Keresztény identitás

Az identitás fogalma

Az Oxford Dictionary szerint az identitás vagy (ön)azonosság főnév tartalma: kicsoda egy személy vagy micsoda egy adott dolog. Összefügg azzal, ki vagy; és feltételezem, hogy az összefüggésektől függően többféle válasz is adható e kérdésre: Mi az identitásod? Amikor egy személy identitásáról beszélünk, akkor általában azt nézzük, milyen nemzetiségű, milyen korú, milyen országban él, esetleg milyen rasszhoz tartozik. De valójában arra törekszünk, hogy megértsük az illető személyt, mert ez lehetővé teszi számunkra, hogy megfelelő módon viszonyuljunk hozzá.

Jelenleg őrületes dolgok zajlanak a világban az önazonosság témájában: némely férfiak nőként, némely nők pedig férfiként, sőt, egyesek macskaként vagy más állatként azonosítják magukat. Ez a szó, „identitás” az ilyen őrültségek miatt vált fő beszédtémává, de ebben a cikkben racionálisabb módon szeretnénk a kérdést megvizsgálni.

Tegyük fel, például van egy ikertestvérem. Az én identitásom különbözik az övétől, de mégis, miben? Általában, amikor ikrekkel találkozunk, elkezdjük keresni, hogyan tudnánk megkülönböztetni őket. Néha csak arról van szó, hogy a jellegzetes hanglejtés, egy anyajegy, a hajhossz stb. alapján tudunk különbséget tenni közöttük. Miután azonban alaposan megismertük őket, elég könnyű felismerni, ki kicsoda, mert a hasonlóság korántsem tökéletes. Tökéletes hasonlóság csak Isten és Fia közöttük létezik, de ez megint csak a jellem hasonlósága, nem feltétlenül a külső megjelenésé.

Az identitás tehát valójában a megkülönböztető jegyekre utal, melyek alapján az egyik személyt el lehet különíteni a másiktól. A Wikipédia által adott definíció azonban kiegészül egy másik elemmel. Az identitás többek között „azokra a tulajdonságokra, meggyőződésekre, személyiségjegyekre, megjelenésre és/vagy megnyilvánulásokra utal, amelyek egy személyt vagy egy csoportot jellemeznek”. Példaként tekinthetjük a „transzneműek” csoportját: Az identitást hangsúlyozó zavarodott emberek között ma vannak olyanok, akik transzneműként azonosítják magukat, egy bizonyos kategóriába sorolva és így azonosítva/megkülönböztetve magukat.

A közösségi identitás fogalma

Ebben a cikkben kifejezetten a csoportidentitásra összpontosítunk, amit közösségi identitásnak/azonosságnak nevezünk. Az Oxford szótár szerint az angol „corporate” szó azt jelenti, hogy „egy egész csoport által osztott, egy csoportra jellemző”. A közösségi identitás tehát egyszerűen egy csoport tagjai által osztott önazonosság. Néhányan közülünk férfiak, néhányan nők, ebben az értelemben nem rendelkezünk közösségi identitással. Néhányan közülünk amerikaiak, néhányan jamaicaiak vagy más nemzetiségűek, ebben az értelemben sincs egyetlen vagy egyező közösségi identitásunk. Néhányan közülünk egy rasszhoz tartozunk, néhányan egy másikhoz, ebben az értelemben sem egyezünk, de abban a tekintetben, hogy imádjuk az egyetlen Istent, akinek van egy Fia, közösségi identitás jellemez minket.

A Merriam-Webster szótár egy másik fontos elemet is hozzáad a „corporate” szó meghatározásához. Magában foglalja azt az elemet, hogy „a törvény által az egyén jogaival és kötelezettségeivel felruházott”. Ez azt jelenti, hogy bármilyen joga van valakinek a közösségben, mindenki ugyanolyan joggal rendelkezik, és bármilyen hiányossága vagy hátránya van valakinek, mindenki rendelkezik ezekkel. Pl. amikor egy ország kormánya kölcsönt vesz fel az IMF-től, akkor az egész ország minden polgára szenvedi a lépés felelősségét és következményeit.

A közösségi áldás ószövetségi példái

Pál apostol levelében konkrét példát találunk a közösségi identitás vonatkozásában. Arra a kérdésre összpontosít, hogy a Lévi vagy a Jézus Krisztus papsága a „nagyobb”?

  • És, hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, mert már jelen volt ősében, amikor az Melkisédekkel találkozott. (Zsidók 7:9-10)

Ábrahám tizedet fizetett Melkisedeknek, s vele együtt Lévi is, akit Isten – Jákób fiai közül – arra rendelt, hogy majd, két nemzedékkel később, az izraeliták tizedét megkapja. Az a tény, hogy az izraeliták tizedet fizettek Lévi számára, azt jelzi, hogy Lévi különleges helyet foglalt el Isten terveiben, de Pál azt állítja, hogy maga Lévi is tizedet fizetett Melkisedeknek. Ez arra utal, hogy Melkisedek nagyobb volt Lévinél. De mikor fizetett Lévi tizedet Melkisedeknek? Amikor Ábrahám tizedet fizetett Melkisedeknek, Lévi még csak nem is merült fel Ábrahám fejében, ez sok évvel Lévi születése előtt történt, sőt, akkoriban még Lévi apja, Jákób sem élt. Lévi csak Ábrahám génjeiben létezett, még nem volt élő személy, de Pál mégis azt mondja, hogy Lévi is tizedet fizetett, amikor Ábrahám tizedet fizetett. Pontosan így működik a közösségi identitás elve. Bár Lévi még meg sem született, Pál azt mondja, hogy Lévi része volt Ábrahám létezésének, és így bármit is tett Ábrahám, Lévi is megtette, mert ő és Ábrahám ugyanazzal a közösségi identitással rendelkeztek.

Bármennyire is egyszerűnek tűnik ez a kérdés, mégis létfontosságú, hogy megértsük, miről szól az igazi kereszténység. Az emberek egy csoportja olyan jogokkal és kötelezettségekkel van felruházva, amelyek a csoportban mindenki másra vonatkoznak. Íme egy másik példa a Bibliából.

  • Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek. (1Mózes 18:26)

Látjuk-e a közösségi áldás érvényesülését? Sodomában mindenki megmenekült volna, a gonoszok, a paráznák – milyen alapon? Akkor, ha Isten ötven igaz embert talál a városban. Itt látjuk a közösségi identitás érvényesülését. Ha elég igaz ember lett volna abban a városban, Isten az egész várost olyan helyként azonosította volna, amely alkalmas arra, hogy megkímélje: néhány ember áldása több száz, talán több ezer emberre kiterjedt volna! Így működik a közösségi identitás, vagyis az egyik ember áldása a többiekre is hatással van.

Ha tehát azt akarom, hogy a családom áldott legyen, akkor segít, ha én magam is elkötelezem magam Isten mellett. Jamaicában él egy közmondás: Ami a fejedről leesik, az a válladra hullik. Ez a gondolat összhangban áll a közösségi áldás gondolatával: az egyetlen embert érintő áldás hatása azokra is kiterjed, akik kapcsolatban állnak vele.

Isten ezt az elvet fejezte ki, amikor kijelentette, hogy nemcsak ötvenért mentette volna meg Sodomát, hanem tíz ember miatt is megmenekült volna a gonosz város. Látjuk, hogy egyetlen ember is milyen döntő hatással lehet az összes körülötte élőre. Ugyanezt az elvet látjuk működni Jákób esetében is:

  • És megjelent neki az Úr azon az éjszakán, és mondta: Én vagyok Ábrahámnak, a te atyádnak Istene; ne félj, mert én veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat az én szolgám, Ábrahám kedvéért. (1Mózes 26:24)

Isten úgy hangsúlyozza az elvet, hogy biztosan megértsük: ami a fejről leesik, az a vállra esik, tehát Ábrahám áldott lesz, és Ábrahám miatt, Ábrahám kedvéért, az ő leszármazottjai is Ábrahám közösségének részévé válnak, és áldottak lesznek a pátriárka miatt. Ugyanez az elv érvényesül Lábán és Jákób vitája során:

  • Lábán azt felelte neki: Bárcsak elnyerném jóindulatodat! Megtudtam a jelekből, hogy érted áldott meg engem az Úr. (1Mózes 30:27)

Jákób már évek óta együtt dolgozott Lábánnal, és az rájött, hogy csak azért, mert Rebeka fia ott van, ő is áldást nyer. Ez rávilágít a közösségi áldás lényegére: azontúl, hogy Jákób Lábán unokaöccse volt, és együtt dolgoztak ugyanazon a gazdaságon belül, Jákób részvétele miatt Lábán is áldásban részesült.

  • Attól fogva, hogy Potifár házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette, megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért, és az Úr áldása volt mindenén, amije csak volt a házban és a mezőn. (1Mózes 39:5)

Ez a kijelentés már Potifárra vonatkozik, aki egy egyiptomi pogány, hamis istenek imádója volt, mégis áldott lett, mert Isten egyik embere közösségre, kapcsolatba lépett vele, és a Józseffel való viszonya áldásokat hozott az ő életébe is. Ez a közösségi identitás egyik aspektusa, előnye, következménye.

A közösségi elszámoltathatóság ószövetségi példái

De vegyük tudomásul, hogy ez fordítva is működik! Józsué könyvében olvasható az izraelita Ákán története, aki Isten kifejezett parancsa ellenére babiloni ruhákat és aranyholmikat vett magához, majd elrejtette a sátrában.

  • Józsué pedig fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, marháit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét. Vele volt egész Izráel, és elvitték őket az Ákór-völgybe. Ott ezt mondta Józsué: Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa az Úr ezt a szerencsétlenséget most rád! És megkövezte őket egész Izráel, majd elégették őket. Így kövezték meg őket. (Józsué 7:24-25)

Valószínűleg sokan megbotránkoztak már ezen a részleten: vajon mit csináltak a fiai és a lányai?! A helyzet az, hogy apjuk gonoszsága a fejükre szállt. Nem tudom, egyetértettek-e a csalással, nem tudom, tudtak-e róla, és nem szóltak semmit. De egy dologban biztos vagyok: a tehenei, szamarai és juhai nem tudtak a lopásról, mégis megkövezték őket is! Ezt nem könnyű elfogadni és megérteni, de teljes mértékben azon alapul, hogy Isten újra és újra tanította és hangsúlyozta a közösségi identitás elvét. Az Ószövetséget Isten tananyagnak, „iskolamesternek” vagy pedagógusnak tervezte, és amikor megalkotta, minden tökéletes volt benne, minden összhangban van a tanítandó elvekkel. Ha Isten a közösségi identitásról és a közösségi elszámoltathatóságról akar tanítani minket, akkor következetes lesz, nem fogja megtörni a mintát. Egy napon, majd az örökkévalóságban megtudjuk, hogy Ákán fiai és lányai megmenekültek-e. Már most biztosak lehetünk abban, hogy amit az Ószövetségben látunk, az nem a történet vége. Amit azonban Isten Ákánnal és házanépével kapcsolatban tanított nekünk, az a közösségi identitás fogalma.

Ezért mondja a negyedik parancsolat:

  • … én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat. (2Mózes 20:5-6)

Közösségi identitás, közösségi elszámoltathatóság. Áldás és átok egyaránt kötődik hozzá. Nézzünk meg még egy példát ezzel kapcsolatban:

  • Ezt mondja a Seregek Ura: Számontartom, hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, a marhákat és a juhokat, a tevéket és a szamarakat! (1Sámuel 15:2-3)

Ez négyszáz évvel az egyiptomi kivonulás után történt, és ekkor, sok generációval azután, hogy azok az emberek meghaltak, Isten azt mondja: „Emlékszem, mit tett Amálek Izráellel!” Négyszáz évvel ezelőtt őseim Afrikában, Kínában és Indiában éltek. Hogyan lehetnék én felelős azért, amit elődeim négyszáz évvel korábban tettek?! De láthatjuk, hogy az elv érvényes; bár négyszáz év eltelt, az utódok még mindig ugyanaz a nép, ugyanaz a közösségi identitás és ugyanaz a közösségi felelősségvállalás. Láthatjuk tehát, hogy a közösségi identitás és elszámoltathatóság fogalmai egyértelműen a bibliai tanítás részét képezik.

Modern közösségi identitás

Valójában még a mai társadalmakban és jogrendszerekben is létezik a közösségi identitás és a hozzá kapcsolódó elszámoltathatóság elve. Ez az alapelv jogosít fel bennünket az örökségre. Amikor ugyanis egy ember meghal, a gyermekei megkaphatják mindazt, ami a törvény szerint egykor őt illette.

Miért van az, hogy ha a rendőrség elkap egy olyan autóban, ahol mindenkinél van drog, még ha semmi közöd sincs hozzá, akkor is börtönben végzed? Azért, mert a társaság miatt te is gyanúba keveredsz. Ideillik a közmondás: Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni. Van egy olyan jogi implikáció, amely a józan észen alapul: ha egy bizonyos csoporttal érintkezik valaki, az általában azért van, mert hasonlóan gondolkodnak és vannak közös dolgaik. A törvény állítja fel ezt a társítást, és feltételezi, hogy a rossz társaság miatt te is bűnös vagy. Gyakorlatilag erről van szó, amikor a közösségi identitás összes vonatkozását vizsgáljuk.

Vannak, akik tagadják, hogy ilyesmi létezik, és azt mondják, ez igazságtalan és ésszerűtlen. Hogyan azonosíthatna minket Isten azzal, ami rossz, vagy olyan emberekkel, akik rosszak, csak azért, mert valamilyen kapcsolatunk van velük?! De, mint láttuk, nem csak Isten működik így, ez egy azonossági elv, amely mindenütt él, ahol emberek léteznek, és logikus oka van annak, hogy az embereket így azonosítják. Fontos, hogy ne feledjük: a választott közösségeink alapján jót vagy rosszat fogunk kapni, a közösségi identitásunk áldást vagy átkot eredményez, sőt, talán mindkettőt.

Genetikai és kulturális identitás

Milyen más valós, igazolható okok miatt lehet egy személyt egy bizonyos csoporthoz való tartozással gyanúba keverni? Láttuk, hogy van egy jogi implikáció, de nézzünk meg néhány más okot is! Először is itt van a genetikai identitás; én személy szerint genetikailag a Clayton családhoz tartozom. A gyermekeim létrehoztak egy WhatsApp-csoportot, amelyet „Dávid törzsének” neveztek el. Úgy gondolják, közös identitásuk az alap, és ez az identitás a származásuk, a genetikai örökségük. Mindannyian ugyanazzal a genetikai örökséggel rendelkeznek, ezért alakították meg a csoportjukat. Itt olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy bármilyen probléma, ami egyet érint, az mindannyiukat érinti, és bármilyen előny, ami egyet érint, az mindannyiukat érinti. Mindez a genetikai identitáson alapul, amely nemcsak hasonló természetet eredményez (hasonlítanak egymásra), hanem hasonlóan viselkednek, és több szempontból is hasonlóan gondolkodnak. Szinte nyugodtan kimondhatjuk, hogy ha az egyikük bűnös, akkor a többi is bűnös.

Néhány évvel ezelőtt valaki betört az erdei táborhelyünkre. Egy ideig ott dolgozott néhány fickó. Egyikük – mint kiderült – tolvaj volt, és miután befejezték a munkát, visszatért néhány barátja kíséretében egy teherautóval, és ellopta a napelemes rendszert, az egyik fűnyírót és több más tárgyat. Egyik barátom nyomozást végzett, és rájött, ki a tettes. Közben találkozott valakivel, aki jól ismerte a bűnöst és ezt mondta: „Nézze, ha ez a fickó benne van, akkor ott van egy barátja is, akit M…-nek hívnak, csak menjen és tartóztassák le őt is, mert biztos, hogy tettestárs! Ők ketten elválaszthatatlanok.” A rendőrség elment M… otthonába, és nála is találtak a táborhelyünkről származó felszerelést. A rendőrségnek nem volt oka gyanakodni rá, de csak azért, mert az ismert tolvaj barátja volt, felkeresték, és egyértelmű bizonyítékra bukkantak arra nézve, hogy ő is részt vett a rablásban. A lényeg, hogy madarat tolláról – ha ugyanaz a genetikai identitás, akkor a társas viselkedés is hasonló lesz. Nemcsak a szokások hasonlóak, nemcsak egymás közelségének keresése a jellemző, hanem a veleszületett hajlam is azonos viselkedési módokat eredményezhet.

Aztán ott van a kulturális identitás, amely ugyancsak hasonló mentalitást szül. Az indiaiak viselkedése különbözik az afrikaiakétól, és még Afrikán belül is, a dél-afrikaiak másképp viselkednek, mint a kenyaiak. Ugyanez a helyzet Amerikában: a New York-i emberek nagyon különböznek a kaliforniaiaktól, nagyon különböznek a texasiaktól. Ugyanakkor létezik egy közös amerikai mentalitás, vannak dolgok, amikről az amerikaiak általában sokat beszélnek, ezekről másoktól nem hallasz.

Új szellemi identitás

  • Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Korinthus 5:17)

Itt szellemi genetikáról van szó. Ha Krisztusban vagy, ha újjászülettél, új teremtés lettél. Genetikai értelemben a Clayton család sarja vagyok, de ha lehetséges lenne a fizikai újjászületés is, akkor megváltoztatnám az identitásomat. Sok évvel ezelőtt egy férfi összebarátkozott apámmal, és nagyon ragaszkodott hozzá. Egy idő után elmondta neki, szerinte miért is lettek olyan jó barátok. Rájött, rokonság áll fenn közöttük, mert ő előző életében római százados volt, apám pedig zsidó rabbi. Szerinte már kétezer évvel ezelőtt jó barátok voltak, így most, egy másik életben újra barátok lettek. Ez persze abszolút hülyeség, de bemutat egy elképzelést, ami rávilágít, milyen lehet fizikailag újjászületni, ha ez lehetséges lenne. Ez az illusztráció talán segíthet a fogalomalkotásban. A Biblia szerint van mód arra, hogy új identitást nyerjünk: bemutatja az új teremtménnyé válást, az újjászületést, amely során új szellemi DNS-t kapunk, itt és most, a jelenlegi életünkben. Ezáltal a régi dolgok elmúlnak, és minden újjá lesz.

Ebben az esetben az elnyerhető új identitás közösségi identitás. Azért közös, mert a kapott élet ugyanaz az élet, amelyet minden újjászületett keresztény kap: ez Krisztus örökkévaló élete. Mindannyian részesülünk ugyanabból az egyetlen életből, ezért ugyanazzal az identitással rendelkezünk, mint keresztények. Ahogy korábban láttuk, a közösségi identitás előnyökkel és hátrányokkal is jár. Például az USA-beli állampolgárságnak számos előnye van, ezért a világ minden tájáról érkező emberek nagy áldozatokat hoznak, sőt, egyes esetekben még az életüket is kockáztatják azért, hogy ott élhessenek. Az előnyökkel együtt azonban hátrányok is járnak. Például az USA-ban az adórendszer sokkal szigorúbb, mint sok más országban, és sok amerikai él félelemben amiatt, hogy meglátogatja valaki az adóhivataltól.

Az előnyök és a hátrányok bizonyos esetekben nagyban függenek attól, melyik országhoz tartozik valaki. Tehát identitást kaphatunk születésünkkel, természetünket az örökölt DNS alapján nyerjük, az állampolgárságot pedig az alapján kapjuk, hogy melyik országban születtünk: ez határozza meg nemzeti identitásunkat. Mindezek a fogalmak alkalmazhatók keresztény identitásunkra is.

A választás lehetősége

Az utolsó vizsgálandó téma a választás kérdése. Az egyik vád szerint a közösségi identitás tanítása kiiktatja a választás elemét a keresztény tapasztalatból. Amikor a közösségi identitás jelentőségére összpontosítunk, azt mondjuk, a hovatartozás a fontos: egy bizonyos személy melyik országhoz, melyik családhoz, melyik nemzethez tartozik. Ez határozza meg, hogy egy személy áldott vagy átkozott. Akik ellenkeznek, azt mondják, ez elveszi a választás lehetőségét, hiszen nem igazságos, hogy valaki más hozza meg a döntéseket, és végül te kerülsz hátrányos helyzetbe emiatt, csak azért, mert az ő családjához tartozol. Ezzel szemben csak és kizárólag a személyes döntésünk számít. Egyéni döntéseink alapján vagyunk áldottak vagy átkozottak, ezen személyes döntéseink miatt üdvözülünk vagy veszünk el.

Meggyőződésem szerint gondosan meg kell vizsgálnunk, természetesen a Biblia alapján, hol van ebben az egész törvényszerűségben a választásunk helye és szerepe: mit és hogyan választhatunk – ez a legfontosabb.

Először is: a sátánnak hatalma van azok felett, akik az ő országának alattvalói. Ez jogilag tisztességes és helyes. Ne feledjük, jelenleg a világegyetemnek két pólusa van: az egyik, ahol Isten az „irányító hatóság”, a másik, ahol a sátán az úr. A sátán királyságában nem Isten az uralkodó , és nincs hatalma azok felett, akik a sötét oldalon állnak, a sátánnak törvényes joga van hozzájuk. A jogaink tehát attól függőek, hol vagyunk, és nem attól, kik vagyunk.

Egy ismerősöm lemondott az amerikai állampolgárságáról, és kijelentette, hogy többé nem az USA törvényei szerint él. Szóval jogosítvány nélkül, és egy kézzel készített rendszámtáblával vezetett, amikor a rendőrök megállították. Azt mondta: „Világpolgár vagyok, nem vonatkoznak rám az önök törvényei!” A rendőrök ugyanúgy elvitték a börtönbe, mert az USA-ban vezetett. A jogaid attól függenek, hol vagy: ha Amerikában élsz, akkor a jogaidat az amerikai törvények határozzák meg, ha Jamaicában élsz, akkor az ottani törvények érvényesek rád. Ha egy csoporthoz tartozol, nem erőlteted rájuk a saját egyéniségedet és szabályaidat, hanem annak a csoportnak a szabályai és elvei szerint élsz, amelyikben vagy, ezt a tagság ténye „kényszeríti” rád.

A törvényes jogaink nem függenek a személyes elképzeléseinktől. Megválaszthatjuk az országunkat, és itt jön be a választás a képbe: megválaszthatjuk az országot, ahol élni akarunk, de nem választhatjuk meg a kapcsolódó jogainkat. Ha az A királyságban vagyunk, akkor ott bizonyos kiváltságok és jogok illetnek meg minket, ha a B királyságban élünk, akkor annak a királyságnak az elvei szerint fogunk létezni. Ez egy rendkívül fontos törvényszerűség! Az üdvösség útjának olyan mély megértését tárja fel és teszi nyilvánvalóvá számunkra, amely ellentétes a gyermekkorunk óta megszokott és ránk erőltetett gondolkodásmóddal.

Az USA állampolgárai politikai területen a demokraták és a republikánusok között választhatnak. Minden választás alkalmával szabadon voksolhatnak az egyik vagy a másik párt mellett. Ekkor élhetnek a választás szabadságával, de amint a kormány megalakult, a választási joguk megszűnik, ezentúl együtt kell élniük választásuk következményeivel. Ha valaki a demokratákra szavazott és azok nyertek, utána már nem dönthet úgy, hogy a republikánusok elvei szerint akar élni – vagy éppen fordítva. A kezdeti személyes döntés meghatározza a folytatást. Az állampolgárok által megválasztott kormány az állampolgárok nevében hozza meg a további döntéseket. Vagyis az egyén arról dönthetett, ki legyen kormányon, nem pedig arról, hogy az adott kormány hogyan fog működni.

Ez az elv vonatkozik az üdvösség útjára és a világegyetemben zajló konfliktusra is. Egyénileg leadhatjuk a szavazatunkat, megválaszthatjuk a pártot. De nem mi határozzuk meg, hogy mi történik azokban az országokban: ha egyszer a Fény Királyságában vagy, a kiváltságaid automatikusak, a kötelezettségeid automatikusak, tudod, hogy az ördög automatikusan támadni fog téged, tudod, hogy rágalmazni fog, rossz dolgokat fog mondani és megpróbál elpusztítani, ez együtt jár Isten királyságának működésével.

Ha valaki úgy dönt, hogy az ördög birodalmában marad, akkor tudatában lehet annak, hogy könnyedén boldogulhat e világban, ugyanakkor egyre gonoszabb és gonoszabb lesz, az út vége pedig az örök halál. Nincs joga megválasztani, mi történik vele! Ha Isten országában vagy, akkor az életed egyre szentebbé és szentebbé válik, ha a sötétség országában vagy, akkor egyre gonoszabb leszel. Nincs jogod megválasztani, hogy mi történik az egyes királyságokban, de jogod van megválasztani a királyságodat.

Ha ezt megértjük, akkor felhagyunk a próbálkozással, hogy javítsunk magunkon. Ehelyett megpróbáljuk a helyes döntést meghozni, mert a helyes döntést követően a javulás természetes módon, automatikusan bekövetkezik. Örökölni fogjuk azokat az előnyöket, amelyek Krisztus országában léteznek.

Tehát ne feledjük, így létezik és működik valójában a bűn! Két birodalom van, mindenki megválaszthatja a királyságát. A „jó” királyságban Isten a minden, és Isten mindenben ott él. Ez az a királyság, amit elméletileg mindannyian választottunk, ha valóban elköteleztük magunkat Istenünk és Megváltónk mellett. Ez a mi igazságunk: Isten a minden, és Isten mindenkiben ott létezik. A másik oldalon, a másik királyságban Istentől félnek, és Istent elkerülik. Nincs választásunk a királyságok működésével kapcsolatban, csak azt választhatod, hogy átlépsz egyik királyságból a másikba.

Miért éppen egy közösségi rendszer?

Miért állította be Isten a világegyetemet egy ilyen üzemmódra? Bizonyára másképp is intézhette volna! Miért hozott létre egy olyan rendszert, ahol a bűnös/áldott tettek következményeit az elkövető körül élők öröklik? Miért került ez a Föld nevű bolygó közös kárhozat alá, amikor Ádám úgy döntött, hogy vétkezik? Lehet, hogy nem tudunk minden kérdésre tökéletesen válaszolni, de először is értsük meg, hogy az alapkérdés az uralmi-kormányzati rendszer problémája volt. A sátán kritizálta Isten kormányzatát, és állította, hogy ő egy jobbat tudna létrehozni. Így akart „olyan lenni, mint a Magasságos”. A sátán azt a hazugságot terjesztette, hogy Isten kormányzati rendszere, ti. amelyben Isten állandó kapcsolatban van népével, és úgy kormányozza őket, hogy bennük él, a rabszolgaság rendszere, és egy ilyen rendszerben nincs valódi szabadság. Az ördög egy jobb rendszert javasolt bemutatni, amely valódi szabadságot és boldogabb embereket eredményez. Ebből a rendszerből Isten ki van zárva. Világosan láthatjuk, hogy ezt ajánlotta fel Ádámnak és Évának.

Hogyan válaszolhatott tehát Isten ebben a helyzetben? Ádám és Éva volt az emberi faj, rajtuk kívül akkor nem volt senki más. Ők a sátán által felkínált kormányzatot választották. Éltek az Istentől kapott szabadsággal, és elfogadták az ördögi ajánlatot. De vajon két lény tényleg elég ahhoz, hogy bebizonyítsák, a sátán rendszere jobb? Az az igazság, hogy a világegyetemben felmerült kérdéseket és problémákat nem lehet egyének útján megoldani vagy megválaszolni, hanem embercsoportokra, legalább egy nemzetre volt és van szükség a kérdések végleges rendezéséhez. Vannak különböző kormányzati formák, demokrácia, diktatúra, monarchia, totalitarizmus, autokrácia, teokrácia stb. A kérdés, melyik kormányzattípus a legjobb az univerzum számára? Emberek csoportjára van szükség ahhoz, hogy az uralkodói módszer és stílus megfelelően bemutatható legyen. Egy vagy két ember nem elegendő egy kormányzati rendszer elveinek és hatékonyságának bizonyításához.

Ezért a kérdés az egész emberi fajt érinti, nem csak Ádámot és Évát. Ádám vétke után Isten hagyhatta volna, hogy Ádám meghaljon, vagy rögtön megölhette volna őt, de akkor semmi sem lett volna elintézve, mert egy ember nem tudja bizonyítani, hogy egy kormányzat hatékony-e vagy sem. Ez mindenfajta uralomtípusra igaz. Egyetlen ember lehet kivétel, egy ember sikere vagy kudarca lehet csak egyszeri véletlen. Ezért Ádám bűnbeesésekor Isten nem állt meg ott. A Mindenhatónak ugyanis szüksége volt egy emberi közösségre, egy népre, hogy bemutassa a valóban működő kormányzati rendszert.

Amikor tehát a sátán megkérdőjelezte Isten kormányzatát, neki be kellett mutatnia, melyik kormányzat a jobb. Ezért amikor az ember elbukott, Isten megengedte a sátánnak, hogy hozzáférjen az egész emberi fajhoz. Erre volt ugyanis szükség egy kormányzati rendszer bemutatásához, és minden a fajtól függött, nem az egyéntől, ezért Isten úgy hívta életre a dolgokat, hogy azok közösségi elv alapján működjenek. Az egyház az emberek e bizonyító jellegű közösségét alkotja. Az Isten és a sátán közötti vita alapelvei szerint csoportként vagy nemzetségként elvesztünk (Ádámban), és csoportként vagy nemzetségként megmenekültünk (Krisztusban).

  • Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. (Róma 5:12)

A Biblia azt mondja, hogy egy ember vétkezett, és a közösségi következmények minden emberre érvényesek, mi is részei vagyunk ennek a családnak, részei vagyunk ennek a fajnak, mi is elszenvedjük azokat a következményeket, amelyeket Ádám tette okozott, mert elbukott, és egyúttal nemcsak ő, hanem vele az egész, tőle származó emberiség.

  • Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká. (Róma 5:18-19)

A valóság tehát az, hogy Ádám elbukott nemzetségébe születve jön mindenki erre a világra, ez az „alapértelmezett státusz”. De Isten jóvoltából nyílt egy új lehetőség: lehet Krisztus nemzetségét/királyságát választani. Megválasztható a nemzetség, de a szabályrendszer, amely az első Ádám, illetve a második Ádám közösségét mozgatja, eleve adott. Ha Ádámhoz tartozol, akkor Ádám szabályai érvényesek, ha Krisztust választod, Krisztus szabályai érvényesek; attól függ, melyik nemzetséget/királyságot választod.

„Egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnössé”: nem te magad lettél bűnössé, nem azért lettél bűnös, mert megszegted a törvényt, hanem azért lettél bűnös, mert az ősszüleid vétkeztek, és te is része voltál ennek a közösségnek, mintegy Ádámban minden ember ott volt. „Így egynek az engedelmessége által sokan lesznek igazzá”. Itt is ugyanaz az elv érvényesül: ha újjászülettél a Krisztusba, akkor az Ő engedelmessége által válsz igazzá, nem a saját engedelmességed által, nem a saját cselekedeteid által, nem a saját igazságosságod által, hanem azért, mert Ő a fej, te pedig Krisztus testének része vagy. Ez az üdvösség alapja: a kárhozat és az üdvösség egyszerűen öröklés kérdése, amely a két nemzetségfőtől – Ádámtól és Krisztustól – függ, nem pedig a mi cselekedeteinktől.

David Clayton


Annyira eggyé lettél-e már Jézus Krisztus életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg, és mindent az Ő kezéből vesz el? Benned az örök gyermek él Atyja házában? Benned ható élete által szétáradt-e kegyelme otthonodban, munkahelyeden, barátaid között? Az Úr életének a te saját életeddé kell válnia, mint ahogyan itt a Földön az emberek között élt és munkálkodott, úgy élhet benned is.

Oswald Chambers