A címben jelzett kifejezések jórészt elkoptatott, kegyes közhelyekké váltak a keresztények körében. Az istentagadók számára pedig sokszor egyenesen visszataszító, „szent szlengnek” hangzanak. Annak ellenére, hogy maga Jézus Krisztus is kiemelte fontosságukat, nagyon gyakran homályos marad a tartalmuk. Pedig felcserélhetetlenek, mert szervesen egymásra épülnek. Mindkét, egymást követő eseménynek kulcsszerepe van abban, hogy az emberi élet az Isten szándéka szerinti teljességre juthasson. Az egyetlen „duplaajtót” jelentik a békesség és az öröm felé, az Isten és ember közötti viszony helyreállítása felé.

A MEGTÉRÉS

A Szentíráson végighúzódik a teremtő és fenntartó Istentől jövő felszólítás, kérlelés az ember felé.

• Térjetek hozzám, hogy megtartassatok, Föld minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több! (Ézsaiás 45:22)

• Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti elpártolásotokat! (Jeremiás 3:22)

• Ezt mondja az Úr Isten: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól és minden utálatosságotoktól fordítsátok el arcotokat! (Ezékiel 14:6)

• Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlásotokra ne legyen gonoszságotok! Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, ó, Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek! (Ezékiel 18:30-32)

• És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. (Jóel 2:13)

• Ettől fogva kezdett Jézus prédikálni és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! (Máté 4:17)

• És Jézus mondta: Betelt az idő, és elközelített az Isten országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban! (Márk 1:15)

• Péter pedig mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevében a bűnök bocsánatára; és veszitek a szent szellem ajándékát! (Cselekedetek 2:38)

• Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úr színétől! És elküldje a Jézus Krisztust, aki nektek előre hirdettetett! (Cselekedetek 3:19-20)

• Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes üzenetet hirdetjük nektek, hogy e hiábavaló [bálványok]któlaz élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat! (Cselekedetek 14:15)

• … hogy megnyisd szemeiket, hogy a sötétségből a világosságra és a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneik bocsánatát és a megszenteltek között örökséget nyerjenek a bennem való hit által. (Cselekedetek 26:19)

• … miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok az ő Fiát az égből, akit feltámasztott a halálból, a Jézust, aki megszabadít minket amaz eljövendő haragtól. (1Thessalonika 1:9-10)

A szó jelentése

A ’megtér’ alapjelentése a fenti igék szerint útirányváltoztatás, száznyolcvan fokos fordulat. Ez a cselekedet természetesen egy gyökeres gondolkodásbeli változás kifejeződése, egy szívbéli döntés felvállalt következménye.

Károli fordításában	Az eredeti szó	Idevonatkozó jelentései
Térjetek meg! (Ézsaiás)	pánáh (héber)	fordul, odafordul, megfordul odafigyel fordulatot vesz, hátraarcot csinál
Térjetek meg! (Jóel)	súb (héber)	megfordul, hátraarcot csinál visszafordul
Térjetek meg! (Újszövetség)	metanoeó (görög)	megváltoztatja a szándékát, meggondolja magát megbán megtér

A fenti igék alapján egyértelmű válaszokat kapunk a megtérés lényegét érintő kérdésekre.

Honnan?

Az Isten nélküli lét sötétségéből, sátánnak, a hazugság forrásának hatalmából való kijövetelről van szó. Az ószövetségi részletek a bálványok, utálatosságok, vétkek sorától való elfordulásról beszélnek. Szó szerint minden lehet bálvány: az Isten helyét, az ember ragaszkodását, figyelmét, idejét, szenvedélyét lekötő lények, tevékenységek vagy jelenségek. Akár az adott személy is lehet önmaga bálványa: a manapság annyira felmagasztalt ÉN vagy ego, akinek minden jár. A megtérés lényegében azt jelenti, hogy aki eddig Istennek háttal állt és minden egyébbel foglalkozott, csak a teremtőjével nem, az most önszántából, szabad választása nyomán egész lényével szembefordul vele és közeledni kezd hozzá. A megtérés tehát az eddigi távolodás helyett mostantól közeledés Istenhez.

Hová?

A megtérés iránya: az egyetlen, élő, teremtő Isten felé fordulás.

Mi okból?

Ez az egyetlen értelmes és gazdag, örökkévalóságba torkolló életet eredményező irányultság, mert nem létezik másik valóságos Isten a világegyetemben.

Hogyan?

Vágyakozással, várakozással és szívszaggatással, azaz mély bánattal, sajnálattal az eddigi isten- és embergyilkos gondolkodásmód, az ebből fakadó gonosz, istentelen tettek, valamint az elvesztegetett idő és lehetőségek miatt.

Mi célból?

Isten szavai a fenti igékben csodálatos ígéreteket foglalnak magukban: a végleges pusztulástól a teljes helyreállításig.

• hogy romlásotokra ne legyen gonoszságotok
• hogy megtartassatok
• meggyógyítom a ti elpártolásotokat
• hogy éljetek
• hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok

Ahhoz tehát, hogy Isten bárkit is megmenthessen, az illetőnek ezt akarnia kell. Döntenie kell, hogy teret enged életében az Úr mindenható hatalmának. Az embernek szabadságában áll felhatalmaznia Istent, hogy helyreállítsa elrontott, tönkrement, sivár és kilátástalan életét. A megtérés lényege a döntés a hatalomváltásról: a sátán, a halál, az önző én fogságából átlépés Isten jóságának védőőrizete alá. Ez tehát az önfeladásról, az Istennek történő önátadásról szóló, egyszeri rendelkezés az elveszett ember részéről.

Az elveszett fiú megtérése

A könnyebb megértés érdekében nézzünk meg egy konkrét példát, amit Jézus egyik példázata tár elénk. Az elveszettek – a bárány, a pénzérme és a fiú – történetei közül (ld. Lukács evangéliuma 15. fejezete) a legutolsó kínál tökéletes gyakorlati példát erre vonatkozóan. A gazdag apa Istent, a mennyei atyát, az elköltöző fiú az elveszett, önfejű, lázadó embert jelképezi.

A megtérés előzménye minden esetben az elveszettség állapota, az Istentől távoli tengődés nyomorúsága, ennek minden rettenetes következményével együtt. Abból az illúzióból fakad mindez, hogy saját magunk urai vagyunk, saját erőnk mindenre elegendő. Valójában az emberiség minden tagja ebbe az állapotba születik bele, bár nem tehet róla és sokáig nincs is tudatában ennek.

• Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. (Lukács 15:11-16)

Az Istentől való elszakadás, eltávolodás gyakran csak a moslékos vályú mellett ér véget, amelyen túl már csak a halál vár az elveszettre. E ponton azonban sokaknál eljön a kijózanodás pillanata, ami ugyancsak Isten észrevétlen, belső munkájának köszönhető.

• Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és ellened! Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy! És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek! (Lukács 15:17-21)

Jézus kiemelte a legfontosabb mozzanatokat, amelyek nélkül nem beszélhetünk igazi, életet megváltoztató megtérésről. Az első a magábaszállás, kijózanodás, feleszmélés. Amikor lehull a hályog és az ember ráébred életveszélyes, nyomorúságos, szeretetre és kegyelemre méltatlan állapotára. Eltűnik, megkopik a világ addigi fogvatartó varázsa, lelepleződik a nincstelenség és meztelenség valósága. Semmi voltam és semmi vagyok. Amikor az ember felismeri: a legjobb otthon, az atyánál, Istennél! Új szemmel tekint Istenre, aki nem érték-, tudás- és vagyonvisszatartó kényúr, hanem olyan lény, akinél még a szolgák is bővölködő életet élhetnek! A valós helyzetlátás tükrében megváltozik az addigi istenkép.

A második lépés az elhatározás: megszületik az atyai házba való visszatérés gondolata, bármilyen szégyenérzettel is jár mindez. Megkeresem Istent, hiszen nincs már veszítenivalóm. Önmagam ereje, bölcsessége, függetlensége végére értem. Megadom magam és alárendelem magam az engem szerető Atyának, aki jobban tudja, mi jó nekem, mint én magam.

A harmadik, amikor az elhatározást tett követi. Ha valaki megmarad a gondolati szándék szintjén, de nem mozdul, ugyanúgy éhen hal a moslék mellett, mintha soha nem ébredt volna rá keserves helyzetére. Az útrakelés, az istenkeresés és hazatalálás folyamata nélkülözhetetlen a célba érkezéshez. Ez a tett azon a hiten, reményen alapul, hogy nem elutasítás, hanem visszafogadás, pozitív reakció fogadja apja részéről.

Talán a legfontosabb, mint az útnak indulás mozgatórugója: a mély és őszinte bánat. Az elrontott évek, a mulasztások, a rossz cselekedetek, a tékozlás miatt, de benne van a felismerés is, hogy mekkora fájdalmat okoztam Istennek, aki mindezidáig kitárt karokkal várt. Ennek hátterében a korábbi hideg, érzéketlen emberi szív összetörik saját gőgje, kegyetlensége miatt.

A bűnbánatból fakad a bocsánatkérés vágya és annak kimondása. A megbánást kifejező, helyreállítást kérő, fájdalmas szavak elhangzanak az elveszett ember részéről Isten felé a viszonyrendezés érdekében.

Az eddigiek kivétel nélkül az illető személyen múlnak. Isten garantáltan mindent megtesz azért, hogy a megtérés mihamarabb bekövetkezzen, többek között más keresztények, események, igék, csodák stb. útján befolyásolja az illető gondolkodásmódját, igyekszik megszólítani és új utat mutatni. De a fent bemutatott történések egyértelműen az elveszett ember szuverén döntésétől függenek. Isten senki helyett nem teheti meg ezeket a lépéseket, bár életét adta azért, hogy mindenkiben felébredjen a „hazatalálási” vágy. A döntési szabadságon még az ember javának munkálása érdekében sem eshet csorba az Isten által szabadságban és szabadnak teremtett világegyetemben.

De mielőtt tovább lépnénk, figyeljünk meg egy fontos mozzanatot a példázatban!

• A fiú még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.

Bár az apa várakozással és figyelemmel követte beteg fia útját, és mihelyt lehetősége nyílt rá, felvette vele a kapcsolatot, kinyilvánította iránta érzett változatlan szeretetét, amely mentes minden szemrehányástól – de a gyermek jelen pillanatban még mindig házon kívül van! E részlet roppant fontos üzenete: ne elégedjünk meg a megtérés, a találkozás fellobbanó örömével, a bűnbocsánat és kibékülés örömével, mert sokkal több vár még ránk, ha nem állunk meg az udvaron, a küszöbön! Isten, mint jó atya a teljes helyreállításon dolgozik, ha engedünk neki.

A FELÜLRŐL VALÓ SZÜLETÉS

A megtérést követi az új születés, amely elengedhetetlen a valódi egyesülés, kapcsolatfelépítés érdekében. Ennek szükségszerűségét, fontosságát maga Jézus Krisztus hangsúlyozta. Nem azért, mert Isten önkényesen egy bizonyos szabálysorozatot állított fel, hogy „Ha ez és ez megtörténik, megteszed, akkor már rendben vagy!”, hanem mert nem létezik más módszer és út az ember helyreállítására! Egy érzékszerveire hangolt, önző-halandó lényt kell szellemi irányultságú, örökkévaló élettel telített istenképmássá formálni! Erre csak egyetlen megoldás létezik: az új teremtés.

• ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. … Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom neked: Ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondtam neked: Szükséges nektek újonnan születnetek. A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki szellemtől született. (János 3:3.5-8)

• az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületés fürdője és a szent szellem megújítása által, melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által. (Titus 3:5-6)

• Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Isten igéje által, amely él és megmarad örökké. (1Péter 1:23)

• Péter pedig mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevében a bűnök bocsánatára; és veszitek a szent szellem ajándékát! (Cselekedetek 2:38)

Nyilván mindannyian feltehetjük Nikodémus kérdését: Ha egyszer már megszülettünk, hogyan születhetünk meg ismét? Természetesen nem fizikai folyamatról, szemmel látható eseményről van szó; talán „csatornaváltásnak” is nevezhetnénk. Nem a fizikai világbeli életünk kezdődik ismét. A felülről, a mennyben lakozó Istentől való születés szellemi, láthatatlan kapcsolódást jelent. Hasonlóan – de nem teljesen ugyanúgy! – ahhoz, ahogyan Máriának leírta az angyal:

• A szent szellem száll reád, és a magasságos ereje árnyékoz meg téged; azért, aki születik is szent, Isten Fia. (Lukács 1:35)

A szó jelentése

Károli fordításában	Az eredeti szó	Idevonatkozó jelentései
újonnan	anóthen (görög)	fentről, felülről újból, újra
születik	gennaó (görög)	nemz, szül, megfogan, születik
újjászületés	paliggeneszia (görög)	újjászületés, újjáteremtés
megkeresztelkedik	baptidzó (görög)	bemerít, alámerít, megkeresztel(kedik)

Az új születés egyértelműen isteni, teremtő munkafolyamat eredménye. Egy hatalmas csoda. Ember ezt ki nem gondolhatja, végbe nem viheti, hozzá nem tehet, nem utánozhatja. Az Istennel, mint szellemi lénnyel való csodálatos egyesülés pillanatait sűríti magába. Eredménye egy új teremtés: az emberi szív szentélyében, szellemi formában, valóságosan megszülető Isten Fia.

Víz által

Ezen belül a víz általi születés első és legfontosabb eleme a halál, amely Jézus Krisztus kereszthalálával azonosít minket. A szó szerinti vízben való elmerülés szellemi értelemben Jézus halálába merít bele bennünket: meghalunk önmagunknak, a világnak, a gonosz minden formájának. Ha ez nem történik meg, a következő lépések sem tudnak megvalósulni. Vagy a sötétség gyermekei maradunk, vagy a világosság fiaivá leszünk. Nincs „szürke zóna”.

• a keresztség által ugyanis eltemettettünk Krisztussal a halálba,
• eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában
• óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test
• hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől.
• Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra
• Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek

A víz általi születés másik legfontosabb eleme a feltámasztás, az újjáélesztés, amely Jézus Krisztus feltámadásával, örökkévaló életével azonosít minket. A vízből való szó szerinti kiemelés jelképezi szellemi értelemben a feltámadást, a Megváltó életében való részesülést. Isten számára elkülönített, odaszentelt életre való feltámadásról van szó, új élet kezdődik. Mint ahogyan a csecsemő a magzatvízből napvilágra érkezik.

• amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk

• eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is, Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Istennek éli. Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!

Szellem által

A Nikodémusnak mondottak szerint további szükségszerűség a szent szellem ajándéka, az elveszett emberből „elveszett elem” beültetése.

• Péter pedig mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevében a bűnök bocsánatára; és veszitek a szent szellem ajándékát! (Cselekedetek 2:38)

• Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úr színétől! És elküldje a Jézus Krisztust, aki nektek előre hirdettetett! (Cselekedetek 3:19-20)

• Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a szent szellem, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. (Cselekedetek 19:5-6)

• Aki pedig az Úrral egyesül, egy szellem ővele. (1Korinthus 6:17)

• Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a szellem élet az igazság miatt. Ha pedig annak szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó szelleme által. … a fiúság szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” (Róma 8:10-11.15)

Akkor lesz teljes a felülről való születés, ha az ember láthatatlan szellemi formában ugyan, de valóságosan befogadja a minden gonosz felett győztes emberfia Jézus Krisztus szellemét. Ennek lényegét ugyancsak a Fiú fogalmazta meg:

• Azon a napon [először pünkösdkor, illetve később minden egyes újjászületés alkalmával] megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti bennem, én pedig bennetek. (János 14:20)

Egyedülálló szövetség-közösség jön létre: az ember szelleme az Atyát, a mindenható Istent magában hordozó Jézus Krisztus szellemi valóságának lakhelyévé válik. Ami elveszett az édenben, az helyreáll az új teremtés, a felülről való születés következményeként. Ez az új, minőségi Isten-ember kapcsolat feltétele és kiindulási pontja.

Az elveszett fiú újjászületése

Nézzük meg ugyanezeket a mozzanatokat a hazatérő fiú történetének befejezésében, kiteljesedésében.

• Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott! És vigadozni kezdtek. (Lukács 15:22-24)

Megint csak mesteri, ahogyan Jézus bemutatja az új születés egyes mozzanatait, amely csak az emberi felfogóképesség korlátoltsága miatt van elemeire bontva. Azért, hogy megérthessük, mennyi mindent tett értünk az Úr, s mennyi mindenre van szükségünk az új életben járáshoz. Ebben a szakaszban már minden az apa döntése és felhatalmazása alapján történik, vagyis minden Isten ajándéka számunkra a mennyei családba történő teljes körű befogadottságunk érdekében. Természetesen a történet ezen elemei is jelképes tartalommal bírnak, amelyeket meg kell fejtenünk, hogy saját életünkre nézve helyesen alkalmazhassuk őket.

A legelső dolog – ami már a házon belül történik – és csak következtetünk rá, a rongyok eltávolítása, a megfürdetés, a sebek ellátása. A megtisztítás a régi élet minden szennyének lemosását, eltörlését jelenti. Ezután következik a legszebb ruha feladása. Ezzel a nyomorult koldusból megbecsült, tiszta, feddhetetlen gyermek lett!

• vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg elmétek szelleme szerint, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. (Efézus 4:22-23)

• öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust (Róma 13:14)

• Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. (Galata 3:26-27)

• eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba: ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. (Jelenések 19:7-8)

A ruhát követi a pecsétgyűrű ajándéka, amelynek a történelem során rendkívül nagy jelentősége volt. Felruházta viselőjét azokkal a jogkörökkel, amelyeket eredetileg az apa vagy az uralkodó viselt. Mint helyettese, felhatalomazottja, képviselője járhatott el a különféle ügyekben.

• Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat[görög exusia = felhatalmazás, tekintély, szabadság, képesség, jogosultság, hatalmi jel] adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. (János 1:12)

• Isten pedig, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, pecsétjével el is jegyzett minket, és a szellem zálogát adta szívünkbe. (2Korinthus 1:21)

A rabszolgák mezítláb jártak. A lábbeli hiánya a szegénység, kiszolgáltatottság, eladottság, sebezhetőség valósága és jelképe. A saru ezzel szemben a jól(l)ét, biztonság, békesség jelképe.

• Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. (Efézus 6:14-15)

A fiúság, a visszafogadottság öröme alkalmassá teszi az egykor elveszettet arra, hogy az Istennel való békesség örömét hirdesse a közel- és távolvalóknak. Az evangélium lényege a béketeljes, zavartalan kapcsolat, a boldogságot és biztonságot jelentő viszony Istennel. Ez a létező legtöbb, amit kaphat egy halandó, elveszett, sebzett és kiszolgáltatott ember.

A történetben az örömlakoma alapját a hízlalt borjú jelenti. Tudjuk, hogy az összes áldozati állat Jézus Krisztusra utalt, akinek halála és feltámadása lehetőséget nyitott az ember visszacsatolására a mennyei valóságra.

• a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott értünk. (1Korinthus 5:7)

• egyszer jelent meg az idők végén, hogy egyetlen áldozatával eltörölje a bűnt. (Zsidók 9:26)

• egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. (Zsidók 10:14)

Alig felfogható, hogy kínhalála véglegesen eltörölte a bűnt, örökre „összeöltötte a Földet és az eget”, és egy örökkévalóságra szólóan saját tökéletességébe öltöztette azokat, akik befogadták Őt felülről való születésük során.

És van még egy látszólag jelentéktelen, de valójában mégis nagyon fontos elem: az apa meg akarja osztani örömét, ujjongását, szíve gyönyörűségét mindenkivel. Felszólít mindenkit, hogy örüljön vele az elveszett újjáélesztése fölött. Az öröm az újjászületett ember és a menny öröme is. Belülről fakadó, elvehetetlen öröm.

• öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön (Lukács 15:7)

• a szellem gyümölcse: szeretet, öröm, békesség… (Galata 5:22)

A felülről születés eredménye

Mindezek összefoglalásaként elmondható, hogy akik egyesülnek vele, Krisztus testének tagjai, Isten királyságának alattvalói és örökösei lesznek. Úgy élhetnek e világban, ahogyan Jézus: Isten hatalmával, erejével, oltalmában, a menny örömének hírnökeként.

• Nincs zsidó, sem görög, nincs rabszolga, sem szabad; mert ti mindnyájan egy vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig a Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök. (Galata 3:28-29)

• Mert Krisztus testének tagjai vagyunk, az ő testéből és az ő csontjaiból valók. (Efézus 5:30)

Ez csak a kezdet…

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez még csak a születés! Ahogyan a gyermek fizikai növekedése esetében, úgy szellemi vonatkozásban is igaz: ezután következik a fejlődés, gyarapodás, növekedés, melynek célja a teljes érettség korának elérése. Az emberben élő Krisztus teljes uralomra jutása a gondolkodásban, az érzelemvilágban – nemcsak az egyes keresztényekben, tanítványokban, hanem az általuk alkotott közösségben is.

• … míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünkfel szeretetben mindenestől hozzá, aki a fej, a Krisztus, akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben. (Efézus 4:13-16)

Barati Lilla