztában kellett volna lenniük önmaguk állapotával ahhoz, hogy kimondhassák: „Képtelenek vagyunk teljesíteni a feltételeket!”

Mások azt feltételezik, hogy amikor Isten ezt a javaslatot tette, valójában az engedelmességük alapján akart kapcsolatot kialakítani ezekkel az emberekkel. Azt gondolják, hogy abban az időszakban Isten így mentette meg az embereket, de később áttért egy másik rendszerre, ahol a Krisztusba vetett hit által üdvözültek. Ezek a felvetések azonban ésszerűtlenek, zavarosak, és nincsenek összhangban a Szentírással.

A kérdés tehát az, miért adta Isten valójában az ó szövetséget? Nyilvánvaló, Isten pontosan tudta, hogy ez a szövetség kudarcot fog vallani, mert nem ez volt Isten tökéletes terve az emberiség megmentésére! E tökéletes terv a jövőbeli új szövetség volt, amikor is fia, Jézus Krisztus által ingyen ajándékként üdvösséget ajándékoz mindazoknak, akik hinni fognak benne. Még az ó szövetség idején is csak hit által kaphatta meg bárki az üdvösség reménységét.

Világosan láthatjuk, hogy az üdvösséget soha nem lehetett elérni ezen a szövetségen keresztül, mert megkövetelte az Isten által adott törvényeknek való engedelmességet. Márpedig a „testi” emberek számára lehetetlen volt betartani ezeket a törvényeket. A feljegyzés szerint újra és újra, bizonyíthatóan megszegték a parancsolatokat. Ez tehát egy „lehetetlen” szövetség volt az emberek állapota miatt. Csakis és kizárólag újjászületett emberek tudták volna teljesíteni annak a régi szövetségnek a feltételeit.

Ezzel együtt a Sínai-hegyi szövetség mégsem volt céltalan, mert létezett valami, amit Isten bölcsessége pontosan ezen a kudarcos szövetségen keresztül akart elérni. Mindenekelőtt azt kell felismernünk, hogy az a szövetség csak egy átmeneti megoldás volt. Nem állandónak szánta az Úr, hanem Isten céljai és szándéka szerint kezdettől ideiglenes szerepre készült. Volt egy lejárati dátuma!

• Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. (Galata 3:19)

Itt az ó szövetséget Pál „törvényként” említi, ami adatott, „hozzá lett adva”. Vagyis nem volt része Isten eredeti tervének az emberiség megmentése érdekében! Az eredeti terv mindig is az volt, hogy az emberek a Magon, az utódon, vagyis Isten fián, a Messiáson keresztül nyernek üdvösséget. De a törvény egy bizonyos időszakra hozzá lett illesztve a nagy tervhez. A vers világosan kimondja, hogy addig érvényes, „amíg a Mag el nem jön”. Amikor az utód, azaz Krisztus eljött, akkor a törvény, vagyis az ó szövetség érvényét vesztette.

A testiség visszaszorítása

Miért adta tehát Isten ezt az ideiglenes szövetséget, amely, mint láttuk, nem volt képes sem igazzá tenni az embereket, sem üdvösséget nem nyújtott? Figyeljük meg újra, mit mond a vers: „a vétkek miatt adatott”. Más szóval, Isten azért adta a törvényt, mert a „test szerint” élő emberek viselkedését valahogyan meg kellett fékezni. A törvény szigorú büntetéseket helyezett kilátásba az engedetlenségek megtorlásaként, amelyek állandó fenyegetést jelentettek azok számára, akik megszegték a törvényeket. Így társadalmi szinten ösztönző erővel hatottak a „helyes” viselkedés irányába, még akkor is, ha a megtéretlen szívek engedelmessége nagyon is tökéletlennek bizonyult. Ez legalább megakadályozta, hogy Izrael népén teljes anarchia legyen úrrá. Ez az oka annak is, hogy minden társadalom megalkotja a maga törvényeit; az emberi, testi természet ugyanis jellegénél fogva gonosz; ezért erővel, szigorral kell megfékezni. A következő szakaszban Pál apostol nagyon világossá teszi, hogy Isten a törvényt csak azért adta, hogy kordában tartsa azokat, akik testi mivoltuk miatt természetüknél fogva hajlamosak a rosszra.

• Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami ellenkezik az egészséges tanítással. (1Timótheus 1:8-10)

A törvény tehát eszerint egyértelműen az emberi gonoszság ellenőrzés alatt tartására szolgál.

A törvényesség hiábavalóságának leleplezése

De Isten az ó szövetség rendszerét arra is felhasználta, hogy további tanulságokat megtanítson. Az egyik lecke, hogy a szabályok és előírások soha nem teremthetnek igazságot! A héberek 1500 éven át az ó szövetség rendszere, a szabályok és törvények uralma alatt éltek. Továbbá egyértelmű, hogy ezek voltak a legjobb törvények, amelyeket az emberiség valaha látott. Ami a jogrendszert illeti, ez volt a tervezhető legjobb rendszer, mivel maga Isten tervezte. Ezért sokan ma is úgy gondolják, hogy ez a rendszer a legjobb kormányzati forma; arra következtetnek, hogy mivel Isten tervezte és adta a rendszert, annak tökéletesnek kell lennie. Bizonyos értelemben igazuk van, a jogi kormányzás formájaként ez a legjobb, ami valaha létezett.

• És melyik nagy nemzetnek vannak olyan igazságos rendelkezései és előírásai, mint amilyen az az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?! (5Mózes 4:8)

Maga a tény, hogy a rendszert maga az Úr tervezte meg ilyen tökéletesen, rendkívül fontos leckét tanít nekünk. Eszerint lehetetlen, hogy bármilyen külső törvényrendszer igazságosságot, vagy akár csak jó magatartást eredményezzen! Isten 1500 éven át „küzdött”, újra és újra megpróbálta rávenni az izraelitákat, hogy engedelmeskedjenek a törvényeinek. A testi gondolkodást és viselkedést azonban még a legkiválóbb jogrendszer sem tudja megváltoztatni; így Isten céljai újra és újra kudarcot vallottak. Ez a nagy lecke, amit az ó szövetségi rendszer tanított: a külső szabályok tehetetlenek a bűn elleni harcban, valami jobbat kell bevezetni. Ez volt az egyik tanulság, amelyet Isten meg akart tanítani. Egy jobb rendszernek kellett jönnie, és ez el is jött, amikor Isten Fia megérkezett a Földre, a megígért Mag, aki elhozta az új szövetséget, Isten törvényeit, amelyeket népe szívébe és elméjébe írt. Ez volt az a rendszer, amely valóban működőképes a valódi igazságosság megteremtésében!

A bűn megerősítése

Az ó szövetség megalkotásának egy másik, meglepő oka is volt: Isten tudatosítani kívánta az emberrel a bűn hatalmát. Az Úr nem azzal az elvárással adta a törvényt, hogy megtartsák azt, még ha meg is parancsolta az izraelitáknak, hogy így tegyenek. Igazi szándéka az volt, hogy a kísérletek felnyissák a szemüket: megpróbálják megtartani, de újra és újra kudarcot vallanak. Ez a gyakorlati tapasztalat elvezethet annak felismeréséhez, hogy az ember képtelen a jóra, ezért szüksége van egy rajta kívül álló képességre, segítségre. Ezáltal válik felismerhetővé, hogy szükségünk van Krisztusra!

• Én törvény nélkül éltem egykor. Amikor azonban eljött a parancsolat, a bűn életre kelt, én pedig meghaltam, és megértettem, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. Mert a bűn, kihasználva a parancsolatot, megcsalt engem, és megölt általa. (Róma 7:9-11)

• Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, a jó által hoz rám halált, hogy így a parancsolat által a bűn bűnné legyen. (Róma 7:13)

Az ember természeténél fogva hajlamos azt hinni, hogy – ha úgy dönt – képes a jót cselekedni. Vagyis az igazságosság olyasvalami, amit erőfeszítések útján, de képes gyakorolni. Ez a téveszme az alapvető oka annak, hogy a cselekedetek útján kivívott igazságosság elmélete, vagy inkább gyakorlata olyan mélyen gyökerezik a világ összes vallási rendszerében.

A zsidók nagy többsége soha nem tanulta meg igazán ezt a törvény által tanított leckét. A mai napig azt hiszik, hogy az Istentől való elfogadásuk attól függ, hogy mennyire tartják be a Sínai-hegyen kihirdetett törvényeket. Vakok a tényre, hogy valójában soha nem tartották be a parancsolatokat, hogy minden erőfeszítésük csak csalódást és hiábavalóságérzetet eredményezett. Fenntartják a törvény iránti engedelmesség külső látszatát, belül azonban ugyanolyan gonoszak és perverzek, mint mindenki más a bolygón, aki nem született újjá Jézus Krisztus által.

De a törvénynek soha nem az volt a célja, hogy igazságosságot teremtsen, hiszen Isten annak teljes tudatában adta, hogy az emberek újra és újra kudarcot fognak vallani a megtartásra való törekvéseik során. Pál apostol világossá teszi, hogy a törvény eszköz volt, amely a bűn hatását növelte és megsokszorozta.

• A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. (1Korinthus 15:56)

De természetesen Isten legfontosabb célja az volt, hogy a bűnös állapotot fokozott mértékben tudatosítsa, hogy saját tehetetlenségének felismerése arra késztesse az embert, hogy Istenhez forduljon segítségért, és így megtalálja Krisztust.

• Közben pedig eljött a törvény, hogy megnövekedjék a bűn. De, ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen uralkodott a bűn a halálban, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által. (Róma 5:20-21)
• mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de ugyanakkor jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez. (Zsidók 7:19)

Isten királyságának tankönyve

Egy további ok, amiért Isten az ó szövetséget adta, az volt, hogy tankönyvnek, tanítóeszköznek szánta, hogy eligazítsa őket Isten igazi országáról, amely a jövőben fog eljönni. A régi szövetség alapvetően egy olyan rendszer volt, amely ismétlődő ceremóniákból, szertartásokból és rituálékból állt, amelyeknek önmagukban nem volt jelentésük. Sokkal inkább illusztrációként szolgáltak, vagy „árnyékok” voltak, amelyek egy nagyszerűbb, jövőbeni valóságra mutattak. Pál apostol többször használja az „árnyék” szót, amikor a régi szövetség istentiszteletével kapcsolatos gyakorlatokra utal.

• Mivel a törvényben az eljövendő javak árnyéka van, de nem a mennyei dolgok képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. (Zsidók 10:1)

• Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. (Kolossé 2:16-17)

Az árnyék olyasmi, ami bizonyos mértékig hasonlít a valóságos dologra. Ha ránézünk, akkor elég jó képet kaphatunk arról, hogyan néz ki a valódi tárgy, de ez még messze van a valóságtól. Valójában önmagában nincs tartalma, bár eszközként szolgálhat, hogy segítsen megérteni a valódi, árnyékot vetítő tárgyat vagy élőlényt. Ez volt Isten egyik célja az ó szövetséggel, hogy ti. leckéket adjon nekik és nekünk Isten eljövendő királyságával kapcsolatban.

• Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. (Galata 3:24-25)

David Clayton

Testvérem! Bárki vagy, bárhol laksz, az Úrnak, aki ismer téged és a körülményeidet, szüksége van rád, és arra választott ki, hogy abban a körben, ahol mozogsz, Őt képviseld! Szívedet erre irányítsd! Ő egész lényével csak téged látott, hogy megmentsen téged, hogy Őt hordozhasd és kiábrázold láthatatlan dicsőségét azok előtt, akik körülötted vannak. Gondolj arra, hogy a te mennyei küldetésed Jézus örökkévaló szeretetében van elrejtve! Az Úr nem kíván tőled semmi olyat, amihez nem adja meg az erőt. (Andrew Murray, 1828-1917)¹

1 Az idézett szerzőkkel a részletek erejéig értek egyet. BL