Egyik nap a munkahelyemen a következő beszélgetésre lettem figyelmes.
– Hallottam, voltál sámánképzésen! – mondta egyik kollégám a másiknak. – Milyen volt? Hogy tetszett?
– Hű, nagyon jó volt! Többen transzba estek, valaki bement egy élő fába, valaki pedig látta a halott apját! – válaszolta lelkesen P. Kiderült többek között, hogy a résztvevők ilyen alkalmakon transzállapotban különböző állatok (például farkasok) viselkedését utánozzák. Ahogy telt-múlt az idő, a hír terjedt, és a többiek úgy kezelték, mint valami vicces dolgot. Egyik munkatársunk a következő kérdést szegezte P.-nek:
– Megkérdezted már Szilárdot, mi a véleménye arról, hogy te sámánképzésen voltál? – kérdezte, én pedig a háttérből kíváncsian figyeltem az eseményeket.
– Hát, nem kérdeztem meg, de sejtem, mit mondana rá! – válaszolta P. – Pedig ez nem okkultizmus, sem fekete mágia! Ráadásul a sámánizmus régebbi, mint a kereszténység.
Ezzel be is fejeződött a beszélgetés, viszont az ügy még nem lett lezárva. Azon tűnődtem, mit tudok ilyen helyzetben tenni. Az első opció, ha megvetem őt emiatt. A második, ha nekirontok azzal, hogy ez sátáni dolog. Ekkor elveszítek egy kedves barátot, továbbá lehet, hogy úgy megbotránkozik a keresztény állásponton, hogy soha többet nem akar róla hallani. A harmadik opció, ha nem mondok semmit. Ez utóbbi esetben tovább folytatja ezt a sámánosdit, és lehet, hogy más munkatársaim is csatlakoznak hozzá. Istentől csak annyi választ kaptam, hogy nagyon fontos, hogy P. tudja, szeretem őt. Amit mondok neki, azért mondjam, mert a javát akarom. Így tehát imádkoztam magamban, hogy legyen az Úr kegyelmes, és adja meg a bölcsességet ahhoz, mit tegyek.
Egyik alkalommal, amikor P.-től nem messze álltam, ott volt az a kolléga is, aki nekiszegezte a velem kapcsolatos kérdést.
– Szilárd, mit szólsz ahhoz, hogy P. sámánképzésen volt? – tette fel nekem a provokatív kérdést a többiek előtt.
– Nem támogatom, viszont most nem fogom elmondani a véleményemet, mert nem akarok senkit megsérteni! – válaszoltam.
– Én nem sértődöm meg! – felelte a kérdező.
Hallgattam. Sok esetben ugyanis nem elegendő kijelenteni, hogy ezt tedd, azt ne tedd; meg is kell magyarázni a miérteket. Fontos, hogy az illető megértse az összefüggéseket, és azt, hogy nem ártani akarunk neki. Meglátásom szerint megalázó lett volna P.-nek, ha elkezdek erről beszélni a többiek előtt. Továbbá idő sem volt arra, hogy kifejtsem az álláspontomat, így passzoltam a kérdést. Hétvégén elmondtam az online bibliakörünkben az eseményeket, és az egyik testvérem imádkozott azért, hogy legyen egy alkalmas helyzet, amikor tudok P. kollégával beszélni.
Másnap kettesben maradtunk a laborban. Úgy láttam, ez az alkalmas idő, hogy beszéljünk, így odaléptem hozzá:
– Ne haragudj, P., de érdekelne, mi késztetett, hogy részt vegyél a sámánképzésen? Talán a természetfeletti tapasztalat utáni vágy és a kíváncsiság vezetett oda? – kérdeztem érdeklődve.
– Igen, így van! – válaszolta.
– Először azt szeretném elmondani, hogy én attól függetlenül szeretni foglak, mint kollégámat, akár tovább jársz ilyen képzésre, akár nem. Továbbra is neheztelés nélkül beszélgetni fogok veled. Keresztényként viszont szeretném elmondani, hogyan látom a Biblia álláspontja alapján a kérdést – mondtam, majd elkezdtem hosszabban magyarázni a témakört. Először azt részleteztem, hogy szinte minden régebbi kultúrában voltak olyan személyek, akik természetfeletti erőkkel álltak kapcsolatban, majd említettem konkrét példákat. Úgy láttam, hogy egyetért velem, ezért így folytattam:
– A probléma ott van, hogy azt mondják, csak jó erő létezik, és rossz nincs. Vagyis tagadják a rossz létezését.
– Igen, valóban ezt mondták a képzésen, hogy ezek csak jó dolgok lehetnek! – válaszolta.
Ezután arról beszéltem, hogy a Biblia is beszél szellemi világról (a görög pneuma és héber ruach szavakat az új fordítások következetesen és helyesen, ’szellemnek’ fordítják), ahol Isten a legnagyobb hatalom. Kifejtettem, hogy a sámánok és társaik valós szellemi lényekkel kommunikálnak. A Biblia viszont azt mondja, hogy „transzba eséssel” és hasonló módszerekkel nem lehet Istennel és jó lényekkel felvenni a kapcsolatot. Ez ima által lehetséges. Elmeséltem neki egy olyan tapasztalatot, amit elsőkézből hallottam egy kereszténytől. Egy cseh férfi elkezdett a sámánizmus után érdeklődni. Elment Peruba egy sámánképzésre az őserdőbe, majd a hazájában alkalmazni kezdte a tanultakat. Egy idő után azonban a szellemi lények rátámadtak. Visszament Peruba, és kérte a társaságot, hogy szabadítsák meg. Erre lefogták, és fel akarták áldozni. Szétlökte őket és elfutott. A társaság a reptérig üldözte. Hazarepült, a probléma azonban nem oldódott meg, továbbra is támadták a démonok. (Ezen a ponton kezdtem el démonoknak hívni a lényeket.) Addig kínozták, hogy már majdnem öngyilkos lett. Ezután felkeresett több keresztény egyházat, de nem nagyon tudtak neki segíteni. Az utolsó helyen viszont megadták az elérhetőségét Krisztus egyik szolgájának. Ő szolgált felé Isten erejével, az illető megszabadult, majd megtért, most pedig már maga is keresztény.
Látszott, hogy P.-t megérintette a történet, és megértette, mindez nem játék. Ezt követően majd’ egy órát beszélgettünk még. Megegyeztünk, hogy a sámánképzéssel foglalkozó oktató a maga módján jót akart a tanítványainak, csak nem látta át az egész képet. Nem ismerte a történet „sötét oldalát”. P. a végén annyit mondott, hogy „korrekt” volt a társalgásunk. Örült, hogy nem a sámánizmus valódiságát kérdőjeleztem meg, hanem a forrását. Elmondta, nem gondolta volna, hogy a keresztényeknek ennyire mély bepillantása van a szellemi világba. P. másnap mosolygott rám, és azóta is felhőtlen a kapcsolatunk. Pár héttel később, amikor ismét kettesben maradtunk, azt mondta, többé nem foglalkozik sámánista dolgokkal. Az Úr volt, aki bölcsességet és alkalmat adott arra, hogy szóljak a munkatársamhoz. Dicsőség neki az Ő hűségéért és kegyelméért!
Tanulságok számomra a történetből:
- Az Úr képes olyan helyzetekben is bölcsességet adni, amiben nem látunk emberi megoldást.
- Az Úr alkalmat és bölcsességet is adott, hogy beszéljek P.-vel.
- Isten arra vezetett, hogy a kérdezzem meg a másik ember indítékait. Csak azután tudok helyes tanácsokat adni, miután megértettem a másik embert.
- Amikor beszélünk valakivel, nagyon fontos, hogy érezze szeretetünket és elfogadásunkat.
- Sokszor nem elég azt elmondani, mit tegyünk vagy mit ne tegyünk. Ha időnk megengedni, az is segít, ha részletezzük, mit miért és miért ne.
- Bizonyos dolgokat csak négyszemközt lehet megbeszélni.
Bessenyei Szilárd
Amint Ádámtól kapott életünk önmagától fejeződik ki bennünk, ugyanúgy a Krisztustól kapott életünk is. Rossz természetünket Ádámtól örököltük, nem is kell akarnunk, mégis dühbe gurulunk. Ugyanígy mindenki, aki életet kapott Krisztustól és átadta magát megőrzésre neki, lehet szelíd vagy alázatos anélkül, hogy előre elhatározná. A kifejezésnek ugyanaz az önkéntelensége jellemzi mind az Ádámtól, mind a Krisztustól kapott életünket. Ha hiszünk ígéreteiben és teljesen átadjuk magunkat neki, megtart minket egészen visszajöveteléig, méghozzá szeplő nélkül.
Watchman Nee