Igédben van reménységem. (Zsolt 119:14)

Az Úr beszédei tiszta beszédek,
mint földből való kohóban megolvasztott ezüst,
hétszer megtisztítva. (Zsolt 12:7)

És az Ige testté lett és közöttük lakott (Ján 1:14)

Miben reménykedhetünk? A remény a pozitív fordulatokra való kitartó várakozás. Az egyik régi sláger szerint: „mikor az ember többé semmit se vár, az mindennek a vége már.” És ez így is van. Remény nélkül halottak vagyunk lelki-szellemi értelemben, de örömteli jövőkép nélkül előbb-utóbb testileg is feladjuk. Kell reménykedni, különben minden kilátástalanná válik és elsötétül. De hány dologban kellett már csalódnunk! Semmi nem biztos, minden olyan omlékony és romlékony. A szerelem ellaposodik, a pénz inflálódik, elfogy és sosem elég, az anyagi biztonság ingatag, a barátok is elhagyhatnak, a betegségek támadnak, a világban zajló események hátborzongatóak… Akkor hát mi az, ami biztonságot, reményt adhat ebben a leginkább bizonytalansággal jellemezhető világban?

Dávid, aki maga is embert próbáló helyzeteken ment keresztül, egyetlen dolgot ajánl: Isten igéjét. Gondolkodjunk el az ige szó jelentésein a három fenti idézet alapján. A legtisztább beszéd, amelynek nyomán tökéletes világok, tökéletes teremtmények jöttek létre. A legtisztább Lény, aki emberi testben sátorozott egykor Palesztina földjén. A remény forrása tehát kettős, de mégis egy: Isten eleven szava, mely örökkévaló, változhatatlan, tömény szeretet és jóság.

Kipróbáltad-e már, hogy bizalmat szavazol neki, még ha minden körülménynek, legfőképpen pedig a „józan” észnek is ellentmondani látszik? Légy az Igébe vetett reménység foglya!