Mi az egyetlen és döntő különbség két ember között? Nem az eredet, nem a bőrszín, nem a társadalmi osztály. Ha visszamegyünk a végső forráshoz, mind ugyanazokból a típusú atomokból lettünk, ugyanazon céllal.

• Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura … az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész Föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. (Cselekedetek 17:24.26-28)

Sajnos mind ugyanazzal – a fenti céllal ellentétes – vággyal születünk, hogy LEGek legyünk: a legelső, a legjobb, a legszebb, a legokosabb, a leghatalmasabb, legerősebb, legbefolyásosabb stb. Attól függően, hogy kinek milyen érték a fontos. Azért, hogy szeressenek, elfogadjanak, hogy tiszteljenek, hogy úgymond „senkiből valakivé” legyünk. Tehát kétségbeejtő módon hasonlítunk egymásra. A névszerzés és a dicsőség vágya, a feledhetetlenség, egyediség és egyszeriség vágya munkál minden szívben. Elérése azonban múló illúzió csupán, ami néhány évtizedre elvakíthatja az embert. A valóság ellentéte ennek a vágyálomnak. Magasra törünk, de a semmibe hullunk.

• Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin. A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja! Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! … A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked ma, velem leszel a paradicsomban! … Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt. (Lukács 23:33-46)

Az egyetlen reális választás: Melyik gonosztevő vagy: a jobb vagy a bal? Aki belátja elveszettségét és Istentől való függetlensége csődjét, vagy aki az utolsó pillanatáig elutasítja a kegyelemre szorultságnak még a gondolatát is. Ha időben föleszmélsz, meglátod, hogy Istenfia melletted haldoklik a kereszten és gondoskodik „jól megérdemelt” dicsőségedről, még utolsó leheletével is. Ha időben föleszmélsz, belátod, hogy Isten ismeri a nevedet, hogy a leghatalmasabb király fia/lánya vagy, akit Ő minden tökéletelenségeddel együtt mélyen és elkötelezetten szeret, helyed van nála, fontos és értékes vagy számára, és nem azért, mert ezt vagy azt elérted, megszerezted, megtanultad stb. … hanem mert az Övé vagy. És ehhez semmit nem kell tenned, csak elfogadnod ezt az igazságot és kezébe tenni önmagad. Így garantált, hogy nem maradsz többé névtelen senki: Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, és adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja. (Jelenések 2:17)

Barati Lilla