Kutatók éjszakája

Magyarországon éppen tíz esztendeje rendezik meg minden évben a Kutatók éjszakáját, amikor is péntek késő délutánra-éjjelre megnyílik a tudomány titokzatos világa a nagyközönség előtt. Elsősorban a fiatalok jelentik a célközönséget, hiszen közülük kerülhetnek ki a jövő tudósai, kutatói, akik hozzájárulnak az egyes szakterületek további fejlődéséhez, új ismeretek, új eszközök megszületéséhez.

Az egyetemi forgatagot elnézve minden alkalommal ugyanaz a gondolat foglalkoztat, ahogyan standunk előtt elvonulnak a nagyszülők, szülők, tanárok által vezetett kisebb-nagyobb csoportok; ha nem éppen maguk a gyerekek „vonszolják” kézen fogva egy-egy érdekesnek, izgalmasnak tűnő helyszínre a felnőtteket. Mindenki lázasan kutat-keres, és mindig azon tűnődöm, „megtalálódik-e” az igazi tudomány, tényleg csillapodik-e a tudásvágy. A tudomány eredményei, a lenyűgöző találmányok mind az emberi elme nagyságát hirdetik, és szebb jövőt ígérnek. De vajon mindezek mögött mi a lényeg?

Ha körülnézünk a világban, vagy mélyebben belemerülünk a fizika, kémia, matematika, biológia rejtelmeibe, minduntalan ugyanoda jutunk: körülöttünk csodálatos rend van és harmónia. A legapróbb mag vagy pollenszemcse is hiperbonyolult, ember által „utángyárthatatlan”, élő és tökéletesen működő egység. A legkisebb sejt és a legnagyobb hegyvonulat, a csillaghalmazok, sőt akár a legújabb számítástechnikai fejlesztések egyaránt arról tesznek bizonyságot, hogy létezik egy Teremtő felettünk. Megkerülhetetlenül és kiiktathatatlanul:

Mert ami az Isten felől tudható, nyilvánvaló előttük [ti. az emberek előtt], mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolondokká lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. (Róm 1:19-23)

Vagyis a tudományok minden igaz és őszinte útja egyetlen pontba fut össze: a teremtő Isten trónjához. Annak ellenére, hogy ezt nagyon sokan felháborító és idejétmúlt gondolatnak találhatják, a Mindenható mégis egyenesen bolondoknak nevezi mindazokat, akik a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére megkérdőjelezik létét, Lényét. Pedig milyen bátorító lehetne számunkra a tudat, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben, hogy van Valaki, aki keres és kutat azok után, aki látni és hallani kívánják azt, akinek életüket köszönhetik… Ma még áll a lehetőség a Vele való találkozásra. De ki tudja, mit hoz a holnap?

Isten ma még így szól kicsinyekhez és nagyokhoz: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, … hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok a Földön. (Jer 9:23-24) Bárcsak a kutatók éjszakáját követné a bölcsek dele, bárcsak a pusztulásba rohanó világot beragyogná Isten ismeretének fényözöne!


A cédrustól az izsópig, a szárnyaló sastól a ciripelő tücsökig, az azúrkék égbolttól a hajnali harmatcseppig minden, de minden az isteni bölcsesség nagy voltát dicséri.
(C.H. Spurgeon)