Talán kihívó ez a kérdés, hiszen nincs bibliaolvasó keresztény, aki ne ismerné Péter híres történetét a genezáreti tavon tett „sétájáról”. Tengernyi az irodalma is, hiszen kétezer éve folyamatosan megragadja a szíveket, és sok „hívő kritika” született már a szenvedélyes Simon tette kapcsán, hogy így kellett volna, meg úgy kellett volna – de azóta sem csinálta utána senki. Ellenben annál többen megfulladtak már, miközben (értelmezési zavarukban) próbálkoztak valami hasonlót tenni.
- Péter pedig felelt neki: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken! Ő pedig mondta: Jöjj! És Péter kiszállva a hajóból, járt a vizeken, hogy Jézushoz menjen. (Máté 14:28-29)
Ha azonban gondosan megfigyeljük Péter indíttatását, hogy miért indult el látszólag őrült módon és hova, akkor a címbeli kérdés jogossá válik. A csónakból a Mesterhez. Azt akarta, hogy a közötte és Jézus között lévő távolság rögtön nullára csökkenjen. Most és azonnal Jézus közelségébe vágyott. És nem érdekelte, hogy vihar tombol körülöttük. Az a szükség hajtotta, miután már az egész rettenetes éjszakát Jézustól távol töltötte, és feltehetően értetlen haraggal a szívében vált el tőle – ne legyen ez így többé! Forrón szerette Mesterét és vele akart lenni.
Az ígéretek
Vele akart lenni… Jézus Krisztus pontosan tudta, hogy éppen erre van szüksége minden hozzá vonzódó tanítványának, minden őszinte gyermekének a gonoszságnak kitett Földön, ezért csodálatos ígéretekkel búcsúzott tőlük:
- íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig (Máté 28:20)
- És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazság ama szellemét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mertnálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árván; eljövök hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. (János 14:16-20)
- Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad; úgy ti sem, csak ha bennem maradtok. (János 15:7)
A Fiúban
A pünkösd utáni valóság pedig minden emberi képzeletet meghaladó szoros kapcsolatot kínál. Soha többé nem kell nélkülöznie Jézus társaságát annak, aki szövetségre lép vele víz és szellem által:
- Aki az Úrral egyesül, egy szellem Ővele. (1Korinthus 6:17)
- Hasonlóan gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róma 6:11)
- Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róma 8:39)
- Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. (1János 5:12)
- De tudjuk …, hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. (1János 5:20)
Csak vele
Tehát ezek alapján, mi már nem tudunk úgy járni a vízen, mint Péter. Nincs rá szükségünk! Ha Krisztus bennünk él, szellemi valóságként a szívünk szentélyében, akkor többé sem szárazon, sem vízen nem vagyunk nélküle! Hozzá nem tudunk többé a hullámokon közeledni, mert olyan eltéphetetlen a kötelék, olyan atomi szintű a szövetség és az egység, hogy egyszerűen – nincs közelebb. A létező legszorosabb közelségbe jött; Ő volt az, aki tűzön-vízen, szenvedésen-halálon átjutott, hogy bennünk éljen és ne kelljen magára hagynia egyetlen benne bízó emberi lényt sem! Ha nem érzékeljük ennek valóságát, az azért van, mert Krisztus a szellemi valóság szintjén él bennünk, ami csakis Krisztus hite által ragadható meg. De hit által megélhető és ha éljük, előbb-utóbb a fizikai életünkben is megnyilatkozik.
Vízen járni tehát csakis Jézus Krisztussal tudunk. Ha visz minket magával, és mi átengedjük neki a vezetést, akkor a legfélelmetesebb hullámhegyeken és hegycsúcsokon is átjutunk. De nem felé, hanem vele. A magyar ’vezérel’ ige görög megfelelője az ’ago’, ami azt is jelenti, hogy ’visz, magával visz’. Ahogyan a jó pásztor hordozza szeretett báránykáját a vállán.
- akiket Isten szellem vezérel, azok Isten fiai. (Róma 8:14)
Barati Lilla