Sok keresztény és nem keresztény szemében kérdéses, mi értelme van az új vagy második születésnek, a víz és a szellem keresztségének. Számít-e, megváltoznak-e a dolgok ennek következményeként? Az Ószövetség ebben a kérdésben is segít megértésre jutnunk, hiszen az ókori szereplők életútja részben miattunk, a mi megértésünket segítendő írattak le. Saul, Izrael első királya kiváló „állatorvosi ló” számunkra annak megvilágítására, hogy mi jellemzi az embert Isten szellemével betöltve és milyen állapotba jut azt nélkülözve, illetve mi jelenti-okozza ezt az óriási különbséget. Ez még akkor is igaz, ha fennáll egy jelentős különbség az ’akkor’ és a ’most’ között: a keresztények már a kereszt utáni, győztes istenemberi Fiú erejét-szellemét nyerik el. Saul esete konkrétan bemutatja, hogy milyen a világosság uralma alatt virágzó életet élni, majd pedig a sötétség uralma alatt nyomorultul meghalni. Bemutatja azt a két alapvető létállapotot, amelyben jelenleg az univerzumban létezni lehet, s egyúttal választásra készteti az olvasót, önmaga számára melyiket akarja inkább…

SAUL ÉS A SZENT KENET

Az a számunkra már különösnek ható eseménysorozat, ami az alábbiak szerint Saullal történt az Úr döntése, illetve Sámuel próféta cselekedete és jövendölése nyomán, nagyon mély jelentéssel bír, és megvilágítja Isten nagyszerű tervét az emberi élet kiteljesítése érdekében. Sokkal többről van szó, mint Izrael első királyának beiktatása. Megértése az új szövetség fényében lehetséges.

• Ekkor fogta Sámuel az olajoskorsót, öntött belőle Saul fejére, megcsókolta, és ezt mondta: Ezennel fölkent téged az Úr öröksége fejedelmévé. … Ha onnan továbbmész, és a Tábór tölgyfájához elérkezel, találkozol majd három emberrel, akik az Istenhez mennek föl Bételbe. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kenyeret, a harmadik pedig egy tömlő bort. Békét kívánnak majd, és két kenyeret adnak neked; fogadd el tőlük! … Mihelyt bemész az ott levő városba, találkozol majd egy csapat prófétával, akik az áldozóhalomról jönnek lefelé. Lant, dob, fuvola és citera lesz náluk, ők maguk pedig prófétálni fognak. Akkor megszáll téged is az Úr szelleme, velük együtt prófétálsz majd, és más emberré leszel. És ha majd bekövetkeznek rajtad ezek a jelek, akkor tedd meg, amire módot találsz, mert veled lesz az Isten. … és amikor Saul megfordult, hogy távozzon Sámueltől, megváltoztatta Isten az ő szívét, és azon a napon beteljesedtek mindazok a jelek. (1Sámuel 10:1.3-7.9)

Az összefüggések hálózata

Minden abból indul ki, amit Isten tett. Minden annak a következménye, amit Isten tett Saulért és általa Izraelért, illetve, amit később – ennek mintájára – Jézus Krisztus által végbevitt az egész emberiségért. Az első király példája az egyetemes megoldás részleteit is feltárja a mai olvasók előtt.

• isteni kiválasztás – a szent kenet olaja – a szent szellem kiárasztása – veled az Isten – megváltoztatott szív – más, új ember – alkalmasság az uralkodói szolgálatra – alkalmasság az ellenségtől való szabadítószolgálatra

• köszöntés szent csókkal – a testvéri közösségbe való befogadás – gida, kenyér, bor – úrvacsorai közösség – békesség Istennel és emberekkel – prófétálás – szellemi ajándékok a „testépítéshez”, azaz Krisztus egyházának felépítéséhez – minden lehetséges neked – győzelmes élet hit által

Minden Saullal történt esemény jelképes tartalmú, előrevetíti az emberiség megváltásának és helyreállításának egyes lépéseit, a teljes élet kibontakozását.

SAUL, a király	a KERESZTÉNYEK, királyok és papok
isteni kiválasztás	választott nemzetség
szent kenet	kenetetek van a Szenttől
a szent szellem leszállt rá	egy szellem az Úr Jézussal
vele van Isten	veletek vagyok minden napon
más ember lett	felöltöztétek az új embert, a Krisztust
köszöntés szent csókkal	szent csók, a testvéri közösség jele
gida, kenyér, bor	Jézus Krisztus áldozata; az úrvacsora közössége
békesség	békesség Istennel és emberekkel
királyi szolgálat	királyok és papok
szabadítás a filiszteusoktól	győzelem a gonosz felett
prófétálás	szellemi ajándékok a templomépítéshez
dicséret	dicséret, hálaadás
felhatalmazás a cselekvésre	győzelmes élet hit által

Az isteni kiválasztás

Isten ragaszkodott ahhoz, hogy Ő válassza ki a királyokat. De nem csak azért, amire első pillanatban gondolnánk. Nem csak azért, mert Ő pontosan látja és tudja, mi lakik az egyes szívekben (ld. 1Sámuel 16:7). Ádám trónfosztása óta soha senki nem volt többé igazán alkalmas az uralkodásra, ezt pedig egyedül Isten tudta egy bizonyos úton orvosolni, senki más. És természetesen az ószövetségi kiválasztásnak megvan a maga pontos megfelelője az új szövetség keretei között is.

• Az Úr kijelentette Sámuelnek: Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert Benjámin földjéről, kend fel őt fejedelemül népem, Izrael fölött, hogy megszabadítsa népemet a filiszteusok kezéből(1Sámuel 9:15-16)

• … én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek (János 15:16)

• Ti pedig választott nemzetség … vagytok (1Péter 2:9)

• … mert sokan vannak a hivatalosak*, de kevesen a választottak**. (Máté 20:16)

• és a bárány(ka) legyőzi őket, mert uraknak ura és királyok királya; és vele a hivatalosak* és választottak** és hűségesek is. (Jelenések 17:14b)

MAGYAR FORDÍTÁS	EREDETI SZÓ	JELENTÉSEI
hivatalos*	klétosz (ógörög)	név szerint meghívott, elhívott megnevezett, szívesen látott
választott**	eklektosz (ógörög)	(ki)választott válogatott, értékes, kiváló

Rögtön adódik a kérdés, milyen átfedés van az elhívottak és a kiválasztottak két csoportja között? Az alapvető isteni szándék szerint:

• a mi megtartó Istenünk … azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson (1Timótheus 2:4-5)

Ennek alapján minden ember, Ádám összes utóda meghívott Isten Fiában, kivétel nélkül mindenkinek megvan a lehetősége az üdvösségre szóló kiválasztás érvényesítésére. Az, hogy végül ki lesz kiválasztott, az illető személy mindenkori választásán, válaszán múlik:

• Ahogyan tehát egy ember bűne minden ember számára kárhozattá lett, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. Mert ahogy egy ember engedetlensége által sokan bűnössé lettek, úgy egy ember engedelmessége által sokan igazzá lesznek. (Róma 5:18-19)

• mert azt mondtad: Az Úr az én oltalmam, a Felségest választottad hajlékoddá … ezért megmutatom neki szabadításomat. (Zsoltár 91:9.16)

Aki meghallotta a hívást, aki választott és pozitívan válaszolt Isten megkeresésére, meghívására, s engedelmeskedett neki, azok mind a kiválasztottak közé tartoznak.

A szent kenet

A királyi feladatra való kijelölés és alkalmassá tétel a Mózesnek adott rendelkezések alapján történt. Ugyanazzal a különleges összetételű, fűszeres olajjal kellett felszentelni, mint a szent sátor és templom minden alkotórészét, illetve a főpapi és papi feladatra szentelt életű lévitákat. A kenet szó szerint utánozhatatlan összetétele utalás az emberből alapvetően hiányzó isteni életre, szeretetszellemre.

• Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Végy a legkiválóbb balzsamokból: folyékony mirhát ötszáz sekelért, balzsamos fahéjat feleannyiért, azaz kétszázötvenért, balzsamos nádat is kétszázötvenért és kassziát is ötszázért a szent sekel szerint, és hozzá egy hín olívaolajat. Készíts belőle felkenésre való szent olajat: illatos olajkeveréket, ahogyan a kenetkeverők készítik. Fölkenésre való szent olaj lesz ez. Kend meg ezzel a kijelentés sátrát és a bizonyság ládáját, az asztalt és egész fölszerelését, a lámpatartót és fölszerelését, az illatáldozati oltárt, az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és az állványát. Így szenteld föl ezeket, hogy igen szentek legyenek! Csak az érintheti, aki fel van szentelve. Kend fel Áront és fiait is! Szenteld fel őket, hogy papjaim legyenek! Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Felkenésre való szent olajom lesz ez nemzedékről nemzedékre. Más ember testére nem szabad belőle önteni, se hasonlót készíteni ilyen összetételben. (2Mózes 30:22-32)

• Ekkor fogta Sámuel az olajoskorsót, öntött belőle Saul fejére

• És nektek kenetetek van a Szenttől (1János 2:20)

• Aki pedig az Úrral egyesül, egy szellem ővele. (1Korinthus 6:17)

• Akié a Fiú, azé az élet: Akiben nincs meg az Isten fia, az élet sincs meg abban. (1János 5:12)

Önmagában az olaj nem jelentett semmit: jelkép volt csupán. Látható, érzékelhető jelként kifejezte a szellemi valóságban bekövetkező, szemnek láthatatlan csodát, amelynek három mozzanatát jelöli meg az ige. Ezek ugyanarról szólnak, ugyanazon esemény hármas értelmét fejezik ki:

• megszáll téged is az Úr szelleme
• veled lesz az Isten
• Isten megváltoztatta Saul szívét

Egy pillanat alatt hatalmas átalakulás ment végbe Saul szívében. Lénye legbelsejét betöltötte – legalábbis egy időre – Isten szelleme. Mint ahogyan a szent sátor és a templom legbelsejében, az ún. szentek szentjében, a frigyláda fedelén, a két kérub között felragyogott Isten dicsősége. Ez biztosította a láthatatlan, mindenható Isten megvilágosító jelenlétét és munkáját Saulban és Saul által. Így alkalmassá vált arra, hogy az egyetlen élő, mennyei Isten képviselője legyen, és szabadítóként léphessen fel Izrael ellenségei ellenében. És ugyanez a jelenség – a fenti igék szerint – érvényes azokra, akik újjászületnek víz és szent szellem útján. Szívük vendége az addig távoli, idegen Isten, aki új élettávlatokat hoz magával szent Fiában.

Más ember

A felkenés nyomán bekövetkező szívfoglalásnak azonnali következményei lettek. A megváltoztatott szív szükségszerűen egy más jellemet hordoz. Arról a következő fejezetben még szó lesz, hogy az „isteni másság” mit eredményezett Saul életében és cselekedeteiben. Rendkívül éles fordulatot jelent ugyanez a keresztények életében is: az új ember (ld. a második Ádám) a szeretet embere, akit isteni jóság, irgalmasság, a megbocsátás képessége, új gondolkodás jellemez. Tehát egy olyan erőforrás birtokosává válik, amelyből gyökeresen más élet lehetősége bontakozhat ki.

• más emberré leszel

• … levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Mint Istennek szent és szeretett választottjai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. (Kolossé 3:9-14)

Szent csók

A Bibliában a befogadás, elfogadás, szeretetteljes köszöntés jele az arcra adott testvéri csók. Nemcsak az ószövetségi történetekben, hanem az Újszövetség szerint is jelentős szerepet játszott a tisztelet és szeretet kifejezésében. A keresztény testvéri közösség üdvözlési módja volt a szent csók gyakorlása. Olyan bensőséges kötelékre utalt, ami a világi kapcsolatokban csak a házasságban létezett. Júdás is e jellel, a mély bizalmi kötelék fizikai kifejezésével akarta Jézust „megjelölni”, azaz elárulni a főpap szolgái előtt az elfogás sikeressége érdekében. (ld. Lukács 22:48)

• Ekkor fogta Sámuel az olajoskorsót, öntött belőle Saul fejére, megcsókolta…

• Köszöntsétek az összes testvért szent csókkal! (1Thessalonika 5:26)

• Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! (1Péter 5:14)

Gida, kenyér, bor

Sokatmondó, hogy a prófécia szerint Saul Bételbe igyekvőkkel találkozik. Ez a beszélő név azt jelenti, ’Isten háza’. Ajándékaik, felajánlásuk az isteni áldozat, az isteni ajándék jelképei. A kecskegidák, a kenyerek, a szőlőlé – együtt és külön is előremutató szimbólumok, Isten nekünk adott egyetlen fiát ábrázolják.

• Ha onnan továbbmégy, és a Tábór tölgyfájához elérkezel, találkozol majd három emberrel, akik az Istenhez mennek föl Bételbe. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kenyeret, a harmadik pedig egy tömlő bort. Békét kívánnak majd, és két kenyeret adnak neked; fogadd el tőlük!

• a mi pászka-bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott értünk (1Korinthus 5:7)

• Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem. (János 6:51)

• Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. (Máté 26:26-28)

Az a kenyér, amit Saul király ajándékba kapott, megelőlegezte Isten hatalmas áldozatát: egyetlen Fiát, akinek megtört teste, kiömlött vére, majd kiárasztott szelleme-élete megeleveníti az elveszett emberiséget. Nemcsak félretette a zavartalan Isten-ember kapcsolat útjából a bűnöket, hanem megölte önmagában a bűnöket szülő emberi önzést, hogy isteni, önzetlen életet adjon helyette az Őt befogadóknak.

Békesség

A szent kenet, azaz a szent szellem, s általa Krisztus jelenlétének tudatosítása mérhetetlen békességet eredményez. A korábbi elemi, egzisztenciális félelmet felváltja az Istentől való elfogadottság-szeretettség békessége.

• Békét kívánnak majd, és két kenyeret adnak neked; fogadd el tőlük!

• És Isten békességeuralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben. (Kolossé 3:15)

• Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot, nem tulajdonítva nekik bűneiket. (2Korinthus 5:19)

• Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: csodálatos tanácsos, erős Isten, örökkévaló atya, békesség* fejedelme! (Ézsaiás 9:5)

• Békességet hagyok nektek, az én békességemet** adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! (János 14:27)

MAGYAR FORDÍTÁS	EREDETI SZÓ	JELENTÉSEI
békesség*	sálóm (óhéber)	teljesség, egészség, hiánytalanság boldogulás, jólét, jómód békesség, nyugalom, megelégedettség csendesség, zavartalanság
békesség**	eiréné (ógörög)	békesség, háborítatlanság, nyugalom jó állapot, egészség, épség

Láthatjuk, hogy a békesség nem csupán a békét, azaz a háborúság hiányát jelenti az Isten-ember és ember-ember viszonylatokban, hanem jóval többet annál: az üdvösséggel egyenlő, gazdag, kiteljesedett állapot, amely Krisztus szellemi jelenlétének „természetszerű” velejárója.

Királyi szolgálat

Izrael Sámuel próféta tiltakozása ellenére akart királyt magának, és Isten beleegyezett a változtatásba. Annak ellenére, hogy a földi királyság intézményének felállításával Isten felettük való uralmát utasították el, az Úr nem sértődött meg, hanem teljesítette oktalan kívánságukat, amely révén hasonlíthattak a környező népek szokásvilágához.

• … kend fel [Sault] fejedelemül népem, Izrael fölött, hogy megszabadítsa népemet a filiszteusok kezéből (1Sámuel 9:15-16)

Isten azonban merőben más szerepet szánt az uralkodónak, mint ami a világ gyakorlata szerint folyt és folyik a mai napig. A királyi pozícióra vonatkozó isteni intések előrevetítették mindazt a kizsákmányolást és szenvedést, amit az Istentől független királyok uralma hozott (később maga Saul is). A földi királyok elvesznek (értékes javakat alattvalóiktól), kihasználnak, leigáznak és uralkodnak – a szó hagyományos, negatív értelmében. Isten királysága és uralma azonban éppen ellenkező elveken nyugvó gyakorlatot valósít meg. Isten királyi uralma az élet fenntartását szolgáló alázatos szolgálat, folyamatos áldásárasztás.

• Ha majd bemégy arra a földre, amelyet neked ad Istened, az Úr, birtokba veszed, ott laksz, és ezt mondod: Királyt akarok emelni magam fölé, mint a körülöttem élő többi nép, csak azt emeld magad fölé királlyá, akit Istened, az Úr kiválaszt. Testvéreid közül emelj királyt magad fölé; nem tehetsz magad fölé idegen embert, aki nem testvéred. Csak sok lovat ne tartson, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen, mert megmondta nektek az Úr, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton. Ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon, és túl sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön. Amikor elfoglalja királyi trónját, másoltassa le magának egy könyvbe ezt a törvényt, amely a lévita papoknál található. Tartsa azt magánál, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s hogy megtartsa ennek a törvénynek minden igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket. Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben. (5Mózes 17:15-20)

• Ekkor Sámuel elmondta az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle. Ez lesz a király joga – mondta –, aki uralkodni fog fölöttetek: Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és ők futnak majd harci kocsija előtt. Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését. Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajligeteiteket elveszi, és udvari embereinek adja. Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és hivatalnokainak meg udvari embereinek adja. Szolgáitokat és szolgálóleányaitokat, legkiválóbb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük. Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek. Akkor majd segítségért kiáltotok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor nem fog válaszolni nektek az Úr. (1Sámuel 8:11-18)

• De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Máté 20:25-26)

• Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámasztatott. (2Korinthus 5.15)

• Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzetvagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket (1Péter 2:9)

• Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; és a mi Istenünk papjaivá és országa népévé tetted őket, és uralkodni fognak a Földön. (Jelenések 5:9-10)

Alapvetően ez a kétféle hatalomgyakorlási módszer érvényesül jelenleg: Isten és az ördög jellemének megfelelő módon. Az egyik éltet, a másik elpusztít. Az egyik gazdagít és boldogít, a másik kizsákmányol és gyötrelembe taszít. Mindkettő „szolgáltatás”: az Isten szerinti állandó, ingyenes energiaárasztás. A másik műveltető értelemben érvényes: minden alattvalója összes saját erőforrását kimerítve neki szolgáljon, sátáni dicsősége fokozása érdekében.

Szabadító szolgálat

Isten jelenléte erővel, hatalommal ruházta fel és vette körül Sault és arra tette képessé, hogy bátorságban járva megtisztítsa Izraelt a filiszteusok jelenlététől, gyűlöletétől, a bénító igától és a félelemteli bujkálástól. Krisztus ugyanígy ruházta fel tanítványait is a szabadítás szellemével.

• … kend fel őt fejedelemül népem, Izrael fölött, hogy megszabadítsa népemet a filiszteusok kezéből(1Sámuel 9:15-16)

• Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében (János 1:12)

• Láttam a sátánt villámként leesni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. (Lukács 10:18-19)

Prófétai szolgálat

Isten és a Fiú szellemének jelenléte isteni gondolkodásmódot, isteni megnyilvánulásokat eredményezett a múltban és a jelenben egyaránt. Az a tény, hogy Saul a próféták dicsőítő csoportjához csatlakozott és velük együtt dicsérte Istent, különleges csoda volt és szállóigévé lett. Nyilvánvalóvá tette, hogy a leendő király a mindenható Úr hatalma és befolyása alá került.

• Mihelyt bemész az ott levő városba, találkozol majd egy csapat prófétával, akik az áldozóhalomról jönnek lefelé. Lant, dob, fuvola és citera lesz náluk, ők maguk pedig prófétálni fognak. Akkor megszáll téged is az Úr szelleme, velük együtt prófétálsz majd, és más emberré leszel.

Ha az ember „magától és magából” merítve szól, akkor nagyon gyakran a vele született önzés és/vagy pesszimizmus szólal meg (ld. később Saul elveszett állapotát); ha esetleg mégis pozitív a tartalom, nem biztos, hogy van mögötte biztonságos fedezet (ld. hamis próféták, Jeremiás 28:10-17). Ezzel szemben Krisztus szellemi jelenléte „más” magasságokba emeli a gondolkodást, és tartósan megváltoztatja annak irányát. A Krisztus által a Krisztus testének osztott ajándékok egyike a prófétai szolgálat. Itt nem kell feltétlenül és kizárólagosan a titkokat feltáró jövendőmondásra gondolni. A próféciák közvetlen isteni-atyai üzenetek, amelyek az építő, erőt és reményt sugárzó ige szavaiból épülnek fel, és mindig konkrét egyéni vagy közösségi szükségletekre felelnek. Legyen szó bibliai idézetről vagy gondolati sugallatról, minden esetben mennyei bátorítás, vigasztalás, figyelmeztetés szól általuk. Az Isten és ember között létrejött kapcsolat áldott megnyilatkozásai.

• Mert van, aki a szent szellem által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon szellem által. Az egyik ember ugyanattól a szellemtől a hitet, a másik ugyanazon szellem által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki szellemek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a szellem munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. (1Korinthus 12:8-11)

• Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a szellemi ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. …Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. … aki prófétál, a közösséget építi. (1Korinthus 14:1. 3-4)

Istenszolgálat

Bár az alábbi részlettel az imént már találkoztunk, mégis van egy rejtett, de fontos részlet. A prófétáknál lévő hangszerek arra utalnak, hogy Isten magasztalása, dicsérete, áldása ugyancsak tevékenységük elengedhetetlen részét képezte. Ugyanezt megfigyelhetjük a második király, Dávid történeteiben is: zsoltárai Isten személyének, jóságának, csodáinak és szabadításainak emelt, hangzó emlékoszlopok.

• Mihelyt bemész az ott levő városba, találkozol majd egy csapat prófétával, akik az áldozóhalomról jönnek lefelé. Lant, dob, fuvola és citera lesz náluk, ők maguk pedig prófétálni fognak. Akkor megszáll téged is az Úr szelleme, velük együtt prófétálsz majd, és más emberré leszel.

A Krisztus szellemi ajándékaiban való részesülés elválaszthatatlan az örömteli hálaadástól. Az éneklés, a hangszeres dicséretmondás nemcsak Isten érző szívét gyönyörködteti, de a keresztényeket is „más”, szellemileg emelkedett állapotba emeli.

• És legyetek hálásak! Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és bátorítsátok egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek! Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek általa! (Kolossé 3:15-16)

A hála az egyik legvitalizálóbb szellemi vitamin, amivel Jézus is minden nap élt földi szolgálata során. Ma már a pszichológusok is elismerik fontosságát és élethosszabbító hatását. Az áldásokról szóló megemlékezés szorosabb kapcsolatot, örömöt, békességet és biztonságérzetet eredményez. Fokozza az Isten és emberek iránti szeretetet, boldogságot fakaszt és áldott tettekre sarkall.

SAUL, A GYŐZTES KIRÁLY

Mindaz, ami Saullal történt a szent olajjal való megkenéssel egy időben és közvetlenül azt követően, rendkívül fontos szerepet játszott abban, hogy képessé vált az élő Isten által elgondolt célokat megvalósítani. A szent szellem ajándéka egyesítette Kis fiát Istennel, biztosította számára a mennyei támogatást, az új, isteni gondolkodásmódot, jellemet és célkitűzéseket, s természetesen a megvalósításukhoz szükséges erőt, hatalmat. Egyúttal összekapcsolta őt Isten népével is, hogy valóban szerető szívű, erős vezetőjük lehessen. Ebben a fejezetben a „kenetteljes” – a szó eredeti, pozitív értelmében – állapot gyakorlati megnyilvánulásait láthatjuk. Amíg ugyanis Saul engedett e befolyásnak, addig csodálatos eredményeket ért el, addig „átáramlott rajta Isten élete”, szavai és tettei Istennek dicsőséget, Izraelnek győzelmeket szereztek. A lényeg: amit az Isten szellemével telt Saul életében látunk, az – az előző fejezet alapján – a keresztények életében is hasonló megnyilvánulásokhoz vezet.

Szerénység

Annak ellenére, hogy Saul Sámuel szájából hallotta Isten döntését arról, hogy ő lesz a király, az olaj már lefolyt a haján és a szakállán, mégis – amikor sor kerül a nép előtt a kihirdetésre és bemutatásra, akkor elbújt! Tisztában volt vele, hogy önmagában nem alkalmas e tisztségre. Szerénységében reálisan kicsinek látta önmagát, aki valójában nem méltó az uralkodói szerepkör betöltésére. És valóban – ki méltó és alkalmas bármilyen pozícióra?

• Ekkor újból megkérdezték az Urat: Eljött egyáltalán az az ember? És az Úr ezt felelte: Igen, itt van, elrejtőzött a holmik között. Akkor érte futottak, és előhozták onnan. És amikor odaállt a nép közé, egy fejjel kimagaslott az egész nép közül. Akkor Sámuel ezt mondta a népnek: Látjátok, hogy kit választott az Úr! Hiszen nincs hozzá hasonló az egész nép között! Ekkor ujjongásban tört ki az egész nép, és ezt kiabálták: Éljen a király! (1Sámuel 10:22-24)

• Sámuel ezt mondta: Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Izráel törzseinek a fejévé lettél, felkent téged Izráel királyává az Úr! (1Sámuel 15:17)

• Ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat! Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint! (Róma 12:16b)

• Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; (Filippi 2:3)

• És ezekre kicsoda alkalmas? (2Korinthus 2:16b)

Nagylelkűség

Bár népakarat eredménye volt a királyválasztás, rögtön akadtak kritikusok, akik nem fogadták el az Istentől nekik szánt vezetőt. Ezzel gyakorlatilag Istent is megvetették, de Saul, az Úrhoz hasonlóan, nagylelkűen szemet hunyt arcátlanságuk felett. Méltósággal és méltatlankodás nélkül elhordozta az előítéletekből fakadó megvetést, az elutasítást, ahogyan az Úr is elhordozza az ellene lázadókat.

• Kisnek volt egy Saul nevű fia. Szép ifjú volt, nem volt nála szebb Izráel fiai között; egy fejjel magasodott ki az egész nép közül. (1Sámuel 9:2)

• De az elvetemült emberek ezt mondták: Hogyan tudna ez segíteni rajtunk? És megvetették, ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett, mintha ezt észre sem vette volna. (1Sámuel 10:27)

• Ne figyelj mindenféle szóbeszédre, és ne halld meg, ha a szolgád átkoz! Te magad is sok esetről tudsz, amikor te átkoztál másokat. (Prédikátor 7:21-22)

• Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás*, én megfizetek” – így szól az Úr. (Róma 12:17.19)

MAGYAR FORDÍTÁS	EREDETI SZÓ	JELENTÉSEI
bosszúállás*	ekdikészisz (ógörög)	igazságszolgáltatás, megvédelmezés; büntetés, megtorlás, bosszú

Egyszerű életmód

Amíg úgy ítélte meg, hogy tényleg nem különb Izrael népe tagjainál, sem a lakhelyén, sem az életmódján nem változtatott. Nem kellett neki sem palota, sem életmódváltás, sem luxus. A legelső intézkedést követelő válsághelyzet az egyik legnehezebb hétköznapi munka, szántás közben érte.

• Így érkeztek meg a követek Saul Gibeájába is, és elmondták a történteket a nép előtt. Akkor az egész nép elkezdett hangosan sírni. Saul pedig éppen a mezőről jött ökrei után. (1Sámuel 11:4-5)

• Érjétek be azzal, amitek van, mert Isten mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsidók 13:5)

Bátorság és felelősségvállalás

A pogány támadás híre nyomán gyökeres változás állt be Saul viselkedésében és tevékenységében. Az addigi békés szántóvető életében „aktiválódik” a szent kenet. Bár nincs leírva, de bizonyos, hogy jogos haragja fellobbanása előtt Istent kérdezte, aki szólt hozzá és cselekvésre szólította. (A felkent Dávid életében több hasonló „forgatókönyv” fordult elő.) Noha Saul az elején láthatatlanná húzta össze magát a málha mögött, most, amikor szükséges, Isten késztetései, céljai áthatották tetteit. Nem sajnálta saját ökreit feláldozni annak érdekében, hogy egységbe és hadba szólítsa az izraelitákat. A szerénység még mindig tetten érhető: elismerte Sámuel prófétai szerepét és nem akart tőle függetlenül cselekedni. Képes volt a közösségre és a közös munkára, ezért Isten teret kapott a cselekvésre, a kívánatos egység megteremtésére.

• Saul megkérdezte: Mi történt a néppel, hogy így sír? És elbeszélték neki Jábés polgárainak a dolgát. Amikor Saul meghallotta ezeket a dolgokat, megszállta Isten szelleme, és nagy haragra lobbant. Fogta két jármos ökrét, földarabolta azokat, és szétküldte a követek által Izráel egész területére ezzel az üzenettel: Így fognak bánni annak az ökrével is, aki nem vonul hadba Saul és Sámuel vezetésével! Ekkor az Úr rémületbe ejtette a népet, és az egy emberként kivonult. (1Sámuel 11:5-7)

• Az apostolok mégis hosszabb időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez. (Cselekedetek 14:3)

• Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, bátorítsátok a félénk szívűeket, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez! (1Thessalonika 5:14)

Teljes győzelem

Nyilvánvalóan isteni haditerv szerint, fél nap alatt, totálisan megsemmisítették a kegyetlenkedésre éhező ellenséget (ld. 1Sámuel 11:1-2). Saul bátor hadvezérként engedelmeskedett Isten utasításainak és így nem vallhatott kudarcot. Az Úrral összhangban győzelemre volt ítélve. Hasonló „sorsot” szán Isten is a Krisztussal egyesülő keresztényeknek. Nyilvánvalóan nem fizikai ellenségek megsemmisítéséről van szó, hanem az ördögi támadások visszaveréséről, Krisztus győzelme alapján.

• Másnap három seregre osztotta Saul a hadinépet, és a reggeli őrváltás idején betörtek a táborba, és vágták az ammóniakat egészen délig. Akik életben maradtak, úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt. (1Sámuel 11:11)

• Miután Saul átvette Izráel felett a királyi hatalmat, harcba szállt minden ellenségével körös-körül: Móábbal, az ammóniakkal, Edómmal, Cóbá királyával és a filiszteusokkal. Ahol csak megfordult, mindenütt győzelmet aratott. Derekasan hadakozott, megverte az amálékiakat, és megmentette Izráelt fosztogatói kezéből. (1Sámuel 14:47-48)

• De mindezekben [a megpróbáltatásokban] elsöprő győzelmet aratunk az által, aki szeret minket. (Róma 8:37)

Megbocsátás

A győzelem után hirtelen lincshangulat alakult ki azok körül, akik Sault nem sokkal korábban elutasították, mint királyukat. Ő azonban ismét nagylelkű módon nyilatkozott, lemondott a jogos megtorlás lehetőségéről, és ezzel valószínűleg megnyerte magának az egykori lázadókat.

• Akkor ezt mondta a nép Sámuelnek: Ki mondta azt, hogy nem lesz Saul a királyunk? Adjátok ide azokat az embereket, hadd öljük meg őket! De Saul ezt felelte: Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert szabadulást szerzett ma az Úr Izráelnek. (1Sámuel 11:12-13)

• … legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. (Efézus 4:32)

A megbocsátás képessége kizárólag Isten képessége. Aki Krisztusban van, az válik képessé a teljes és végleges megbocsátásra.

Az Úré a szabadítás

A megbocsátás kihirdetése csodálatos indoklással zárult Saul részéről: eszébe sem jutott önmagának tulajdonítani a győzelmet, noha ő volt a hadvezér, fizikailag ő állt helyt a csatatéren. Tudta, hogy Izrael kizárólag Istennek köszönheti szabadulását! Tudta, hogy a felelősség és a küzdelem, s ezzel együtt a győzelem is Isten terhe és dicsősége, nem pedig az övé. Az igazi szabadság mindig kizárólag Istentől jön, Jézus Krisztuson keresztül.

• Akkor ezt mondta a nép Sámuelnek: Ki mondta azt, hogy nem lesz Saul a királyunk? Adjátok ide azokat az embereket, hadd öljük meg őket! De Saul ezt felelte: Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert szabadulást szerzett ma az Úr Izráelnek. (1Sámuel 11:12-13)

• Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, a Fiú is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. (Zsidók 2:14)

• Az Úr pedig a szellem, és ahol az Úr szelleme, ott a szabadság. (2Korinthus 3:17)

Közös öröm és hála

Sámuel próféta javaslatára másodszor is megrendezték a királyválasztó ünnepséget, amely egyúttal a győzelem feletti öröm ünneplése is volt. Ez már egyhangú támogatást és megbecsülést jelentett Saul számára. Biztos, hogy a diadal fényében Izrael egy emberként támogatta Kis fiát. A közös hálaáldozat az Istentől való függőség és az előtte való meghajlás kifejezése volt. A közös öröm pedig a leghatékonyabb közösségformáló erő: jelen esetben az Isten erejében való járás megtapasztalása kovácsolta össze a szíveket.

• Sámuel pedig ezt mondta a népnek: Gyertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot! Elment tehát az egész nép Gilgálba, és királlyá választották ott Sault az Úr színe előtt Gilgálban. Azután hálaáldozatot mutattak be az Úr előtt, ésnagyon örvendezett ott Saul minden izráelivel együtt. (1Sámuel 11:14-15)

• Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! (Filippi 4:4)

Eddig tart a „jó rész”; ez volt az érem fényes oldala. A fentiek sajnos csupán az ígéretes kezdetet jellemezték. Saul király mindössze kb. két évig volt képes az Úr szellemének befolyása és vezetése által élni, de nem azért, mert elfogyott a számára „kiutalt” kegyelemmennyiség. Mindenesetre az a hat jellemző, amit addigi élete felmutatott, teljeskörűen feltárja a szellemvezérelt keresztény élet csodálatos jellegzetességeit is.

Azonban Saul a későbbiekben már annak elborzasztó példája, hogy mivé lesz és hová jut az ember Isten nélkül, saját önzése, majd az ördög foglyaként. Sorsa ugyanakkor bizonyítéka annak, hogy Isten mindig meghagyja a választás lehetőségét: Ő soha nem teszi akaratnélküli rabszolgájává az embert; mindenkor fennáll a lehetőség akár Isten ellenében dönteni… Sőt, a sorozatos hibák-vétkek közepette is kész segítő kezet nyújtani, csak el kell fogadni! A szeretet hatalma mindenki számára elérhető, láthatatlan háttérhatalom az egész életút folyamán, nem Istenen múlik, hogy igénybe vesszük-e vagy sem.

SAUL, AZ ELVESZETT

Saul további szomorú történeteit olvasva kiderül, hogy fokozatokon keresztül jutott el abba a mélységbe, ahonnan már nem volt számára kiút. Egyre nagyobb teret engedett az ÉNjének Isten szellemével szemben, és ez lehetetlenné tette számára az igazi bűnlátást és bűnbánatot, míg végül teljesen a sötétség foglyává vált. Bár Isten minden esetben biztosított számára elegendő világosságot a megtéréshez, csodálatos alkalmakat a visszafordulásra, Saul nem vette igénybe tartósan a mennyei segítséget. Természetesen az életút e második fele is tükör és tanulság lehet minden őszinte ember számára, hogy időben meglássa saját hibáit és a javítás lehetőségeit a boldog befejezés érdekében.

Az első engedetlenség

Kétségtelen tény, hogy Saul nagyon nehéz helyzetbe, próbába került rögtön uralkodása kezdetén. Amikor Sámuel kérdésére felsorolta rossz döntése indokait, tényszerűen kilátástalannak tűnt a helyzete. Emberileg nézve nem is lehetett volna mást tenni.

• De Sámuel megkérdezte: Mit tettél? Saul így felelt: Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd mellőlem, te pedig nem érkeztél meg a megbeszélt időre, a filiszteusok pedig már összegyűltek Mikmásban, azt gondoltam, hogy mindjárt rám törnek a filiszteusok Gilgálban, és én még nem esedeztem az Úrhoz. Összeszedtem hát a bátorságom, és bemutattam az égőáldozatot. Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Ostobaságot követtél el! Nem teljesítetted Istenednek, az Úrnak a parancsát, amelyet parancsolt neked, pedig most véglegesen megerősítette volna az Úr Izráelben a királyságodat. Most azonban nem lesz a királyságod maradandó. Keresett magának az Úr valakit, aki a szíve szerint való, és őt tette népe fejedelmévé az Úr, mert te nem teljesítetted, amit megparancsolt neked az Úr. (1Sámuel 13:11-14)

Saul három, rendkívül félelmetes körülményt említett a prófétának, amelyekkel csökkentette, illetve hárította saját felelősségét a történtekkel kapcsolatban.

– Izrael férfiai nem tartottak ki Saul mellett, hanem a félelmüknek és régi reflexeiknek engedve hazaszöktek, illetve elbujdostak. Így Saul számottevő haderő nélkül maradt.

– Sámuel azt ígérte, hogy hét nap múltán visszatér Saulhoz, mint az isteni támogatás megtestesítője. Saul azonban, félelmeitől szorongatva, nem várta meg az idő lejártát, hanem még a hetedik napon cselekvésre szánta el magát. Tehát az utolsó nap utolsó óráiban fogyott el a türelme, vagyis hazudott – magát mentendő.

– Izrael létszámának csökkenésével párhuzamosan a filiszteusok csapatai összegyűltek, hogy csatába szálljanak velük.

A király ezek alapján, a „valós látszat” alapján teljesen emberi gondolatok mentén emberi megoldáshoz folyamodott.

– Van egy nagyon tipikus mondat Saul magamentésében: Azt gondoltam, hogy mindjárt rám törnek… A félelem sugallata ez, és később, nagyon hasonló eset fordult elő a második királlyal, Dáviddal is, éppen az addigra mániákussá vált Saul miatt:

• Dávid azonban ezt gondolta: Egy napon mégis el kell pusztulnom Saul kezétől. Legjobb lesz gyorsan elmenekülnöm a filiszteusok földjére. Akkor majd hiába üldöz engem Saul Izráel egész területén, megmenekülök a kezéből. (1Sámuel 27:1)

Bár Dávid egy időre tényleg megmenekült a sauli üldöztetéstől, később azonban a dolgok odáig fajultak, hogy még az élete is veszélybe került rossz döntése miatt. Talán sem előtte, sem utána nem volt annyira kritikus helyzetben Dávid, mint amikor saját késztetésének engedett.

– A félelem motiválta Saul következő, végzetes lépését is: magára vette Sámuel próféta szerepét, az égőáldozat bemutatását. Erre a király nem volt jogosult.

– Mindezek egyenes következménye a szomorú ítélet, amelyet Sámuel meghirdetett: még alig kezdődött, máris véget ért Saul Istentől támogatott uralkodása. Ennek indoka: az engedetlenség. Erről az alábbiakban még részletesen lesz szó.

Mi lett volna az elfogadható, biztonságot nyújtó megoldás Saul részéről? Hogyan kerülhette volna el az Isten rosszallását kiváltó döntést? Abban az esetben, ha visszaemlékezik saját királlyá szentelésére, a vele történtekre, az Úrtól kapott ajándékaira, Isten személyre szóló ígéreteire, az eddigi csodálatos győzelmekre, akkor útja továbbra is töretlenül haladhatott volna Izrael teljes diadala felé. Emlékeznie kellett volna, kivé lett Isten kegyelme által. Ő a szellemi valóság szintjén győzelemre ítélt király volt, akit áthatott az Úr szelleme, ereje. Tehát az egyetlen, ami segíthetett volna neki, ha teljes lényével kapaszkodik Isten hűségébe, és nem támaszkodik saját negatív és felszínes gondolkodására. Gyakorlatilag ugyanez a sikerrecept érvényes minden alábbi kudarca esetében. A támadás mindig ebből az irányból érkezik: Csakugyan azt mondta az Isten? (ld. 1Mózes 3:1) A megingatott bizalom töredezett alapján állva biztos a bukás.

A megoldás ma is egyetemesen érvényes minden keresztény számára:

• Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy! Téged választott ki Istened, az Úr valamennyi nép közül, amely a Földön él, hogy az ő tulajdon népe légy. … Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten! Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait. … De gondolhatnád magadban: Nagyobbak nálam ezek a népek, hogyan tudnám kiűzni őket? Ne félj tőlük, hanem emlékezz vissza arra, mit tett Istened, az Úr a fáraóval és egész Egyiptommal, a nagy próbatételekre, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel kihozott téged Istened, az Úr. Ugyanígy fog elbánni Istened, az Úr mindazokkal a népekkel, amelyektől félsz. Rettenetes félelmet bocsát rájuk Istened, az Úr, míg csak el nem pusztulnak azok is, akik előletek elrejtőzve megmaradnak. Ne rettegj tőlük, mert közöttetek van Istened, az Úr, a nagy és félelmetes Isten! … Senki sem állhat meg veled szemben, hanem kipusztítod őket. (5Mózes 7:6.9. 17-21.24)

• Emlékezz tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz! (Jelenések 2:5)

• Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő. (5Mózes 32:4)

• Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre (1Korinthus 1:9)

• Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül megpróbáltatni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. (1Korinthus 10:13)

Ma is egyetlen út van: emlékezni, tudatosítani a királyi gyermek pozícióját, amely feljogosít a Jézusban található örökség minden ajándékára. Dávid is hasonlóképpen erősítette meg magát az Úrban fenti szorult helyzete közepette, és teljes győzelmet aratott.

Dicsőségvágy

A következő esetnek csak azért nem lettek visszafordíthatatlan következményei, mert voltak Saul körül olyan férfiak, akik erőteljesen képviselték Isten akaratát az egyes helyzetekben, és így ellensúlyozni tudták megfontolatlan döntéseit.

• Az izráeliek már nagyon elcsigázottak voltak azon a napon, mert így eskette meg Saul a népet: Átkozott az az ember, aki enni merészel estig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen! Ezért nem evett semmit a nép. … Jonatán ezt felelte: Apám szerencsétlenségbe dönti az országot. Nézzétek csak, hogy felragyogott a szemem, mert egy kicsit belekóstoltam ebbe a mézbe! Bárcsak evett volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból! Akkor most még nagyobb lehetne a filiszteusok veresége! (1Sámuel 14:24.29-30)
• Azon a napon ugyanis Mikmásztól Ajjálónig verték a filiszteusokat, és a nép már nagyon kimerült. Ekkor a nép rávetette magát a zsákmányra: fogták a juhokat, marhákat, borjakat, vérüket a földre folyatva vágták le őket, és a vérrel ette a nép a húst. Amikor jelentették Saulnak, hogy vétkezik a nép az Úr ellen, mert vérrel együtt eszi a húst, ezt mondta: Bűnös mulasztást követtetek el! Gördítsetek gyorsan ide egy nagy követ! Majd ezt mondta Saul: Menjetek a nép közé, és mondjátok meg nekik, hogy hozza ide mindenki a marháját és a juhát! Itt vágjátok le, és itt egyétek meg! Akkor nem vétkeztek az Úr ellen azzal, hogy vérrel együtt eszitek a húst. Elhozta tehát az egész nép, ki-ki a maga marháját még azon az éjszakán, és ott vágták le. Saul ugyanis oltárt épített az Úrnak. (1Sámuel 14:31-35)
• Saul ezt mondta:Engem verjen meg az Isten, ha nem halsz meg, Jonatán! A nép azonban azt mondta Saulnak: Jonatán haljon meg, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Izráelnek? Távol legyen tőlünk! Az élő Úrra mondjuk, hogy egy hajszál sem hullhat fejéről a földre, mert Isten segítségével vitte ezt véghez a mai napon! Így mentette meg a nép Jonatánt a haláltól. (1Sámuel 14:44-45)

Izrael seregei Isten szabadító ígéreteire támaszkodva, éhezés nélkül is teljes győzelmet arathattak volna a filiszteusok felett. Saul azonban már itt a saját dicsőségét kereste, ezért alkalmazta az eskükényszert harcostársaival szemben. (Hűségüket azonban nem ilyen módon kellett volna megnyernie.) Egyetlen ember, vagyis a király-hadvezér rossz döntése sokakat romlásba döntött. Ez a hirtelen felindulásból kiadott parancs ugyanis a negatív következmények és értelmetlen bűnök dominósorát indította el:

– Izrael férfiai étlen-szomjan nagyon kimerültek a hosszú küzdelem során.

– Jonatán bölcs meglátása szerint ezért, fizikai erő híján, csak korlátozott mértékű győzelmet arattak.

– Az éhség önuralomvesztéshez vezetett, majd bűnbe sodorta az egész népet: rávetették magukat a nyers, véres húsra, és vétettek Isten törvényei ellen. (ld. 3Mózes 17:14)

– Saul a népre hárította ezért a felelősséget, nem akarta belátni, hogy mindez saját, hiúságából fakadó parancsa következménye, nem pedig Isten akarata.

– Saul a fiát is feláldozta volna saját tekintélye védelmének oltárán: Jonatánt meg kellett volna ölni az értelmetlen parancs megszegése miatt, aki mit sem sejtve evett a vadméhek mézéből.

Már ez a történet árulkodik a hiúság, a hamis önképvédelem veszélyeiről, amelynek súlyos kihatásai vannak az egész érintett közösségre. Belegondolni is szörnyű, mi történt volna a későbbiekben, ha Saul fia, aki később Dávid barátja és védelmezője lett, már itt eltűnik az élők sorából…

Ez a történet ugyancsak fontos és kijózanító tükör a keresztények számára.

– Minden egyes döntés esetén kritikus pont annak forrása: saját énünk, lelkünk kívánságai javaslatára cselekszünk vagy Krisztus bennünk lakozó szeretetszellemére hallgatunk és annak engedelmeskedünk.

– Milyen célt szolgál az adott döntés: nyilvánvalóan saját vágyaink, kívánságaink kielégítése áll mögötte, vagy Isten dicsőségét fogja megvilágítani az adott helyzetben.

Öndicsőítés

A király vészes feledékenységről tett tanúságot az alábbi helyzetben. Talán ez a második győzelme, de máris elfeledkezett arról, hogy mindent Istennek köszönhetett.

• Akkor így szólt az Úr igéje Sámuelhez: Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit megparancsoltam neki. Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott az Úr előtt. Reggel korán fölkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal. De ekkor azt jelentették Sámuelnek, hogy Saul Karmelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba. (1Sámuel 15:11-12)

Saul – elvakultságában, mit sem sejtve a háttérben zajló drámáról, amelynek ő maga volt az okozója – saját győzelmének állított emlékjelet, és nem Istennek adott dicsőséget. Legnagyobb ellenségünk az önközpontú gondolkodás, amely torzítva tükrözi a valóságot. Míg Isten és Sámuel azon bánkódott, hogy Saul szó szerint hátat fordított az őt elhívó Úrnak, addig ő önnön nagyságában és erejében gyönyörködött. Pedig az Istentől való függetlenség pillanata a halál előszobája.

• Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Korinthus 4:7)

Engedetlenség

A harmadik történet még tragikusabb következményeket vont maga után. Feltárja az Isten szavát, késztetéseit elutasító emberi szív működését annak következményeivel együtt.

• Sámuel ezt mondta Saulnak: Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Izráel törzseinek a fejévé lettél, felkent téged Izráel királyává az Úr! Azután ezzel a megbízással küldött utadra az Úr: Menj, és irtsd ki a vétkes amálekitákat, harcolj ellenük, míg csak nem végzel velük! Miért nem hallgattál az Úr szavára? Miért vetetted magad a zsákmányra, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az Úr? Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam én az Úr szavára, és végrehajtottam azt a megbízatást, amelyre elküldött az Úr: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálekitákat pedig kiirtottam. A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák legjavát, hogy feláldozza Istenednek, az Úrnak Gilgálban. Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Te megvetetted az Úr igéjét, ő pedig elvetett téged, és nem leszel király!(1Sámuel 15:17-23)
• Saul így felelt Sámuelnek: Vétkeztem,mert megszegtem az Úr parancsát és a te beszédedet. Mert féltem a néptől, és hallgattam a szavára. De bocsásd meg ezúttal vétkemet, és jöjj vissza velem, hogy leboruljak az Úr előtt! Sámuel azonban ezt mondta Saulnak: Nem megyek vissza veled, mert megvetetted az Úr igéjét, az Úr pedig elvetett téged, és nem maradsz tovább Izráel királya! Ezzel Sámuel sarkon fordult, és menni készült. De Saul megragadta a köpenye szélét, úgyhogy az leszakadt. Ekkor így szólt hozzá Sámuel: Így szakítja el tőled az Úr a mai napon Izráel királyságát, és másnak, nálad különbnek adja! Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy bármit is megbánjon. Ő pedig ezt mondta: Vétkeztem, de azért add meg nekem a tiszteletet népem vénei és Izráel előtt! Jöjj vissza velem, hogy leboruljak Istened, az Úr előtt! Ekkor megfordult Sámuel, követte Sault, és Saul leborult az Úr előtt. Azután ezt mondta Sámuel: Hozzátok elém Agágot, Amálék királyát! … És felkoncolta Sámuel Agágot az Úr előtt Gilgálban. Ezután elment Sámuel Rámába, Saul pedig hazament Saul Gibeájába. Sámuel nem is látta többé Sault holta napjáig; de bánkódott Sámuel Saul miatt, mivel megbánta az Úr, hogy Sault Izráel királyává tette. (1Sámuel 15:24-35)

– Saul nem engedelmeskedett maradéktalanul Isten parancsának, amelynek hátteréről világos ismerettel rendelkezett. Bizonyos részleteket illetően felülbírálta az Úr döntését: a jószág javát és a gonosz Agágot életben hagyta, a kiirtási utasítás ellenére.

– Amikor Sámuel kérdőre vonta, először úgy mutatta be önmagát, mint aki tökéletesen és maradéktalanul végrehajtotta az isteni utasításokat. Vagyis önféltésből hazudott.

– Másodszor már a népet okolta, és a saját, néptől való félelmét hozta fel mentségéül. Elhárította a felelősséget, mintha királyként, a nép vezetőjeként nem kellett volna továbbítania Isten parancsát.

– Isten ítélete szerint Saul megvetette Isten szavát, üzenetét.

– Bár bocsánatot kért, nem teljes szívéből bánta meg, amit tett.

– Nem fogadta el Isten rá vonatkozó ítéletét a trónfosztásról, hanem saját hírneve féltése, a látszatfenntartás miatt még a prófétával szemben is fizikai erőszakot alkalmazott.

– Az idős próféta végezte el Saul helyett az arcátlan amálek vezér kivégzését.

– Mindezek következményeként Saul elveszítette királyi méltóságát és feladatkörét, ő azonban ezt nem vette tudomásul, és haláláig immár jogtalanul bitorolta a címet, a mögötte rejlő isteni erő nélkül.

Sámuelen keresztül Isten egy nagyon fontos törvényszerűség-sorozatot leplezett le:

az engedetlenség* = a varázslás** vétke

az ellenszegülés*** = a bálványimádás****

megvetetted***** az Úr igéjét = Ő pedig elvetett***** téged

MAGYAR FORDÍTÁS	EREDETI SZÓ	JELENTÉSEI
engedetlenség*	möri	lázadás, zendülés, ellenállás, ellenszegülés makacsság, nyakasság keserűség
varázslás**	keszem	jóslás, jövendölés jóslat
ellenszegülés***	töráfím	emberformájú szobrok által megjelenített házi istenek
bálványimádás****	áven	gonoszság, romlottság, igazságtalanság semmi, üresség, hiábavalóság hazugság, csalás, baj, csapás, szerencsétlenség
megvet***** elvet	máasz (ugyanaz)	elutasít, visszautasít megvet, utál, ellenérzése van

Mindennek természetesen a keresztény életre lefordítható olvasatai is vannak:

– Nincs közösség a gonosszal annak káros befolyása, negatív utóhatása nélkül.

– A részleges engedelmesség egyenlő a teljes engedetlenséggel a mögöttes gondolkodásmód miatt!

– Isten szavának felülbírálata bálványimádás, azaz rejtett önimádat!

– Az „én jobban tudom, mi a jó nekem” gondolat a sátáni függetlenségi elv korlátolt illúziója. Egy teremtmény soha nem képes teremtője bölcsességét, erejét stb. meghaladni.

– A mentegetőzés, az önfelmentés, mások hibáztatása az énféltés, az egoizmus bizonyítéka.

– Ha a látszat fenntartása fontosabb, mint az igazság feltárása, akkor az ÉN az úr.

– A hibákkal való szembenézés, a teljes és őszinte bűnbánat nélkül nincs lehetőség újbóli kapcsolatfelvételre az Úrral, hiszen a kemény szív nem képes kapcsolódni a szeretet Istenéhez.

– Az engedetlenség királyságvesztéssel jár: ahol Isten nem kívánatos vendég, ott nem uralkodik és nem gyakorolhatja szeretethatalmát, oltalmát és nem teljesítheti korábbi ígéreteit. Ekkor az ember ismét saját természete, kívánságai, körülményei, ellenségei rabjává alacsonyodik.

– A teljes istenfüggőség a teljes biztonság és az áldások forrása.

Isten távozása

A korábbiak alapján egyértelmű, hogy ki volt hűtlen. Az Úr kénytelen távozni onnan, ahol nem kívánatos a jelenléte, hiszen minden esetben tiszteletben tartja az ember választásait, döntési szabadságát.

• Saultól viszont eltávozott az Úr szelleme, és egy gonosz szellem kezdte gyötörni (1Sámuel 16:14)

Több fordításban szerepel az a betoldás, hogy Isten küldte a gonosz szellemet. Ez azonban nem így működik. Részben az idekapcsolódó törvényszerűségről szól Jézus egyik példázata is:

• Amikor a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál. Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, üresen, kiseperve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, maga mellé vesz másik hét szellemet, még magánál is gonoszabbakat, és bemenve megtelepednek ott; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt. (Máté 12:43-45)

Az ember nem élhet „üresen”, uralkodó nélkül. A szív, mint a szellem szentélye soha nem lakatlan tartósan. Vagy Isten az úr, vagy pedig az ördög. Középút nincs, a látszatfüggetlenség igazából az eredeti, istenellenes lázadás másolata:

• Jézus szerint: aki velem nincs, ellenem van. (Máté 12:30)

Félelem

Góliát, mint a filiszteusok hőse képes volt puszta megjelenésével, becsmérlő szavaival rettegésbe taszítani a királyt s vele együtt egész Izraelt. Pedig Saul elsődleges megbízása pontosan az ellenség igája alóli felszabadításra szólt. A király, korábbi győzelmei ellenére, képes volt negyven napig tehetetlenül hallgatni az istenkáromlást vitézeivel együtt. Élő példája lett a félelem bénító erejének.

• Állítsatok hát ki ellenem valakit, hogy megvívjunk egymással! Amikor meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezeket a szavait, megrettentek, és nagy félelem fogta el őket. (1Sámuel 17:10-11)

A félelem az emberiség egyik legelső és legpusztítóbb ellensége, az ádámi örökség része. A félelem súlyos hiánybetegség, amit csak Isten jelenléte képes orvosolni. Egyetlen hatékony ellenszere van:

• az Isten szeretet (1János 4:8)

• A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. (1János 4:18-19)

• … szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott szent szellem által. (Róma 5:5)

Saul kezdetben nem félt, mert Isten szellemi jelenléte biztonságot, bátorságot kölcsönzött neki. Ugyanez a keresztény, istengyermeki állapot lényege is. Hiszen, ha Isten velünk, ha Krisztus bennünk él, akkor kicsoda is szállhatna érdemileg szembe velünk? (ld. Róma 8:31) Ha azonosultunk Isten velünk megosztott céljaival, akkor az ő erői támogatnak minket. Azonban Saul példája mutatja, hogy ezt a békességgel teli állapotot el lehet veszíteni – még a szent szellem elnyerése után is. Ebben a vonatkozásban – a szabadság miatt – semmi nem működik automatizmusként. Dávidnak is voltak félelemmel, szorongással teli élményei. De mindig tudta, hogyan erősödjön vissza, és megvolt a szellemi fegyvere már Góliát ellen is.

• Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az Úr, leváglak, és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben! És megtudja ez az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az Úr! Mert az Úr kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket! (1Sámuel 17:45-47)

• Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. (Zsoltár 23:4)

• Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. Ha félek is, benned bízom! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! (Zsoltár 56:5)

• Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. (Ézsaiás 12:2)

• Ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged!” Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsidók 13:5-6)

Bár az Úr szellemi jelenléte fizikailag legtöbbször nem érzékelhető számunkra, az ige, az igazmondó és hűséges isten kijelentései segítségével hitünk bizonyossággá, meggyőződéssé erősödhet, ami végül bizonyítást nyer a fizikai valóság szintjén is. Noha pl. kezdetben semmi sem igazolta, hogy Dávid szava nem csupán üres hencegés, Góliát pusztulása döntő érv lett Isten aktív jelenléte mellett. Az ige mögötti valóság mindig igazabb, mint az elsődleges, érzékszervi tapasztalataink!

Irigység, féltékenység, félelem

Saul minden olyan tünetet felmutatott élete negatív fejezetei során, amit az Istentől való eltávolodás következményének tekinthetünk. Az Isten szeretetében megnyugvó állapotban egyszerűen nincs szükség irigykedésre, mert a szeretettel együtt minden megvan, nincs hiány semmiben.

• Egyszer, amint hazajöttek, amikor Dávid a filiszteusoktól győztesen tért vissza, kivonultak az asszonyok Saul király elé Izráel városaiból énekszóval, körtáncot lejtve, dobolva, örömkiáltások közepette, és háromhúrú hangszeren játszva. A táncoló asszonyok így énekeltek: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert! Saul erre igen megharagudott, mert nem tetszett neki ez a dolog. Ezt gondolta ugyanis: Dávidnak tízezret tulajdonítanak, nekem meg csak ezret tulajdonítanak! A végén még a királyság is az övé lesz! Ettől fogva állandóan rossz szemmel nézett Saul Dávidra. (1Sámuel 18:6-9)

• Dávid minden útján sikerrel járt, mert vele volt az Úr. Amikor látta Saul, hogy milyen nagy sikereket ér el, rettegni kezdett tőle. (1Sámuel 18:14-15)

A fordítás nem adja vissza, de az eredeti kifejezés szerint irigység támadt Saul szívében Dávid sikerei miatt, és ez a negatív érzelem szorosan kapcsolódik a féltékenységhez. A király nem tudott örülni annak a segítségnek, amit Dávidon keresztül kapott, ellenkezőleg. Rettegni kezdett saját hatalom- és tekintélyvesztésétől, pedig Sámuel ezt már sokkal korábban tudatta vele, mint önfejű engedetlensége következményét. Az önzés logikátlansága nagyon élesen kirajzolódik Saul viselkedésében: nem fordult vissza azokhoz az emlékeihez, amikor az Úr szelleme betöltötte, és nem fordult vissza ezek alapján magához Istenhez. Helyette szembefordult Dáviddal, akinek olyan sokat köszönhetett. Torz látásmódja hamis ellenségképet gyártott: nem önmagát tekinti legfőbb veszedelmének, hanem a másik embert, aki Isten jelenlétében él. Az irigység kibontakozása lépésről lépésre tetten érhető: a következő lépcsőfok az irracionális rettegés attól, akiben az Úr valósága érzékelhető. Ugyanazt a tünetsort produkálta, mint kezdetben a legelső irigy lény, a sátán, Isten fiával szemben. És sajnos itt sincs megállás…

Lehet-e egy keresztény ember hasonlóan irigy és féltékeny? Ez a téma meglepően sokszor előkerül az Újszövetségben is.

• … minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. (Prédikátor 4:4)

• mert Pilátus tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. (Márk 15:10)

• Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, testiek vagytok, és emberi módon viselkedtek (1Korinthus 3:3)

• a szeretet nem irigykedik (1Korinthus 13:4)

• Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességetekkel kérkedtek. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett. (Jakab 3:14-16)

• Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok, de nem kapjátok meg, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. Paráznák, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik Istennek. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: „Irigységre kívánkozik a szellem, amely bennünk lakozik”? (Jakab 4:1-5)

A fenti igék szerint alapvetően minden Földre született ember önző és ezzel együtt irigy-féltékeny lelkülete fogságban vergődik. Ez a testi természet és egyúttal a sátáni természet legfontosabb vonása. Istenre és Jézusra ez egyáltalán nem jellemző. Ha valaki részesül a királyi kenetben, azaz a szent szellem olajában, akkor Krisztus önzetlen természete egyesül az ő saját szellemével. Ettől kezdve rendelkezik azzal a határtalan erőforrással, amelyből az isteni szeretet és annak cselekedetei fakadnak.

A segítség egészen közel van. Pál apostol emlékeztetője minden kereszténynek szól, aki egyesült Krisztussal:

• Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fia hitében élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. (Galata 2:20)

Vagyis a régi, testi természet, az óember megsemmisült a kereszten. A szellemünkkel szemben azonban a lelkünk nem született újjá, annak meg kell újulnia a szent szellem hatása, azaz Krisztus befolyása révén. A régi testi-lelki beidegződések fölött csakis Krisztus ereje és jelleme vehet uralmat.

Gyilkossági kísérletek

Az első időkben Saul féltékenysége és félelme Dávid személyére korlátozódott, őt akarta eltenni az útból saját kiteljesedése érdekében. Megfigyelhető a félelem irracionális összefonódása a gyilkos dühvel. Annak ellenére, hogy látta, Dávidot az Úr hatalma betölti – miként őt is nem sokkal korábban – mégis el akarta pusztítani. Ha józanul gondolkodott volna: ugyan, milyen esélyei vannak ennek véghezvitelére? Mindenesetre tökéletesen tükrözi azt a sátáni logikát, ami minden üldözés forrása. Elvakultságában nyíltan felvállalta a gyilkosságot, dárdával a kezében. Mivel nem járt sikerrel, ezért cselhez folyamodott, ami ugyancsak meghiúsult.

• Másnap megszállta Sault Istennek az a gonosz szelleme, és őrjöngeni kezdett a házában, Dávid pedig, ahogy ilyenkor mindig, játszani kezdett a lanton. Saul kezében lándzsa volt. Saul feléje dobta a lándzsát, mert ezt gondolta: A falhoz szegezem Dávidot! Dávid azonban két ízben is kitért előle. És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól pedig eltávozott. (1Sámuel 18:10-12)

• Saul leánya, Míkal azonban megszerette Dávidot. Megmondták ezt Saulnak, és ő helyeselte a dolgot. Ezt gondolta ugyanis Saul: Neki adom őt, mert ez lesz a csapda, és végeznek vele a filiszteusok. Ezért ezt mondta Saul Dávidnak: Itt az újabb alkalom, ezúttal csakugyan a vőm leszel! 18:20-21)

• Egyszer az Úrnak az a gonosz szelleme megszállta Sault, amikor házában ült lándzsával a kezében. Dávid a lanton játszott. Ekkor Saul lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot, de ő félrehajolt Saul elől, és a lándzsa a falba fúródott. Dávid pedig kiszaladt, és elmenekült még azon az éjszakán. (1Sámuel 19:9-11)

A féltékenység cselekedetekben öltött testet, napvilágra hozta, mi lakott Saul szívében. Nem Isten volt az.

• Az ördög gyilkos volt kezdettől fogva és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. (János 8:44)

• Mondom pedig, hogy szellemben járjatok, és a test kívánságát ne teljesítsétek! Mert a test szellem ellen törekszik, a szellem pedig a test ellen… A test cselekedetei nyilvánvalók: házasságtörés, paráznaság… irigységek, gyilkosságok…, melyekről előre mondom, hogy akik ilyeneket tesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a szellem gyümölcse: szeretet, öröm … Akik pedig a Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha szellemben élünk, szellemben is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőségkívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők! (Galata 5:16-26)

A keresztények számára a szent szellem jelenvalósága jelenti a védelmet, az erőt és a hatalmat a szeretet cselekedeteinek véghezviteléhez. Tudatosítani kell, hogy az önző testi természet már halott, Krisztus gyermeke nem áll annak hatalma alatt többé.

Isteni segítség

Az alábbi részlet csodálatos bizonyság arra nézve, hogy az Úr nem személyválogató. Mindenki útjába tesz fékeket, a kegyelem különleges eszközeit, hogy eltérítse az embert a gonoszság útjáról. Noha már több súlyos, nyilvánosan elkövetett engedetlenség, több gyilkossági kísérlet száradt Saul lelkén, Isten még mindig küzdött érte, és úgy tekintett rá, mint megmentendő bárányára. Nem erőszakkal, nem fegyveres hatalommal, hanem ismét szellemével akarta visszaterelni választottját a világosság fiai közé. (ld. Zakariás 4:6)

• Akkor Saul követeket küldött, hogy fogják el Dávidot. De amikor meglátták a próféták csoportját, akik prófétáltak, Sámuel pedig ott állt mellettük, akkor Isten szelleme szállt Saul követeire, és ők is prófétáltak. … Elindult tehát Saul a Ráma melletti Nájótba. De Isten szelleme szállt őrá is, úgyhogy amíg ment, folyton prófétált, amíg csak meg nem érkezett a Ráma melletti Nájótba. Akkor ő is ledobta a ruháját, és prófétáltak ő is Sámuel előtt, és ott feküdt** meztelenül egész nap és egész éjjel. (1Sámuel 19:20.23-24)

Először a kiküldött követek, aztán maga Saul is a prófétai szellemi ajándék hatása alá került. Ahogy említettük, ez azt jelenti, hogy közvetlenül a mennyei forrásból kaptak kijelentéseket vagy indíttatást Isten dicséretére, a hálaadásra. Mindez több bizonyítékon és tanún alapuló emlékeztető volt az Úr részéről Saul számára, hogy térjen vissza oda, ahol és amikor még meghitt, bizalomteli kapcsolatban állt Istennel.

MAGYAR FORDÍTÁS	EREDETI SZÓ	JELENTÉSEI
prófétált*	nává (óhéber)	prófétál, prófétaként szól Istent dicséri, dicséretet énekel őrjöng, magán kívül van
feküdt**	náfal (óhéber)	a szó egyik jelentése: arcra, térdre vagy földre borul (megalázkodik)

Sajnálhatjuk, hogy nem lett följegyezve, mit élt át Saul azon az éjszakán, hogy milyen szavak jöttek az ajkára. Isten mindenesetre ismét fölemelte őt a mennyei világosságba, ismét nyitott számára egy csatornát, hogy az Úr szívének valóságát lássa, ugyanakkor megundorodjon saját szíve indulataitól. Itt volt az alkalom a fordulatra.

• Mert megbánhatatlanok az Isten kegyelmi ajándékai és az ő elhívása. (Róma 11:29)

Ez az eset csodálatos bátorítás minden keresztény számára, hogy az Úr részéről mindig nyitva áll a lehetőségek tárháza az újrakezdéshez, a megerősödéshez és a szövetségben való járáshoz.

Üldözési mánia

Döbbenetes módon nem volt tartós hatása az előző tapasztalatnak a király gondolkodására és magatartására. Sőt, ezután kezdett rajta kifejezetten elhatalmasodni az üldözési mánia. A célkeresztbe kerülők köre egyre tágul, gyakorlatilag már mindenki gyanús, aki csak ránézett Dávidra vagy netán védelmébe vette őt.

• Akkor elöntötte Sault a düh Jónatán miatt, és ezt mondta neki: Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom, hogy te Isai fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára! Mert míg Isai fia él a földön, nem lesz belőled és a királyságodból semmi! Azért küldj érte, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő! Jónatán azonban így válaszolt apjának, Saulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el? Erre Saul feléje dobta a lándzsáját, és át akarta vele ütni. Ekkor megértette Jónatán, hogy apja elhatározta Dávid megölését. (1Sámuel 20:30-33)

• Akkor ezt mondta Saul a mellette álló udvari embereknek: Idehallgassatok, Benjámin fiai! Hát Isai fia adott itt mindenkinek mezőt és szőlőt, és ő tett talán benneteket ezredesekké és századosokká? Hiszen ti mind összeesküdtetek ellenem, mert senki sem leplezte le előttem, hogy a tulajdon fiam kötött szövetséget Isai fiával. Senki sem szánt meg engem, és nem mondta meg nekem, hogy a tulajdon fiam lázította ellenem a szolgámat, hogy leselkedjék rám. Bizony, így van ez! (1Sámuel 22:7-8

• Ekkor Dóégnak parancsolta a király: Gyere ide, és támadj rá te a papokra! Az edómi Dóég oda is ment, rátámadt a papokra, és megölt azon a napon nyolcvanöt embert, akik gyolcs éfódot viseltek. Fegyverrel tört Nóbra, a papok városára is: kardélre hányt férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, ökröt, szamarat és bárányt. (1Sámuel 22:18-19)

Saul egy fokozatosan növekvő, ellene szőtt összeesküvés tagjainak látta embereit, saját fiát, de még Isten szent papjait is. Dühe és félelme odáig fokozódott, hogy gyakorlatilag tömeggyilkosságra vetemedett. Először Jonathán, aztán a benjáminiták, végül pedig Nób város papjai és családjai lettek fenyegetés, majd pedig az utóbbiak egy gyilkos indulat áldozatai. Az utóbbi különösen kirívó és kegyetlen cselekedet volt, tekintve, hogy Isten szentjeit, papjait, azok családjait mészároltatta el egy korrupt és gonosz talpnyalóval. Jele volt annak, hogy semmi és senki nincs biztonságban Saul könyörtelen önféltése előtt. Nem olvasunk arról, hogy ezt valaha is megbánta volna.

Isteni segítség (2)

Emberi ésszel azt feltételeznénk, hogy itt már vége van Isten türelmének és jóindulatának Saul felé. De nem ismerjük még eléggé a Mindenható szívének mélységeit! A legvégsőkig küzdött felkentjéért. Az Úr többször is felhasználta a már ugyancsak fölkent Dávidot Saul megmentésére, hogy bizonyítsa számára változatlan szeretetét. Két egymást követő esetben is lehetőség nyílt Dávid előtt, hogy megölje vagy megölettesse az őt üldöző, gonosz királyt. Saul mindkétszer megmenekült a biztos halál torkából, a jogos bosszúállás elől. Bár az adott helyzetekben megrendült Dávid isteni indíttatású nagylelkűségén, mégsem volt tartós a bűnbánata, maradandó a szívfájdalma, nem következett pálfordulás sem a gondolkodásában, sem a tetteiben. Isten ennél többet már nem tudott tenni érte, mert Saul következetesen visszaverte a szeretet hullámainak ostromát.

• Miután Dávid mindezeket elmondta Saulnak, megkérdezte Saul: A te hangod ez, Dávid fiam? És Saul hangosan sírni kezdett. Azután ezt mondta Dávidnak: Te igazabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled. Te most tudtomra adtad, milyen jót tettél velem: az Úr a kezedbe adott, és mégsem öltél meg. Ha valaki rátalál ellenségére, sértetlenül bocsátja-e útjára? Jóval fizessen neked az Úr azért, amit ma tettél velem! Mert magam is tudom, hogy te biztosan király leszel, és te teszed majd Izráel királyságát maradandóvá. (1Sámuel 24:17-21)

• Akkor ezt mondta Saul: Vétkeztem! Térj vissza, Dávid fiam! Nem követek el többé ellened gonoszságot, hiszen megkímélted ma az életem! Bizony, ostoba voltam, és súlyos hibát követtem el. (1Sámuel 26:21)

Sokan kimondták előtte és utána ezt a vallomást: a fáraó (2Mózes 10:16), Bálám (4Mózes 22:34), Ákán (Józsué 7:20) és Júdás (Máté 27:4) is. Ennek ellenére egyikük esetében sem következett be gyökeres változás – ezt követően életük pusztulásba torkollott. Júdást kivéve, az előbbiek mentségére legyen mondva az, ami Saul esetében súlyosbító körülmény: egyikük sem részesült a szent kenet olajában úgy, mint az első izraeli király!

A későbbiekből kiderül, hogy sajnos Dávidnak is ki kellett mondania, ráadásul nem is egyszer: Vétkeztem! Mégis, Saulhoz viszonyítva az volt a döntő különbség, hogy bár mindketten hibáztak, vétkeztek, Dávid számára a legfontosabb értéket az Istennel való szoros és őszinte kapcsolat jelentette. Fontosabb volt számára az Úr, mint önmaga. Saul ezzel szemben végig önző énje befolyása alatt maradt.

A keresztények is elbukhatnak és elbuknak, ha régi természetük, testük késztetéseinek engednek. De van kiút számukra, mert nem Isten hozzáállásán múlik a bocsánat, hiszen már minden bűnük ott van a kereszten!

• Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek! És ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus krisztus. (1János 2:1)

A halottidéző

Saul eljutott arra pontra a szellemi lejtőn, hogy egyszerűen megsüketült Isten felé. Ennek előzménye, hogy nem fogadta el a korábbi intéseket Sámuel prófétán keresztül, nem engedett Isten korábbi kérlelő szavainak, élethosszabbító csodáinak. Ezért egyetlen eszköz vagy médium által sem hallotta már meg a választ az Úrtól kétségbeesett kérdéseire. Ez szükségszerűen azt jelenti, hogy az üzenet, amit ezután, más forrásból kapott, már nem Izrael Istenétől jött!

• A filiszteusok tehát összegyűltek, benyomultak, és Súném mellett ütöttek tábort. Saul is összegyűjtötte egész Izráelt, és tábort ütött a Gilbóa-hegyvidéken. Amikor azonban Saul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és hevesen kezdett verni a szíve. Megkérdezte Saul az Urat, de az Úr nem válaszolt neki sem álomban, sem az úrímmal, sem a próféták által. (1Sámuel 28:4-6)
• Akkor ezt mondta Saul a szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt! Elmegyek hozzá, és őt kérdezem meg. Szolgái ezt felelték neki: Van itt Én-Dórban egy halottidéző asszony. Saul ekkor elváltoztatta a külsejét, más ruhát vett magára, és elment két emberével. Amikor éjjel odaértek az asszonyhoz, ezt mondta: Kérj jövendölést a halottaktól, és idézd meg nekem, akit mondok neked! (1Sámuel 28:7-8)
• Sámuel ezt mondta Saulnak: Miért háborgattál és idéztél meg engem? Saul így felelt: Igen nagy bajban vagyok. Megtámadtak a filiszteusok; Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel többé sem próféták által, sem álomban. Téged hívtalak tehát, hogy tudasd velem, mit kell tennem. De Sámuel ezt mondta: Miért kérdezel engem, ha az Úr eltávozott tőled, és az ellenséged lett?! Úgy cselekedett az Úr, ahogyan általam megmondta: kiragadta kezedből a királyságot az Úr, és másnak, Dávidnak adta. Mivel nem hallgattál az Úr szavára, és nem izzó haragja szerint bántál Amálékkal, azért bánik most veled így az Úr. Sőt az Úr veled együtt Izráelt is a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszel. Még Izráel táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr. Ekkor Saul hirtelen teljes hosszában elzuhant a földön, annyira megrémült Sámuel szavaitól. Semmi erő sem volt benne, mert egész nap és egész éjjel nem evett semmit. (1Sámuel 28:15-20)

Nem véletlen, hogy a mindenható Isten a leghatározottabban megtiltotta a halottidézést, a jövendőmondást, a varázslást, mindenféle egyéb, okkult praktikával együtt. Nem akarta, hogy a saját szeretetteljes befolyása helyett a gonosz pusztító szellemi hatása érvényesüljön, annak minden borzasztó következményével együtt.

• Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen olyan nálad, aki a fiát vagy a leányát áldozatul elégeti, ne legyen jós, se varázslást űző, jelmagyarázó vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó! Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik: éppen ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket a népeket Istened, az Úr. Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt! Mert ezek a népek, amelyeknek a földjét birtokba veszed, varázslókra és jósokra hallgatnak, de neked ezt nem engedi meg Istened, az Úr. … Prófétát támasztok nekik testvéreik közül, olyat, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. (5Mózes 18:9-14.18)

• Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? A törvényre és tanúságtételre figyeljetek! Hiszen akik nem így beszélnek, nincs világosságuk. Szomorúan és éhesen bolyong a nép az országban. Ha éheznie kell, fölháborodik, gyalázza királyát és Istenét. Fölfelé néz, majd a földre tekint, de csak nyomorúságot és sötétséget lát, nyomasztó borút, homályba taszítva. (Ézsaiás 8:19-22)

Saul többször is megkapta a prófétálás ajándékát, vagyis az Úr közvetlenül adott üzeneteket számára annak érdekében, hogy ne kelljen tanácstalanul rettegnie. Ő azonban odáig jutott, hogy – szerinte – már csak a halottidézés maradt számára az isteni kinyilatkoztatás helyett. Az utolsó ézsaiási ige nagyon drámaian kifejezi azt a sötétséget, ami ráborult a királyra. Saul természetesen nem a halott Sámuel prófétával társalgott, aki az utolsó tragikus összeütközésük után nem találkozott többé vele!!! Ugyanazok a démoni erők, amelyek e borzalmas és elerőtlenítő kinyilatkoztatást, vádsorozatot Saulra zúdították, ma is teljes erővel tombolnak a világban. A sátán neve többek között csaló, hazug, megtévesztő. Az okkult befolyásnak ma is ugyanaz a hatása, mint amit Saul esetében láttunk.

• Nem lehettek az Úr asztalának és az ördög asztalának részesei! (1Korinthus 10:21)

• ne adjatok helyet az ördögnek! … és meg ne szomorítsátok az Isten szent szellemét, ami által megpecsételtettetek a teljes váltság napjára! (Efézus 4:27.30)

• Engedelmeskedjetek azért Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek! (Jakab 4:7)

• A sárkány levettetett a Földre, ama régi kígyó, aki az egész földkerekséget elhiteti… (Jelenések 12:9)

A tragikus vég

Az eddigiek egyenes következménye a szörnyű végkifejlet, amely közösségi tragédiához vezetett.

• Eközben a filiszteusok megütköztek Izráellel, és az izráeliek megfutamodtak a filiszteusok elől. Elesettek borították a Gilbóa-hegyet. A filiszteusok Saulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a filiszteusok Jónátánt, Abínádábot és Malkísúát, Saul fiait. Heves küzdelem dúlt Saul körül, de végül eltalálták az íjászok. Súlyosan megsebesítették az íjászok, ezért azt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj le vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne ők szúrjanak le, és ne űzzenek gúnyt belőlem! De a fegyverhordozó nem akarta megtenni, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját, és beledőlt. Amikor látta a fegyverhordozója, hogy meghalt Saul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt vele együtt. Így halt meg Saul azon napon, vele együtt a három fia, a fegyverhordozója meg az összes embere. Amikor látták azok az izráeliek, akik a völgyön és a Jordánon túl laktak, hogy az izráeliek megfutamodtak, és Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták a városokat, és elmenekültek, a filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban. (1Sámuel 31:1-7)

A Saul által végrehajtott öngyilkosság, illetve harcosainak lemészárlása a filiszteusok végső győzelméhez és területfoglalásához vezetett. Isten ígérete szerint Saul, mint szabadító, totális győzelmet arathatott volna az ellenség felett. Ehelyett azonban a legbénítóbb félelem, üldözési mánia és sötétség foglyaként egész családját, valamint a nemzet jelentős részét magával rántotta a pusztulásba.

Akkor ki is a király?

Nem kellett volna mindennek így történnie. Isten eredeti terve nem ilyen tragikus végkifejletre szólt. Ő az utolsó pillanatig kész lett volna megfordítani az eseményeket, ha Saul erre nyitott. Hasonlóképpen minden, Krisztus szellemét befogadó gyermekének is boldog, győzelmes életet szánt. Krisztus szellemében minden hatalom és diadal benne foglaltatik. Van néhány nagyon fontos tanulság, amit érdemes megjegyezni annak kapcsán, hogy mi volt a baj Saullal, és mi a probléma sok kudarcra jutó kereszténnyel:

– Isten birodalmában, az ő uralma alatt alapjog a szabad döntési lehetőség: Istennel vagy nélküle.

– Az ember előtt két út áll: az önzés vagy az önfeladás Isten javára.

– Isten nem „robotizál” senkit, aki átadja magát neki.

– Isten birodalmában, Krisztus királyságában az a király, akinek a szívében Krisztus a király.

– Isten királyságában az uralkodás szolgálat, nem pedig kizsákmányolás.

– Az élet „észrevétlenül” halálos játékká fajulhat; korántsem könnyed libikóka igazság és hamisság között. Nem vehetjük félvállról Isten szavait és befolyását!

– Nem Isten az, aki feladja a küzdelmet; az emberi szív keményedik meg annyira, hogy már nem érzékeli a szellemi segítséget.

Saul esete sokak sorsát példázza:

• csak egy ideig akartok örvendezni az ő világosságában (János 5:35)

• … némelyik mag a köves helyre esett, ahol nem sok földje volt; és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben. De amikor a Nap fölkelt, kiégett; és mivel nem volt gyökere, elszáradt. … Amelyik mag a köves helyre esett, az, aki hallja az igét, és mindjárt örömmel fogadja. De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig megpróbáltatás vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkozik*. (Máté 13:5-6.20-21)

MAGYAR FORDÍTÁS	EREDETI SZÓ	JELENTÉSEI
megbotránkozik *	szkandalidzó (ógörög)	tőrbe csal, elgáncsol; bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít; megbotránkoztat, felháborít

A sziklás, köves talaj az a szív, amely nem adta át magát teljesen az Úr Jézusnak, akinek az Énje nem hajlandó végleg összetörni, hogy az új szív hatása tartósan érvényesülhessen. Így az isteni befolyás azonnal, de csak rövid ideig, fel-fellángoló módon érvényesülhet, és nem eredményez tartós jellemváltozást. Egy idő után azonban megindul az elsötétedés, amely a teljes éjszakába fut és nincs többé napkelte számára.

Barati Lilla