2019 októberében a budapesti állásbörzén találkoztam az Alten nevű francia céggel. Akkoriban minden munkalehetőségre nyitott voltam. Váltottam velük néhány e-mailt, viszont időközben kaptam egy angliai lehetőséget, amit elfogadtam, így jeleztem, hogy állítsuk le az interjú folyamatát. A kapcsolattartóm annyit írt vissza, nagyon örül, hogy sikerült munkát találnom, majd megkérdezte, milyen pozícióban helyezkedtem el. Meglepett, mivel azt vártam, hogy egy cég csak a maga hasznát nézi.

Mikor másfél év múlva kiderült, hogy az angliai jövőm bizonytalanná vált, újból felvettem a kapcsolatot az Altennel. Ez a cég egy mérnökmunkaerő-kölcsönző, ahol az alkalmazottakat kiadják ügyfeleknek. Pár nap múlva jelezte a menedzser, hogy van egy robotikával foglalkozó kliensük, aki C++ programozót keres. Megírtam, hogy ez nem teljesen az én profilom, de küldött egy kitöltendő tesztet. Éreztem, hogy elég sok a hiányosságom ebben a programnyelvben, de legjobb tudásom szerint kitöltöttem. Rövidesen annyit írt vissza, hogy az ügyfelük szeretne beszélni velem, mivel több mérnök közül nekem sikerült legjobban a teszt. Amikor készültem az interjúra, rádöbbentem, hogy nem sok mindent tudok felmutatni. Írtam is a menedzsernek, hogy nem látom sok értelmét az interjúnak. Ő csak annyit mondott, azért próbáljam meg. Mivel esélytelennek tartottam magam, öltöny és nyakkendő helyett kapucnis felsőben csatlakoztam az online megbeszéléshez. Az interjún volt egy másik jelentkező is, aki kettőnk közül elsőként mutatta be szakmai profilját. Kiderült, több éves munkatapasztalattal rendelkezik, Franciaországban él, és alapszinten beszél franciául. Őt követően úgy éreztem magam, mintha Ronaldo mellett kellene bemutatnom a kezdő szintű focitudományomat. Ráadásul interjú közben kinyílt a garázsajtó, az addig bezárt kutyáink kirohantak és teli torokból ugattak. A mérnökök nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, de úgy gondoltam, hogy a körülmények nem is tudtak volna jobban lejáratni. A találkozó után rövidesen felhívott a menedzser és közölte a jó hírt: felvesznek mérnöki pozícióba, hat hónap próbaidőre, utána pedig határozatlan időre. Megkérdeztem, nincs-e még egy kör, valamilyen felmérő, de nem, ez volt a végleges döntés. Egy nap gondolkodás után aláírtam a szerződést, és két hét múlva, március elsején kezdtem a francia cégnél dolgozni.

Három nap alatt több előrelépés volt az életem ezen területén, mint az előző két évben összesen. Isten útjai kifürkészhetetlenek (Róma 11:33b), viszont kikutathatják azok, akiknek kedvük telik Őbenne (Zsoltár 111:2). Azt nem lehet előre látni, hogy egy vagy két év múlva mi történik, de a következő lépést fel lehet deríteni, meg lehet kérdezni az Úrtól.

Tanulságok

1. Szabad kezet kell adnom Istennek, hogy merre vezessen.

2. Ha Isten valamit fontos dologra hív, akkor azt hangsúlyozza. Ha fel is akarjuk adni, több esélyt ad arra, hogy döntsünk. Esetemben meghoztam a döntést, hogy részt akarok venni az interjún, de utána fel akartam adni. A menedzser rábeszélt, és végül csak azért mentem el a találkozóra, hogy ne bántsam meg őt. Utólag nem bántam meg.

3. Ha évekig nem történt komolyabb előrelépés az életemben, nem azt jelenti, hogy a következő héten nem fog minden megváltozni.

Bessenyei Szilárd