A Biblia telve van prófétákkal és próféciákkal, tehát nem kérdés, hogy Isten (értsük jól!) részben rájuk és szolgálatukra alapozta működését a földi világban. Vizsgáljuk meg, miért van rájuk szükség, mi jellemzi őket, milyen feladatok hárulnak rájuk! Az már elöljáróban is kézenfekvő, hogy egyfajta isteni kommunikációs formáról van szó. Mivel az első emberpár idején megszakadt az Isten és a földlakók közötti nyílt, közvetlen párbeszéd, folyamatos érintkezés, ezért az Úr szükségét látta, hogy szeretetét, céljait, szándékait az ember számára továbbra is érthető formában kifejezésre juttassa. Ennek egyik eszköze a prófétai üzenetek hosszú sora. A prófétákon keresztül mintegy csatorna, átjáró nyílt ég és föld között a kapcsolatépítés és -fenntartás érdekében.

A prófétákat többnyire különc, szakállas, dühösen kiabáló héber/zsidó aszkétáknak képzeljük; a próféciát pedig elsősorban titkok feltárásának, jövendőmondásnak vagy fenyegető ítéletnek. Ez azonban egy nagyon egysíkú és felszínes kép a témáról. Nézzük meg közelebbről a részleteket, és meglátjuk, milyen nagyszerű, egyetemes érvényű a háttérben rejlő igazság!

ISTEN CÉLJA

Ha az alábbi kijelentéseket áttekintjük, csak ámulunk Isten önkéntes alázatán és szeretetén.

• Ezt mondta Dániel: Legyen áldott Isten neve örökkön-örökké; övé a bölcsesség és a hatalom! Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság. … Van Isten a mennyben, aki feltárja a titkokat. (Dániel 2:20-22. 28)

• Mert semmit sem cselekszik az én uram, az Úr, amíg ki nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak. (Ámós 3:7)

• Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjen, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt … (Máté 1:22)

• a prófétai szó olyan, mint a sötét helyen világító lámpás, melyre jól teszitek, ha figyeltek, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kel fel szívetekben (2Péter 1:21)

• És most mondtam meg nektek, mielőtt meglenne: hogy amikor majd meglesz, higgyetek!(János 14:29)

• Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van. (Jelenések 1:3)

Isten önként elkötelezte magát, hogy feltárja, kinyilatkoztatja önmagát és az elveszettekre vonatkozó megmentési terv részleteit a kiválasztottakon keresztül az emberiség tagjai számára. Erre senki nem kényszeríthette volna, Ő akarta így. Tehát minden szerinte lényegeset kimondat(ott), mindent pontosan leírat(ott), ami érinti a Föld sorsát! A történések nem érhetik se ma, se holnap váratlan meglepetésként az Istenben hívőket, mert tudják, tudhatják, mi következik! Isten kimondott szavai beteljesedtek idáig és ezután is így lesz! Szilárd kapaszkodót, világosságot jelentenek (ez mindig igaz múlt és jövő időben is) a világ erkölcsi sötétjében, hazugságai zűrzavarában, bizonytalanságában. Bár a fokozódó káoszban nem látszik, de az Isten által irányított történet egy bizonyos végkifejlet felé halad megállíthatatlanul – és ha figyelünk a próféciákra, akkor megtalálhatjuk saját helyünket és szerepünket e dicsőséges folyamatban. A próféciák célja tehát Isten szándéka szerint a folyamatos kapcsolat, a biztonság, a bizalom megteremtése az ember számára. Egyenesen azt üzeni, hogy a (hívő) ember örömét, boldogságát szolgálja, ha kutatja, megérti és megéli a kinyilatkoztatott valóságot.

Péter apostol kiemelt egy konkrét, döntő fontosságú célt a próféciákkal kapcsolatban, amikor a keresztény gyülekezeteknek írt. Az emberi szívben felragyogó csillag nem más, mint Jézus Krisztus, aki a Biblia zárszavában így mutatkozik be:

• Én vagyok Dávid gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. (Jelenések 22:16)

A KIVÁLASZTÁS

A következő fontos kérdés, hogy kik voltak és kik lesznek, (ha lesznek) az isteni üzenetek közvetítői. Ez a „szakma” jórészt csakis Izrael (Jákób leszármazottjai) gyermekei között volt elterjedt, érthető módon. A szolgák kiválasztásának és felkészítésének folyamatát, amely kizárólag Isten kezdeményezésén és teremtő hatalmán nyugodott, talán Jeremiás próféta jegyezte föl a legrészletesebben. De biztosak lehetünk benne, hogy általános törvényszerűségeket rejt e történet.

• Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek, prófétának rendeltelek a népek közé. …Az Úr pedig mondta nekem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én, hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok neked! Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! – mondta az Úr. És kinyújtotta az Úr a kezét, és megérintette a számat, és ezt mondta nekem: Íme, igéimet adom a te szádba! Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és ültess! Szólt továbbá nekem az Úr: Mit látsz te, Jeremiás? És mondtam: Mandulavesszőt látok én. És mondta nekem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az igémre, hogy beteljesítsem azt! (Jeremiás 1:5-12)

Egy biztonságot adó, meghatározott sorrendű isteni cselekedet-láncolat tárul fel, amely mégis kizárólag a meghívott személy aktív hozzájárulásával válhat valósággá. Ugyanakkor magában rejti a biztos megvalósulás ígéretét. Egy Isten által kezdeményezett párbeszéd során bontakozik ki a prófétai sorsvonal:

előre ismertelek – megalkottalak – megszenteltelek – prófétául rendeltelek – elhívtalak – megerősítelek – betöltelek az isteni „tartalommal” – kiküldelek – üzeneteimet közvetíted – közben veled leszek – megvalósítom az általad kimondott igéket

Felcserélhetetlen és kihagyhatatlan isteni cselekedetek. Már-már félelmetes mindez, hiszen nagy része láthatatlanul lezajlott, mielőtt ezt Jeremiás érzékelhette volna. Természetesen nem véletlen, hogy Isten éppen őt választotta! És el kell fogadnunk, hogy a Mindenható szeretet előre látja mind az eseményeket, mind a résztvevőket. Így bizonyára jó előre látta a kiválasztott fiatalember szívét, gondolatait, az őt foglalkoztató kérdéseket, a formálódó jellemet, a Hozzá való viszonyulását, engedelmességét és eredményes szolgálatát. A látomásban megjelenő mandulavessző, mint az isteni „képes beszéd” egyik jellegzetes eleme, az egész isteni eljárás lényege: Jézus Krisztus személyét és fokozatosan kibomló szolgálatának gyümölcsöző mivoltát jelképezi.

Hasonló még két másik ószövetségi szolgálattevő elhívása is: Ézsaiás (Ézsaiás 6:1-9) és Ezékiel (Ezékiel 1-3. fejezet) próféták ugyancsak küldetést nyertek, ők azonban mindketten különleges látomást kaptak a mennyei trónon ülő Istenről, amiről Jeremiás esetében nem olvasunk. De a lényeg ugyanaz: Isten képessé tette mindhármukat a „nehéz”, sőt, emberileg lehetetlen feladatok végrehajtására megerősítő kegyelme, szelleme által. Ugyanakkor Isten mindig megvárja a pozitív választ az elhívott részéről.

• Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ő így felelt: Menj, és mondd meg ennek a népnek: Hallva halljatok, de ne értsetek, látva lássatok, de ne ismerjetek! (Ézsaiás 6:8-9)

Rendkívül hasonló folyamatot írt le a későbbi Pál apostol is, saját elhívásával kapcsolatosan:

• … rátérek azért a látomásokra és az Úr kijelentéseire. Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (testben-e, nem tudom; testen kívül-e, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy az az ember … elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie. (2Korinthus 12:1-4)

• … az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való, mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által. … mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva, és elhívott az ő kegyelme által, hogy kijelentse az ő Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogány népek között. (Galata 1:12.15-16)

Pál, a legnagyobb evangélista is négy nélkülözhetetlen kulcspontot emelt ki: kiválasztás – kihívás – kijelentés – küldetés, amelyek mind Isten hatalmán, bölcsességén, szeretetén nyugszanak. A szolgálat tehát teljes mértékben az Úrtól függ! Mégsem valósulhatott volna meg, ha Saul, ott a damaszkuszi úton, nemet mond a mennyei meghívásra.

KAPCSOLAT

Vannak a prófétai szolgálattal természetszerűleg együtt járó, különleges sajátosságok. Isten szelleme mintegy előfeltételként betöltötte őket, hiszen enélkül az ember csak saját gondolatait képes szólni, semmi többet: amint magasabbak az egek a földnél, úgy magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! (Ézsaiás 55:9) – így szól az Úr.

• Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő szellemét beléjük! (4Mózes 11:29)

• Akkor az Úr szelleme reád fog szállni, és velük együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszel! (1Sámuel 10:6)

• Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. (4Mózes 12:6)

• Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! Ekkor odarepült hozzám egy szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva! (Ézsaiás 6:5-7)

• Mert így szólt hozzám az Úr, rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván: … A Seregek Urát, őt szenteljétek meg, őt féljétek, és őt rettegjétek! … És ha ezt mondják nektek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: Hát nem Istenétől tudakozik a nép?! Az élőkért a holtaktól kell tudakozódni?! A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! (Ézsaiás 8:19-20)

Isten szelleme (mint lényének leglényege) elválaszthatatlan Isten szent jellemétől, a szeretettől. A prófétának, mint követnek nem pusztán a szavak szintjén, de a viszonyulás szintjén is szükséges volt hasonulni az őt küldő megbízóhoz: más emberré, isteni emberré váltak. Részvétteljes szeretet, megtisztult, megújult jellem nélkül nincs tökéletes hatása az üzenetnek. Emellett Isten nem robotként kezelte a kiválasztottakat, hanem a láthatatlan, de valóságos szellemi dimenzióban lehetővé tette, hogy közlés, tanítás, illetve párbeszéd jöjjön létre Istentől indulva az ember felé. A prófétáknak nemcsak erőre, szilárd jellemre, hanem tanításra, megértésre is szüksége volt. Az Úr természetesen minden szellemi szükségletükről gondoskodott felkészítésük során.

PRÓFÉTÁLÁS

Ez a szolgálat legtöbb esetben valamilyen aktuális, fontos üzenet(sorozat), tanítás szóbeli vagy írásbeli átadásáról szólt. Egyéni vagy közösségi címzettek egyaránt voltak; ítéletet, bátorítást, örömhírt, titkokat, eseményértelmezést egyaránt tartalmaztak. Leggyakrabban szóbeli közleményt kellett közvetíteni, azonban néhány esetben jelképes, drámai cselekedetekre is sor került. Ennek példája a már említett Ezékiel (ld. Ezékiel 4:1-17), amikor Isten Jeruzsálem hamarosan bekövetkező ostromát jeleníttette meg a prófétával.

• A próféta, aki álomlátó, beszéljen álmot; akinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán! Mi köze van a polyvának a búzával? – azt mondja az Úr. (Jeremiás 23:28)

• Miért nem mondjátok meg nekem, ki tart közülünk Izráel királyával?! Akkor mondta az egyik szolgája: Nem úgy, uram, király, hanem Elizeus próféta, aki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, amelyeket te a te titkos házadban beszélsz. (2Királyok 6:11-12)

• És a júdabeliek mindnyájan álltak az Úr előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt. Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Asáf fia közül való lévita volt) az Úr szelleme szállta gyülekezet közepette, és mondta: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben laktok, és te, Jósafát király, halljátok meg szavamat! Így szól az Úr nektek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt, mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten! Holnap szálljatok szembe velük! (2Krónika 20:13-16)

• És kezdett Jónás bemenni a városba … és kiáltott: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!(Jónás 3:4)

• És Zakariás, az ő atyja beteljesedett szent szellemmel és prófétált: Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, és felemelte az üdvösség szarvát nekünk az ő gyermekének, Dávidnak házában … (Lukács 1:67-69)

• a szent szellemtől indíttatva szóltak Isten szent emberei (2Péter1:21)

A prófétai tevékenység minden esetben az Istentől származó, erőteljes üzenetek csorbítatlan átadását jelentette, tekintet nélkül arra, hogy elérik-e majd a kívánatos hatást.

ISTEN EMBEREI

Érdemes megállni ennél az elnevezésnél, amivel nagyon gyakran találkozhatunk az Ószövetségben, és maga Péter apostol is hivatkozik rá. Először is a birtokos szerkezet – Isten embere – kifejezi Isten jogos tulajdonosi szerepét. Isten az ember tulajdonosa a teremtés, a teremtésbeli hasonlóság és a megváltás, az újjáteremtés jogán. E tények előtt a próféták minden esetben meghajoltak és elfogadták az univerzum egyetlen Istenét kizárólagos uruknak. A ’szent’ szó kifejezte önkéntes odaszántságukat, a világ céljaitól való elkülönülésüket, ugyanakkor azt is, amit Isten tehetett értük: a megtisztítást, az isteni erővel való felruházást. Amikor alázattal Isten keze alá helyezték magukat, Isten megosztotta velük hatalmát, és ez meglátszott rajtuk. Kirívóan mássá lettek, egy másik, láthatatlan világ követeiként szolgáltak a látható földi világban.

Talán a legfontosabb tulajdonságot az Illést elrejtő özvegy fogalmazta meg, miután visszanyerte általa a fiát:

• Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úr beszéde a te ajkadon: igazság. (1Királyok 24)

KÜLDETÉSEK

Természetesen a prófétai szolgálatnak nagyon sokféle megnyilatkozási formája van/volt, nem csupán a „klasszikus”, Jónás által végrehajtott ítélethirdetés (amely ráadásul a próféta számára is „meglepő” fordulatot, megtérést eredményezett.) Az alábbi igék bizonyítják, hogy az Úr számtalan céllal és különféle módokon szólt és szolgált prófétái által. Csoportosíthatjuk őket akár a címzettek, akár az üzenet tartalma, akár az üzenet „hordozója” (szóbeli, írásbeli, cselekedet), akár az isteni célkitűzések, sőt, az eredmények alapján is. Természetesen ugyanaz a prófécia egyidejűleg több kategóriába is besorolható. A lista korántsem teljes, de ízelítőt nyújt Istennek a prófétái által elvégzett hatalmas cselekedeteiből.

közbenjárás

Rögtön Ábrahám példája mutatja, hogy elsődleges értelemben közbenjárói szerepet töltöttek be Isten és a halandók között. Ezért imáiknak élet- és körülmény-változtató hatása volt, mivel szoros összeköttetésben álltak a leghatalmasabb Lénnyel.

• Most azért add vissza annak az embernek az ő feleségét, mert próféta ő: és imádkozik érted, és élsz! (1Mózes 20:7) – szólt Isten Abiméleknek álomban Ábrahámmal kapcsolatban

válaszadás

A választott nép vezetői, tagjai, esetenként a pogányok is elsősorban az Úrral való kapcsolattartás élő csatornáiként tekintettek az igaz Isten prófétáira. Ők közvetítették a menny felé irányuló kéréseket és továbbították a fentről jövő válaszokat, üzeneteket is. Esetenként „közönséges”, hétköznapi ügyekkel, problémákkal is a prófétához fordultak.

Nagyon gyakori eset, amikor akár vezetők, akár egyszerű emberek – átérezve a gyengeséget, kételyeket, tanácstalanságot – kérdést tettek fel Istennek, hogy mit tegyenek egyes helyzetekben, vagy milyen okok állnak bizonyos történések mögött.

• Amikor Cúf földjére értek, ezt mondta Saul a vele lévő legénynek: Gyere, menjünk vissza, különben apám értünk fog már aggódni, nem a szamarakért! De ő így felelt neki: Nézd, az Isten embere itt van ebben a városban. Tisztelik ezt az embert, mert minden beteljesedik, amit mond. Menjünk el hozzá, talán meg tudja mondani nekünk, hogy merrefelé induljunk! (1Sámuel 9:5-6)

• Régen Izráelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Gyertek, menjünk el a látnokhoz, mert akit most prófétának neveznek, régen látnoknak hívták. (1Sámuel 9:9)

• És megkérdezte Saul az Urat, de az Úr nem felelt neki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által. (1Sámuel 28:6)

• Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? (1Királyok 22:7) – kérdezte Josafát király

Amikor Isten már nem válaszolt, az az illető (pl. Saul király) szellemi elsötétülésének következménye volt. Mivel előtte többször szembeszállt Isten akaratával saját szándékai végbevitele, önfelmagasztalása érdekében, így a kritikus helyzetekben „megsüketült” a mennyei szóra.

névre szóló üzenetközvetítés

Továbbá voltak olyan próféciák, amelyek konkrét személyre vonatkoztak, és jóval az illető születése előtt leírták őket (pl. Jósiás király, Círusz, Jézus Krisztus).

• És mikor felkelt reggel Dávid, szólt az Úr Gád prófétának, aki Dávidnak látnoka volt, ezt mondva: Menj el, és szólj Dávidnak! (2Sámuel 24:11)

• És íme, Isten embere jött Júdából Béthelbe az Úr intésére, és Jeroboám ott állt az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson. És kiáltott az oltár ellen az Úr intése szerint: Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Íme, egy fiú születik a Dávid házából, akinek neve Jósiás lesz, aki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad. És ugyanazon a napon csodát tett: Ez lesz a jel, hogy az Úr mondta ezt: Íme, az oltár meghasad, és kiömlik a hamu, mely rajta van. … És meghasadt az oltár, és kiömlött a hamu az oltárról a jel szerint, amelyet tett az Isten embere az Úr beszéde szerint. (1Királyok 13:1-3.5)

ítélethirdetés

Ezen túl számos prófécia az isteni ítélet kinyilatkoztatása volt, ami a hallgatóság „felébresztését” szolgálta, illetve felhívta a figyelmet a következmények törvényének működésére.

• Még negyven nap és elpusztul Ninive!
• Térjetek meg!
• És mégis meghosszabbítottad felettük kegyelmedet sok esztendőn át, s bizonyságot tettél ellenük szellemeddel prófétáid által, de nem figyeltek. (Nehémiás 9:30)

• Illés pedig ezt mondta nekik: Ragadjátok meg Baal prófétáit, senki se menekülhessen el közülük! És megragadták őket. Illés levitette őket a Kísón-patak mellé, és ott lemészárolta őket. (1Királyok 18:40)

szolgálatra való felkenés

Prófétai feladat volt többek között a próféták és királyok felkenése az e célra készített fűszeres olajjal: ez nem mást jelképez, mint a szent szellem kiárasztásának fizikai kinyilvánítását emberi közvetítőn keresztül. Profán hasonlattal élve az olimpiai fáklya továbbadásához hasonlíthatnánk ezt az eseményt.

• Akkor ezt mondta az Úr: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az Úr szelleme szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. (1Sámuel 16:13)
• Jéhut, a Nimsi fiát kend fel királlyá Izraelben, és Elizeust, az abelméholabeli Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a helyedbe! (1Királyok 19:16) – így szólt az Úr Illés prófétához

írásba foglalt isteni üzenetek

• Salamon egyéb dolgai, úgy az elsők, mint az utolsók, vajon nem írattak-e meg a Nátán próféta könyvében és a silóbeli Ahijapróféciájában és Jehdó prófétának Jeroboám ellen, a Nébát fia ellen írtlátomásaiban? (1Krónika 29:29)

istentisztelet, dicséretek, himnuszok

Különleges ajándékot jelentett a dicséretek, zsoltárok megalkotása és följegyzése, amelyek, mint próféciák, Isten jóságának, hatalmának hirdetését, a hit erősítését szolgálták. Nem csupán akkor, amikor keletkeztek, hanem évezredekkel később is az Úr dicsőségére olvasták, énekelték őket.

• A Jédutun fiai közül: A Jédutun fiai Gedália, Séri, Jésája, Hasábia, Mattithia és Simei, hatan hárfával az ő atyjuk, Jédutun mellett, aki az Úr tiszteletére és dicséretére prófétált. (1Krónika 25:3)

• és megparancsolta Ezékiás király és a fejedelmek a lévitáknak, hogy az Urat dicsérjék a Dávid és az Asáf próféta dicséreteivel (2Krónika 29:30)

templomépítés

Egészen különleges feladat volt az Isten temploma fölépítésének támogatása az Úr üzeneteinek, bátorításának erejével, hiszen rendkívül nehéz körülmények között ment végbe minden egyes szakasza a külső és belső ellenségek hadmozdulatai miatt.

• Akkor fölkeltek Zorobábel, Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia, és hozzákezdtek Isten háza építéséhez, mely Jeruzsálemben van, s velük voltak Isten prófétái, támogatva őket. (Ezsdrás 5:2)

• Dárius király második esztendejének hatodik hónapjában, a hónapnak első napján szólt az Úr Aggeus próféta által Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, mondván: Így szól a Seregek Ura … (Aggeus 1:1-2)

a Messiásra vonatkozó jövendölések

A himnuszok között is rendkívüli jelentőséggel bírtak Dávid király messiási próféciái: Isteni kezdeményezésre született isteni kijelentések az Eljövendő azonosítása, felismerése érdekében. Nélkülözhetetlen tájékozódási pontok, hitbeli kapaszkodók mindmáig, annak ellenére, hogy évezredekkel korábban keletkeztek. Maga Krisztus is idézte őket, hogy segítse a hallgatóságot a bizonyosságra jutásban.

• Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. (Zsoltár 22:15-19)
• Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. (Ézsaiás 53:3-5)
• … szabad nyilván szólnom előttetek Dávid pátriárkáról, hogy … ő, mivel próféta volt, és tudva, hogy az Isten neki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy őt helyezze az ő királyi székébe… (Cselekedetek 2: 29-30)

Több esetben „rejtett” próféciáról volt szó: közvetítője nem volt tudatában annak, hogy prófétál, vagy pedig a szöveg nem hangsúlyozza ennek tényét, a kimondott szavak azonban később beteljesülnek.

• Egy pedig közülük, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, mondta nekik: Ti semmit sem tudtok! Meg sem gondoljátok, hogy jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen! Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivel abban az esztendőben főpap volt, jövendőt mondott, hogy Jézus meg fog halni a népért, és nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Isten elszéledt gyermekeit egybegyűjtse. (János 11:49-52)

a jövő feltárása

Meg kell említeni azokat a „klasszikusnak” számító jövendöléseket is, amelyek (pontos) időpont megjelölésével hívták fel a figyelmet a bekövetkező eseményekre – középpontban a Messiással –, és a szükséges fölkészülésre.

• Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét. Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét telik majd el a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és bár viszontagságos idők jönnek, a terek és a falak újjáépülnek. A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. (Dániel 9:23-25)

• Ez időtájban pedig mentek Jeruzsálemből Antiókhiába próféták. Felkelt pedig egy azok közül, név szerint Agabus, megjelentette a szent szellem által, hogy az egész Föld kerekségén nagy éhség lesz, amely meg is lett Klaudius császár idejében. A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó testvéreknek. (Cselekedetek 11:27-29)

tanúvallomás Krisztusról

• A következő éjszakán pedig mellé állt az Úr: Bízzál, Pál! Mert amint bizonyságot tettél a felőlem való dolgokról Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned. (Cselekedetek 23:11)

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a próféciák által Isten láthatóvá és hallhatóvá vált, közel jött népéhez, hívő gyermekeihez; támpontokat adott saját megismeréséhez, erőt és bizonyosságot nyújtott az Őt keresőknek. A kinyilatkoztatások áthidalták azt a mély szakadékot, ami a fizikai és szellemi világ között támadt történelmünk hajnalán. Elérhetővé tették a rettenetes, félelmetes Istent, élet és halál Urát, érthetővé tették Isten minden részletre kiterjedő, mély bölcsességét, a bűnös ember számára érthetetlen látásmódját és a végső jót munkáló szándékait.

NŐI PRÓFÉTÁK

Mind az Ó-, mind az Újszövetségben találkozunk név szerint említett nőkkel, akik Isten prófétái voltak, és a férfiakhoz hasonlóan mennyei üzenetet közvetítettek akár az egész Izraelnek, akár egyes embereknek. Vannak közöttük, akik számára ez életfeladat volt, míg mások alkalmilag kerültek az isteni szellem kijelentésekre késztető befolyása alá.

• Ekkor Mirjam prófétanő, Áron (és Mózes) nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva. Mirjam így énekelt előttük: Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett! (2Mózes 15:20)

• Abban az időben Debóra prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben. Debóra pálmája alatt szokott tartózkodni Rámá és Bétel között, Efraim hegyvidékén, ide jártak fel hozzá Izráel fiai, hogy ítéletet hozzon. Elküldött Bárákért, Abínóam fiáért, és elhívatta Kedes-Naftáliból. Azt mondta neki: Ezt parancsolja az Úr, Izráel Istene: Menj, vonulj a Tábór-hegyre, vegyél magad mellé tízezer embert Naftáli fiai és Zebulon fiai közül! (Bírák 4:4-6)

• Hilkijjá és a király küldöttei tehát elmentek Hulda prófétanőhöz – aki Sallúmnak, Tokhat fiának, Haszrá unokájának, a ruhák őrzőjének volt a felesége, és Jeruzsálem új városrészében lakott –, és beszéltek vele. Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, mindazokat az átkokat, amelyek meg vannak írva abban a könyvben, amelyet felolvastak Júda királyának. (2Krónika 34:22-24)

• Ezt mondta nekem az Úr: Fogj egy nagy írótáblát, és írd rá közönséges írással: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! Megbízható tanúkul magam mellé vettem Úrijjá papot és Zekarját, Jeberekjá fiát. Miután a prófétaasszonynál voltam, teherbe esett, és fiút szült. Akkor ezt mondta nekem az Úr: Legyen a neve: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! Mert mielőtt a gyermek ki tudja mondani, hogy „apám” és „anyám”, elviszik Damaszkusz gazdagságát és a Samáriában összeszedett zsákmányt Asszíria királyának. (Ézsaiás 8:1-4)

• Lemúél masszái király beszéde, prófécia*, amelyre anyja tanította. Mit mondjak, fiam, méhemnek gyermeke, akiért fogadalmat tettem? Ne vesztegesd erődet nőkre, ne járj azokhoz, akik királyokat rontanak meg! (Példabeszédek 31:1-3)

MAGYARUL	EREDETI	JELENTÉSEI
prófécia*	massá (óhéber)	teher, málha üzenet, prófécia

• Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuél leánya, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. (Lukács 2:36)

• Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet szent szellemmel, és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. (Lukács 1:41-44)

• Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én szellemem üdvözítő Istenemben, mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel; éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké. (Lukács 1:46-55)

• Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Fülöp evangélista házába, aki a hét diakónus egyike volt, és nála maradtunk. Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak. (Cselekedetek 21:9)

Bár nagyon sok tekintetben különbség van férfi és nő között, hiszen Ádám Isten, Éva pedig a Fiú képmására teremtetett, azonban mindkét fél betölthet prófétai szerepet, ha Krisztusban él.

• Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egy vagytokKrisztus Jézusban. (Galata 3:26-28)

PRÓFÉTASORSOK

Fizikai értelemben többnyire rendkívül tragikus sors jut(ott) azoknak, akik az isteni igazság rendíthetetlen szószólói lettek a Földön. Az a harag és gyilkos indulat, ami a sátán szívét Istennel szemben uralja, a követői elleni üldözésekben nyilvánul meg mindmáig. A kemény, leleplező, változásra intő próféciák közvetítői folyamatos életveszélynek vannak kitéve. Természetesen nem törvényszerű, hogy mindenkit kivégeznek a próféták közül, de nagy a valószínűsége.

• Volt egy másik ember is, aki az Úr nevében prófétált: a Kirjat-Jeárímból való Úrijjá, Semajá fia. Ő is ez ellen a város és ország ellen prófétált, egészen úgy, ahogy Jeremiás. Amikor meghallotta Jójákím király, az előkelők és a vezérek, hogy mit beszélt, halálra kerestette a király. Úrijjá ezt meghallva megijedt, és Egyiptomba menekült. Jójákím király azonban embereket küldött Egyiptomba: Elnátánt, Akbór fiát és vele együtt másokat is Egyiptomba küldött. Ezek visszahozták Úrijját Egyiptomból, Jójákím király elé vitték, aki kivégeztette, holttestét pedig a köznép temetőjébe dobatta. Jeremiásnak azonban pártját fogta Ahíkám, Sáfán fia; ezért nem adták a nép kezébe, és nem ölték meg. (Jeremiás 26:20-24)
• Ezért a vezető emberek ezt mondták a királynak: Meg kell halnia ennek az embernek, mert elcsüggeszti a városban megmaradt harcosokat és az egész népet azzal, hogy ilyeneket hirdet nekik! Hiszen ez az ember a népnek nem a javára, hanem a vesztére törekszik! Cidkijjá király így válaszolt: A kezetekben van, hiszen a király tehetetlen veletek szemben! Fogták tehát Jeremiást, és beledobták Malkijjának, a király fiának a ciszternájába, amely a börtön udvarán volt. Köteleken bocsátották le Jeremiást, és mivel a ciszternában nem volt víz, csak sár, belesüllyedt Jeremiás a sárba. (Jeremiás 38:4-6)

• Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a szent szellemnek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok?Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig ti az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek, akik bár angyalok által kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg! – Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. István azonban szent szellemmel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll! Akkor azok hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak, azutánkiűzték a városon kívülre, és megkövezték. (Cselekedetek 7:51-56)

Pál apostol tömör összefoglalást nyújtott a Krisztus szolgájaként átélt szenvedéseiről:

• Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. … Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből. (2Korinthus 11:23-27.29)

Valójában a bűn abszurditása, hogy a legteljesebb jóság cselekedeteire adott válasz a gyűlölet és annak erőszakos cselekedetei, egészen az élet kioltásáig.

Barati Lilla