Hogyan lett Saulból Paul?

Amióta a kereszténység elindult világhódító útjára, égetően aktuális a kérdés, pontosan mi különbözteti meg az írástudókat a tanítványoktól. Az evangéliumokból kiolvasható, hogy a kétféle magatartás mennyire különböző gyümölcsökhöz vezet: az előbbiek megfeszítették Krisztust és követőit, az utóbbiak hagyták magukat keresztre feszíteni Krisztusért. Ugyanakkor elsőre úgy tűnik, nagyon nehéz (ma is) ezt az eltérést a hétköznapok szintjén felmérni, hiszen pl. Jézus egyik példázata a konkoly és a búza szoros életközösségét, együttes felnövekedését mutatja be, egészen a végső pillanatokig. Isten azonban egy lényeges állomásaiban dokumentált életút segítségével feltárja előttünk – ráadásul a legnagyobb hatású ókori apostol személyén keresztül –, hogy miben is áll a különbség. A Lukács evangélista által feljegyzett Apostolok cselekedetei c. könyv, illetve Pál levelei leleplezik a kétfajta létállapot indítékait, jellemzőit, megnyilvánulásait; sőt, ami a legnagyobb örömhír, az „átmenet” lehetőségét is! Ha Saul esetében megtörtént a fordulat, akkor mindenkivel megtörténhet! Mindehhez természetesen Jézus Krisztus szerelmének lenyűgöző ereje szükséges, ami képes minden pozitív átalakulást és maradandó változást kimunkálni.

Ez a „pálfordulásnak” nevezett eseménysor, mint iskolapélda minden részletében segítségére van az olvasóknak, hogy megértsék a különbséget a kétfajta Istenhez való viszonyulás között. A történet, ami az alábbiakban feltárul előttünk, fontos sarokpontokat kínál számunkra, elsősorban az őszinte önvizsgálathoz: ezek alapján biztosan meg tudjuk majd állapítani, mi magunk melyik csoportba tartozunk. Egy percig se gondoljuk, hogy mivel körülmetélésről és ősi hagyományokról van szó, a kereszténység nem érintett az itt bemutatott jelenségekben! Ma a kereszténység, mint világvallás ugyanolyan terhelt és megmerevedett, mint Izrael többsége volt Jézus és Saul korában. Pál őszintén feltárja mindkét életszakasza sajátosságait. Nem takargatja indítékait és „halálos vétkeit”, valamint korábbi gondolkodásmódja csapdáit, veszélyeit, mert így annál inkább felmutathatja a krisztusi szabadítás hatalmát és lényegét. Ugyanakkor azt is megláttatja velünk, hogy az Úr Jézus kegyelme micsoda erővel ajándékozta meg, és merőben új célokkal, megszentelt indulatokkal, radikálisan új írás- és világértelmezéssel töltötte be őt.

SAULUS, A FARIZEUS

A fiatalember, akinek az életútját végigkövethetjük, bár hatalmas kiváltságokkal és előnyökkel indult sok kortársához képest, mégis rendkívüli utat kellett bejárnia, mire megérkezett az igazi Megváltóhoz. Neve és eredeti „foglalkozása” kifejezte világlátását és célkitűzéseit.

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
Saul	szaulosz (ógörög)	’akit kértek’
farizeus	Phariszaosz (ógörög)	héber ’elkülönülő’ Zsidó vallási irányzat, a Tóra és a hagyományok hívei

Felnövekedéséről és korai gondolkodásmódjáról ő maga számolt be többször, több részletben, pontosan rávilágítva a farizeusi életforma összes rákfenéjére.

• Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én még inkább: nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. (Filippi 3:4-6)

• Én zsidó ember vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban [Jeruzsálemben] növekedtem fel, Gamáliél lábainál kaptam nevelést az atyai törvény* alapossága szerint, Isten buzgó híve** voltam, ahogyan ma ti mindnyájan. (Cselekedetek 22:3)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
törvény*	nomosz (ógörög)	mózesi törvény a törvény írott formája rendelkezés, hagyomány, szokás
buzgó híve**	dzélótész (ógörög)	lelkes híve, csodálója vminek törekvő, igyekvő, buzgón követő féltékeny, irigy

• Saul pedig egyetértett István megölésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén. … Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket. (Cselekedetek 8:1.3)

• E tanítás követőit halálra üldöztem, megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat és nőket is. Tanúm erre a főpap és a vének egész tanácsa, akiktől leveleket is kaptam a testvérekhez, és elmentem Damaszkuszba, hogy az ott lévőket is megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megkapják büntetésüket. (Cselekedetek 22:4-5)

• Mert hallottátok, hogyan éltem egykor a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt. És a zsidó hithűségben* sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak**. (Galaták 1:13-14)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
zsidó hithűség*	Iudaiszmosz (ógörög)	zsidó hit és életmód
hagyományok**	paradoszisz (ógörög)	előírás, rendelkezés, hagyomány, tradíció, átadás, tanítás

• Egykor magam is úgy gondoltam, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig halálra ítélték őket, én is ellenük szavaztam. A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket. (Cselekedetek 26:9-10)

Az írástudói létforma jellemzői és buktatói

A jellemzők a fenti igerészletek alapján bontakoznak ki. Az alábbiakban minden jelenség összefügg egymással: a kiindulási pont minden bizonnyal a hamis szív hamis írásértelmezése, amely torz istenképhez, ebből következően torz gondolkodáshoz vezet. És ez – szó szerint – egy ördögi kör. Ahogy látni fogjuk, a tényleges írástudói céloknak valójában semmi közük az egyetlen, igaz Isten céljaihoz, hanem csupán (rejtett módon) a kiválasztottság-tudattal rendelkező ember földi felmagasztalását szolgálják.

Írástudás

Saul azon kiváltságosok közé tartozhatott, akik kívülről tudták Mózes öt könyvét, az egyéb ószövetségi tekercsek tartalmát, ami többé-kevésbé jó alap lehet. Ehhez társultak a későbbi Talmudnak nevezett gyűjtemény akkoriban formálódó bölcsességei. Az írástudók kasztja egyébként mindig is létezett és az utolsó napig létezni fog a Földön. Van pozitív és negatív példa is közöttük. Egyiptomban és Babilonban ugyancsak éltek – az uralkodót támogató, hatalommal bíró osztályként, de természetesen az ő bölcsességük egészen más forrásokra támaszkodott. E két utóbbi csoport közös jellemzője, hogy tehetetlennek bizonyultak az igaz Istentől jövő üzenetek értelmezésében (ld. 1Mózes 41:24 és Dániel 2:27). Bár nevük alapján titkok őrzői voltak, tudományuk valójában nem ért föl az ég Uráig. Érdemes ezt az áltudósi jellemzőjüket észben tartani!

Negatív esetet már az Ószövetségben is találhatunk:

• … az én népem nem ismeri az Úr törvényét. Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, nálunk van az Úr tanítása! Hiszen hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla! Szégyent vallottak a bölcsek, megrettentek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az Úr igéjét?! (Jeremiás 8:7-9)

A legrészletesebb és egyben legfélelmetesebb képet maga a Messiás, az általuk halálra üldözött Krisztus rajzolta meg róluk, hogy figyelmeztesse őket és a kritika nélkül utánuk áramló tömegeket.

• Az Atya, aki elküldött engem, ő tett bizonyságot rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, és az igéje sem marad meg bennetek, mert annak, akit ő elküldött, nem hisztek. Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy [örökkévaló] életetek legyen. … Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert ő rólam írt. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek? (János 5:37-40. 46-47)

• Jézus ezt mondta nekik: Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát? (Márk 12:24)

• Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik. (Máté 7:29)

• Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszem.” Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. (1Korinthus 1:18-24)

Mindezek alapján nagyon fontos összefüggések és ismertetőjegyek tárulnak elénk. Isten könyveit nem csak hívő lelkületű emberek olvasták és kutatták, olvassák és kutatják. Isten ereje és hatalma ott rejlik az általa kimondott összes igében, de nem minden szájból „működik”. Az írástudói gondolkodás középpontja a saját üdvösség megszerzése és bebiztosítása; eléréséhez azonban lehetetlen a keresztre feszített Jézust elfogadni, hiszen benne van ez az élet elrejtve. A kereszt az önfeladás színtere, a függetlenség bűnének kivégzőeszköze. Amennyiben ez nem történik meg egy ember életében, nem történik valójában semmi. Nem elegendő emberi ésszel, értelemmel, szorgalommal kívülről megtanulni a bibliai szövegeket – szó szerint semmit nem jelent, ha nem Isten és a Fiú szelleme értelmezi, eleveníti meg és juttatja érvényre azt az ember számára. Halott szöveg marad, mint az egyiptomi hieroglifák. Ez a hamis tudomány csak arra jó, hogy hazug biztonságérzetet nyújtson, félrevezesse a jóhiszemű híveket és a vád, az ítélet fegyvere legyen a megvetett hitetlenek ellenében. Ha valaki megmarad írástudónak, akkor meg van pecsételve a sorsa:

• Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni! (Máté 23:13)

Ha esetleg azt gondoljuk, de jó, ma már nincsenek írástudók, nem is tévedhetnénk nagyobbat. Az írástudók az utolsó napokig élnek és virulnak – mint búza között a konkoly –, megtöltik az ún. egyházakat, a különböző felekezeteket, gyülekezeteket, kisebb-nagyobb keresztény csoportokat. Az exfarizeus Pál többször is figyelmeztette erre a tényre Krisztus igazi gyermekeit, és ezek az intések nem csak a kortársaknak szóltak. A Biblia 66 könyve mennyiségre eltörpül a különféle teológiai szakirodalmak tengere mellett.

Hamis messiásvárás

A torz írásértelmezés szükségszerűen célt téveszt – és valóban elvezette a farizeusok és írástudók többségét a názáreti Jézus mellett. A bennük kialakult dicsőséges, a hódító Rómát és minden ellenséges népet elsöprő, írástudóbarát és tekintélytisztelő Messiás alakja összeegyeztethetetlen volt a hagyományokat félresöprő, a törvényt és a tekintélyt másképp értelmező vagy semmibevevő, bűnösökkel barátkozó ács figurájával. A szenvedő és a kínhalállal szembenéző Krisztus nem fért bele az ő értelmezésükbe. Egyszerűen szemet hunytak az ellenkező értelmű Tóra-részletek fölött. Sőt, maguk teljesítették be azokat, amikor – a mózesi törvények alapján! – hamis prófétaként kivégeztették Jézust legádázabb ellenségeikkel! Az elvakultság és az előfeltevések bonyolult rendszere nem tette lehetővé, hogy világosan megkülönböztessék az Emberfia első és második eljövetele körülményeit és célját. Az igékben csak a dicsőséges Szabadítót látták, az alázatos Szenvedőt nem vették észre, nem tudták értelmezni. Így aztán a szabadítás témáját is végzetesen félreértették: nem látták, hogy valójában nem a külső, hanem a belső ellenség az igazi végzet. Nem látták, hogy a Megváltó nem csupán a kiválasztott Izraelhez, hanem a Föld valamennyi lakójához küldetett. Mindez egyébként még a tanítványai számára is felfoghatatlan és elfogadhatatlan volt, bár Jézus szájából hallották a szenvedésére vonatkozó próféciákat.

• Azon a napon ékes és dicső sarjat* támaszt majd az Úr, a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Izráelből megmaradnak. (Ézsaiás 4:2)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
sarj*	cemah (óhéber)	hajtás, sarj, gyümölcs, termés Sarj, Csemete, a Messiás neve

• Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. (Ézsaiás 53:1-5)

A hamis messiás várása ma is tömegeket foglalkoztató téma, és ebbe a projektbe rengeteg pénz áramlik szerte a világon. Vannak, akik még mindig az első Messiás érkezését várják és „neki” építkeznek. Vannak, akik aktuális, a Föld különböző pontjain tevékenykedő messiásokat követnek. Vannak, akik írásértelmezésük alapján úgy gondolják, az igazi Messiás második eljövetelét megelőző félelmetes események elől az igazak elragadtatnak.

Értetlenség

Az eddigiekből sajnos egyenesen következik, hogy az írástudók legtöbb esetben értetlenül fogadták a názáreti tanító szavait és tetteit. Szó szerint értelmezték és rendre kigúnyolták. Mivel hamis messiáskép élt bennük, az Igaz üzeneteit képtelenek voltak felfogni. (Amikor viszont megértették, gyilkos düh támadt bennük.)

• Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem! Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt. (János 2:19-21)

• A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül? Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet bennetek. (János 6:52-53)

• Jézus ekkor így szólt: Még egy kis ideig veletek vagyok, azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek. A zsidók erre így beszéltek egymás között: Hová akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani? Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek? (János 7:33-36)

Az írástudói lét egyik legnagyobb veszedelme éppen ebben rejlik. Annak ellenére, hogy kívülről megtanulták és idézték a szent szövegeket, képtelenek voltak azokat helyesen értelmezni. Tanításaik is gyakran félreértéseken alapultak, s ezeket a tévtanokat hirdették aztán teljes tekintélyükkel. Természetesen többségük soha nem ismerte el és vallotta be, hogy az igazság helyett a hazugság szócsövei voltak. Aki szembement nézeteikkel, azt a legkíméletlenebb módon üldözték. Mindez ma is ugyanolyan aktuális probléma, mint Saul napjaiban.

A beleszületés

Saul az ószövetségi Izrael gyermekei közül való volt: beleszületett az igaz Ábrahám népébe, s ezzel együtt egy többezer éves, rendíthetetlen vallási rendszerbe, az egyedül igaz Isten imádói közé, az egyetlen igaz vallásba a Földön. A „test szerinti bizakodás” egyrészt azt jelentette, hogy abszolút biztos lehetett abban, hogy már fizikai születése révén az egyetlen „biztonságos hajóban evez”, hiszen az üdvösségre kiválasztottak kasztjába tartozik. Vér szerint, családfája alapján kimutathatóan Ábrahám és Izrael leszármazottja volt. Ma a keresztények döntő hányada hasonló módon beleszületik az „egyetlen igaz” vallásba, hiszen felmenőik több nemzedéken át valamelyik keresztény felekezet gyermekként megkeresztelt tagjai voltak. A keresztlevél, miként Saul esetében a családfát tartalmazó tekercs, biztos útlevél sokak szemében a mennyek országába.

A körülmetélés

A „test szerinti bizakodás” másik vonatkozása Saul esetében a körülmetélés volt, amit JHVH rendelt el az Ábrahámmal kötött szövetsége jeléül, és később a Tóra, azaz az ószövetségi törvényrendszer egyik megkerülhetetlen pontja lett. Ezt a szertartásos műtétet a nyolcnapos Jézus esetében is végrehajtották. Az előbőr eltávolításának jelét Ábrahám eredetileg körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, és az igazság azoknak is beszámíttassék. (Róma 4:11) Ez az eredeti jelentése azonban nagyon hamar feledésbe merült és súlyosan eltorzult, felszínessé vált. Nem a hit, hanem a „testtel való dicsekedés”, az emberek előtti elismerés vágyának kifejezése lett a zsidók között, és mélyen megvetették, lenézték a körülmetéletlen pogány népeket. A kereszténység körében ennek egyik lehetséges megfelelője az egyháztagság, de minden egyéb vallásos cselekmény beleérthető, ami hamis dicsekedésre és biztonságra adna okot.

• … a betű és a körülmetélkedés mellett is a törvények megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, sem nem az a körülmetélkedés, amely a testen, külsőleg látszik; hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, szellem szerint és nem betű szerint. Az ilyen dicsérete nem emberektől van, hanem Istentől. (Róma 2:27-29)

• De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. (Galata 5:3)

Törvényközpontú szemlélet

A fenti szertartás elválaszthatatlanul összekapcsolódott a Mózesnek adott törvénykönyv összes többi rendelkezésével. Mózes első öt könyvét a héberek Tórahnak nevezték, és minden pontját igyekeztek teljes erejükkel betartani és betartatni. A zsidók vallásértelmezésük tekintetében több irányzatra szakadtak. A farizeusok Jézus korában az egyik legerőteljesebb csoportot alkották, akik a törvény köré egy újabb törvényhálót fontak, amelynek legalább akkora jelentőséget tulajdonítottak, mint a közvetlenül Istentől jövő kinyilatkoztatásnak. Ez Pál visszatekintő szavaiból több ponton is kiviláglik. A farizeusok a törvény (mint 613 pontból álló követelményrendszer) tökéletes tudóinak és megtartóinak, az Írások értő olvasóinak és beteljesítőinek tekintették magukat, akik jogos jussukként megkövetelték a nép körében a tekintélyüknek kijáró tiszteletet. E törvényközéppontú gondolkodás és életmód mögöttes céljai az Istennek való megfelelés, az üdvösség saját jócselekedetek általi megszerzése, a tisztátalan világtól való elkülönülés, az önelégültség, valamint az emberek előtti feltétlen elismerés kivívása voltak. Ennek buktatóira Jézus és Pál is rávilágított:

• Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt! Miért akartok engem megölni? (János 7:19)

• tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján válik igazzá, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem válik igazzá egy ember sem. (Galata 2:15-16)

A törvényközpontú szemlélet egyik legfontosabb jellemzője a kemény, határozott ítélkezés – többnyire azok fölött, akik ugyanazokban vétkesek, mint az, aki az ítéletet megfogalmazza.

Feddhetetlenség-tudat

A törvényközpontú gondolkodás és életvitel – mivel hamis alapokon nyugszik – szükségszerűen hamis önértékelést eredményez: Saul feddhetetlennek, támadhatatlannak találta magát az előírások megtartása tükrében. Azt gondolta, hogy minden, az Írásokban és a hagyományokban rögzített kívánalomnak megfelelt. Ez lehet őszinte, de hamis elvakultság vagy pedig még rosszabb, képmutatás. A képmutató ember pontosan tudja, hogy a felszín alatt mély problémák húzódnak, azonban a látszatfenntartás érdekében más, hazug képet színlel a környezete és a társadalom előtt, hogy jobb, igazabb színben tüntesse fel önmagát, a tisztelet kivívása és fenntartása érdekében. Már maga a tény, hogy valaki a farizeusok köréhez csatlakozott, előidézte a látszatra teljesen jogos felsőbbrendűségérzést, amelyet Jézus is látott és többször nyilvánosan elítélt:

• Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. (Lukács 18:9-14)

• Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába! (Máté 5:20)

A törvényrendszernek azonban ezzel gyökeresen ellenkező célja volt: nem a hamis biztonságérzet és hazug üdvösségtudat kialakítása, hanem a valós, elveszett állapot felmutatása, a megváltásra utaltság felismertetése. Ha az ember meg van győződve arról, hogy saját erőforrásai segítségével jól, sőt, kiválóan tud boldogulni és teljesíteni, akkor valójában nincs szüksége Istenre, akkor a mélyben ateista, önimádó, illetve a sátáni lázadás zászlóvivője lehet.

• Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek. … Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel. (Máté 23:23-24.27-28)

• a törvény végcélja* Krisztus minden hívő igazzá válása érdekében (Róma 10:4)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
végcélja*	telosz (ógörög)	vég, befejeződés, megvalósulás, beteljesedés eredmény, kimenetel cél, határ

• Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. (Galata 2:19)

• Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által váljunk igazzá. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. (Galata 3:19.21.24-26)

• … a törvény nem az igazért van, hanem a törvényszegőkért és az engedetlenekért, a hitetlenekért és a bűnösökért, a szentségtelenekért és a szentségtörőkért, az apa- és anyagyilkosokért, a gyilkosokért, a paráznákért, a fajtalanokért, az emberrablókért, a hazugokért, a hamisan esküvőkért, és mindazért, ami ellenkezik az egészséges tanítással. (1Timótheus 1:9-10)

• … elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélés evangéliuma. (Galata 2:7)

Azt már a megvilágosodott Pál apostol fejti ki részletesen, hogy a törvény ideiglenes nevelő, korlátozó életkeret volt az önző emberi természet számára, egészen Jézus Krisztus eljöveteléig. Célja társadalmi szinten a rendfenntartás, egyéni szinten a biztos kudarc- és haláltudat kialakítása: eljuttat a felismerésig, hogy önmagától az ember nem képes jóvá lenni, jól cselekedni. Önmagában, saját törvénykövető magatartása által csupán a bűn halálra ítélt foglya. Az igaz élet kizárólag Krisztuson keresztül, hit útján válik elérhetővé mindenki számára. A törvény alatti állapot tehát az evangélium és az üdvösség előszobája, amelyre nemcsak a pogány népeknek, de a törvénytartó testi Izraelnek is szüksége van! Úgy is fogalmazhatunk, hogy a törvény az istenközpontú élet- és gondolkodásmód megteremtésének szükséges, de csupán ideiglenes állomása, eszköze.

Hagyománytisztelet

Saul azt mondta magáról, hogy rajongott az évezredek-évszázadok alatt kialakított tradíciókért, hagyományokért, rendelkezésekért, az előírások egész ősi rendjéért, amely szilárd kereteket nyújtott a társadalom szemében elismert és értékes élethez. A megcsontosodott szokásrend biztonságot adott és elkülönített a hitetlenektől. A hagyományrendszer azonban korántsem egyenlő Isten rendelkezéseivel: a kettő egybemosása végzetes hiba. Az előbbiek ugyanis hatástalanítják az ige hatalmát, erejét, és érvénytelenítik az evangéliumban működő erőt. Ezáltal torzítják az istenképet és a hitet is. Ma ugyancsak kiváló eszköz nagy tömegek félrevezetésére.

Az Újszövetség konkrét példákat említ ezzel kapcsolatban:

• És ti miért szegitek meg Isten parancsolatát a ti hagyományotokért? Mert Isten ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat!”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék!” Ti pedig azt tanítjátok, hogy aki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni – annak nem kell tisztelnie az apját. Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért! Képmutatók, helyesen prófétált rólatok Ézsaiás próféta: „Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha tanításként emberi parancsolatokat tanítanak.” (Máté 15:3-9)

• Megkérdezték tehát Jézustól a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? (Márk 7:5)

• Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. (Jelenések 22:18-19)

A mai vallásos életet is észrevétlenül átszövik a régmúltban lefektetett hagyományok, szokások, amelyeket ma már senki nem kérdőjelez meg: senki nem kutatja azok keletkezését, sem pedig értelmüket, hatékonyságukat. Azonban láthatatlanul, mégis döntő mértékben befolyást gyakorolnak a gondolkodásra és a hitélet eredményességére. Minden felekezetnek, egyházközségnek, szektának stb. megvannak a maga, fokozatosan kialakított hagyományvilágai. Azért nehéz meglátni őket, mert megszokottá, megkérdőjelezhetetlenné váltak. Hatásuk azonban bénító, sőt, halálos lehet.

Társadalmi kapcsolatrendszer

Saul Tarzusban Gamáliél tanítványa volt, aki köztiszteletnek örvendő, tekintélyes farizeus volt. Ebből következett, hogy maga Saul is elismert tudósnak számított, hiszen neves „teológiai professzor” mellett nevelkedett. Ez a tény tehát egy fontos státuszszimbólum volt, ami tekintélyt biztosított számára. Láthatjuk az evangéliumok alapján, hogy az írástudók és vének, papok és főpapok Jézus korában, a Római Birodalom fennhatósága alatt is döntő politikai befolyással bírtak, a törvény tudóiként (részlegesen) bírói jogkört gyakoroltak, és tagjai voltak a Szanhedrinnek, a hetven tagú vezető testületnek. Ez a fajta tekintély kéz a kézben jár a tévedhetetlenségtudat csapdájával. A vallási hatalom ugyanakkor egybefonódott a politikai hatalommal – ez a rendszer pedig közösen keresztre juttatta a régóta várt Messiást. Ez a séma ma is él és „hatékonyan” működik a (kereszténynek mondott) világ számtalan pontján.

Pál mindezt már hiábavalónak ítélte megtérése után:

• Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt, azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. (1Korinthus 1:26-29)

Tekintélyelvűség

Mindezekből egyenesen következik, hogy a tudás, valamint az erkölcsi és/vagy politikai hatalom jogos birtokosának tekintették magukat, és elvárták a feltétlen engedelmességet, meghódolást és követést.

• A farizeusok ezt mondták nekik: Titeket is megtévesztett? Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? (János 7:47-48)

Dicsőségvágy

A tekintélyesek közötti forgolódás, a tudósok egymás közötti elismertsége az ego, vagyis az ÉN hízlalását, a gőgöt fokozta. Mindez arra nevelte az írástudókat, hogy az elismerés- és dicsvágy az emberek előtti tekintély kivívásában elégüljön ki. Jézus leleplezte a mögötte húzódó végzetes hitetlenséget, amit a képmutatás elfedett.

• … ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? (János 5:43-44)

• Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi (János 7:18)

• De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok! Atyátoknak se szólítsatok senkit a Földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van! Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus! (Máté 23:8-10)

• Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken, szeretnek a zsinagógákban a főhelyeken ülni és a lakomákon az asztalfőn, akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak! Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet. (Lukács 20:46)

• Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál! (Filippi 2:3)

Üldöző lelkület

Törvényszerű, hogy a merev törvényközpontú gondolkodásmódból és elvakult buzgóságból üldöző lelkület fakad – és ez a világon mindenfajta vallásosságra jellemző! –, hiszen az Istentől elszakadt emberi természet megnyilvánulásáról van szó. Pál nem titkolta, hogy Saulként szent feladatának tekintette a názáreti veszélyes szektájának kiirtását. Később azonban rámutatott ennek hátterére.

• Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert. (Máté 15:18-20)

• De amint akkor a test szerint született üldözte a szellem szerintit, úgy van ez most is. (Galata 4:29)

• a test kívánsága a szellem ellen tör, a szellemé pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással… A test cselekedetei azonban nyilvánvalók: … irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. (Galata 5:16.19-21)

Legkésőbb ennek az (akár eltitkolt) indulatnak a felismerése vészjelző kell legyen, hogy az illető még mindig testi természetének a foglya és megoldásra van szüksége! Jézus mindig is üldözött volt és soha nem üldöző!

Sátáni/ádámi jellem

A korábbiak alapján már nem meglepő, hogy az írástudók és a farizeusok, mint hitetlen emberek, az ádámi természet hordozói (voltak). Vagyis jellemüket tekintve semmiben nem különböznek az általuk megvetett tudatlanoktól és bűnösöktől! Elhiszik és megtestesítik az első sátáni hazugságot:

• ha esztek a tudás fájáról, olyanok lesztek, mint az Isten, jónak és gonosznak tudói (1Mózes 3:5)

• Jóllehet előbb Jézustkáromló, az övéit üldöző és erőszakosember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. (1Timótheus 1:13)

• Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak erejét megtagadják. … Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit szempontjából megbízhatatlan emberek is. De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett. (2Timótheus 3:1-9)

• Ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben. Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. (János 8:23. 44-45)

Jézus nagyon pontosan feltárta a probléma gyökerét: a bukott angyal az Istentől való függetlenség dicsőségét kereste és keresi mindmáig, és pontosan ugyanez a lelkület hatotta át a neki engedő első emberpárt is. Ők pedig átörökítették azt minden utódukra. Az írástudók lelki és szellemi állapota ennek a tükre volt. Azt a hazugságot képviselték minden tekintélyükkel, hogy saját erőfeszítéseik elegendőek Isten jótetszésének elnyeréséhez, a tökéletes élethez, elkerülve a keresztet, az önmegfeszítést. Ebből fakadóan – ahogyan Pál később belátta – gyilkos indulatok égtek a szívükben, és valójában magát Istent gyűlölték! Ami különösen súlyos, hogy az apostol leírása szerint Jézus egyházának történetét, az utolsó időket, végigkísérik azok a magukat kereszténynek valló tömegek, akiknél megvan a kegyesség látszata, de annak ereje nélkül.

SORSFORDÍTÓ TALÁLKOZÁS

A tarzusi Saul lemaradt arról a lehetőségről, hogy Jézus „első körös” tanítványa legyen. Ez azonban – tudniillik az időbeli távolság – nem gátolta meg Istent abban, és ez ma sem akadály neki (!), hogy vonzza, meghívja és hatalmas munkát végezzen a későbbiekben általa. Sőt, bizonyos tekintetben több és mélyebb kijelentéseket bízott rá, mint a tizenkettőre.

• Történt pedig, hogy amikor úton voltam, és Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen vakító fényesség sugárzott le rám az égből. A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És ő így szólt hozzám: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. Akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de a velem beszélő hangját nem hallották. Ezt kérdeztem akkor: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig azt felelte nekem: Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit Isten elrendelt, hogy megtedd! Mivel pedig annak a fényességnek a ragyogása miatt nem láttam, a velem lévők kézen fogva vezettek, úgy mentem be Damaszkuszba. (Cselekedetek 22:6-11)

• Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkuszba. Déltájban az úton láttam, ó, király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke* ellen rugódoznod**. Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni! Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek! (Cselekedetek 26:12-18)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
ösztöke*	kentron (ógörög)	amivel szúrni lehet ösztöke: hegyes bot, amivel az ökröket hajtották fullánk, méregtövis
rugódozik**	laktidzó (ógörög)	rúgkapál, rugdalózik, küszködik

Annak ellenére, hogy nem túl sok embernek adatik meg az ehhez hasonló, rendkívüli találkozás, mégis nagyon fontos elem – minden későbbi, Isten által megszólított Krisztus-üldöző esetén is – a személyes találkozás, a névre szóló megszólítás és elhívás. Akár ige, akár egy másik ember útján – legyen az barát vagy ellenség –, akár valamilyen csodás esemény kapcsán az illető egy neki szóló hívást és üzenetet hall, amely örökre megváltoztathatja az élete addigi folyását. A feltámadott Jézus itt bizonyságát adta annak, hogy követőit és üldözőit egyaránt név szerint ismeri, érti – és mindegyikükért fáradhatatlanul munkálkodik.

Az ösztökére utaló talányos jézusi mondat arról szól, hogy éppen a Saul által forgatott Írások, illetve az elfogott és megkínzott keresztények tanúságtételei régóta sugallták számára, hogy valójában az árral szemben próbál úszni. Ezek szerint hosszú ideje erőszakkal nyomta el a lelkében azokat a kérdéseket, isteni sugallatokat, amelyek elbizonytalanították eddigi gondolkodásmódja és eljárásai helyességét illetően. Emberi szemek elől rejtett az az út és mód, ahogyan az Úr szelleme munkálkodik az emberi szívben és lélekben annak érdekében, hogy az illető végül bizalommal átadja magát az Istennek.

A harmadik, nagyon fontos elem a szolgálatra vonatkozó kinyilatkoztatás, amely ugyancsak személyre szabott. Egyrészt Jézus kilátásba helyezte, hogy Saul még további személyes találkozásokra és nagy horderejű üzenetekre számíthat, másrészt új életcélt rajzolt elé: az egyetlen igaz Istent nem ismerő népek meghódítása Krisztus világosságának. Szavaiból kirajzolódik, hogy a Föld küzdőtér: a sátáni eszmék és az ő uralma, illetve Isten örök szeretetrendje között. Saul eddig a sötétség fegyvereként működött, de ez az Úr szemében nem végzetes akadály az átállás és a munkába szólítás előtt.

Nem szabad elfeledkeznünk e találkozás legfontosabb jellemzőjéről, amit a feljegyzés aligha tud visszaadni: Jézusból lenyűgöző erejű, megbocsátó és megtisztító szeretet sugárzott a véres kezű farizeusra. Nem kárhoztató ítélet, hanem megváltoztató szerelem áradt Krisztus kínzójára. Saul megértette, hogy az Úr már születése előtt szenvedélyesen szerette, kiválasztotta őt, és alig várta, hogy végre találkozhasson vele, s hogy „együtt” elindítsák az evangélium diadalútját a Római Birodalomban és annak határain is túl. Jézusnak szüksége volt korábbi ellenségére!

A VÁLTOZÁS KAPUJA

A megvakult farizeus tehetetlenné vált a sugárzó jelenéssel való találkozás után. Fizikai vaksága kifejezte eddigi szellemi vakságát, halott állapotát, illetve lehetőséget nyújtott számára a komoly önvizsgálatra és a szembenézésre. Ezúttal a külvilág ingerei nem tudták elterelni a figyelmét a nyomasztó múltjával és a félelmetesnek tűnő jövőjével való számotvetéstől. Minden eddigit át kellett értékelnie a feltámadt Krisztustól hallottak alapján. Az a három nap, amely böjtben, gyászban és egyúttal fokozódó örömben telt Saulus számára, hasonlít Jónás és Jézus „jelére”: láthatatlanná vált a világ számára, meghalt addigi felfogásának és céljainak, hogy feltámadhasson, és elfogadhassa a teljes körű megbocsátást és az új megbízatást. Világa leomlott és újraépült. Az Írások elvesztették korábbi értelmüket, majd gyökeresen új, szabadságot nyújtó értelmezést nyertek. Isten nem hagyta el, nem feledkezett el róla sötétségében, hanem a kellő pillanatban küldött hozzá egy követet.

• Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram. Az Úr pedig így szólt hozzá: Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson. Anániás így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet. Ezt mondta neki az Úr: Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé! Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért. Anániás pedig elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul! Az Úr, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, azért küldött engem, hogy újra láss, és megtelj szent szellemmel! És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott. (Cselekedetek 9:10-19)

• Egy bizonyos Anániás pedig, aki törvény szerint élő kegyes férfi, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó zsidók mind, eljött hozzám, elém állt, és így szólt: Testvérem, Saul, láss! És én abban a pillanatban ismét láttam, és rátekintettem. Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül hívva az Úr nevét! (Cselekedetek 22:12-16)

Az úton történt személyes találkozás ellenére Jézus Saulust a következő lépések tekintetében emberek, azaz keresztény tanítványok kezére bízta. Beillesztette őt az általa üldözött szektába, az egyházba, szó szerint a világból kihívottak közösségébe, úgy is mondhatjuk, saját testébe. Nincs más „módszer”: a Krisztussal létrejövő személyes kapcsolattal párhuzamosan megkezdődik a beépülés Isten élő templomába. Ez az út máig megkerülhetetlen, egyetemes, kizárólagos és érvényes: a víz és a szellem fürdője, amely révén Saulus új szívet, új szellemet nyert. Pünkösd óta ez az üzenet hangzik a világ felé:

• Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a szent szellem ajándékát! (Cselekedetek 2:38)

Erről a sorsfordító témáról a Reménység foglyai több, korábbi számában részletesen is olvashatunk: A Megtérés és/vagy újjászületés c. tanulmányban¹ (46. szám), illetve az Isten Veled! című különszámban.² A későbbiekben éppen az apostollá lett farizeus fejti ki részletesen e cselekmények értelmét, életváltoztató ajándékait, többek között a Római levél 6. fejezetében. A lényeg tehát, hogy engedelmeskedve Anániás próféta szavainak, az üldöző Saulus meghalt a hullámsírban és feltámadt, mint Paulus. Az önkéntes halál nélkül ugyanolyan farizeus maradt volna, mint azelőtt. Az pedig, hogy megtelt Krisztus szellemével, lehetővé tette, hogy később Jézus követe, hatalommal járó apostola legyen, teljesen neki szentelt szívvel és élettel.

• Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fia hitében élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. (Galata 2:20)

• Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés. (Galata 6:15)

A sorsdöntő változás első lépése tehát az önkéntes, teljes halál, amit a Krisztus szellemével való összekapcsolódás követ, s ami Pálnál teljes istenfüggőséget eredményezett. Ahogyan Jézus, úgy ő sem akart többé semmit tenni saját kútfőből, hanem csakis az Atya szeretetének indíttatására. Mindezek nélkül továbbra sincs valódi változás.

PAULUS, AZ APOSTOL

Az apostoljelölt latin nevét római polgárjogának köszönhette, amit már apja birtokolt. Ez a név az örökre semmivé lett farizeus új életét hirdeti. Kicsinnyé, jelentéktelenné vált önmaga szemében is, mivel megtapasztalta új ura páratlan nagyságát. Áttetszővé lett, mint aki nem egyéb, mint isteni erővel telt eszköz; mint egy követ, aki nem magától és magáról beszél, hanem arról, aki elküldte őt.

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
Pál	Paulusz (ógörög)	kis, kicsi
apostol	aposztolosz (ógörög)	követ, küldött

• De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a népek között, nem tanácskoztam testtel és vérrel. Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, azután ismét visszatértem Damaszkuszba. (Galaták 1:15-17)

• De Jézus Krisztus azt mondta nekem: Eredj el, mert én messze küldelek téged, a pogányok közé! (Cselekedetek 22:21)

• Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia. Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket? De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. Saul azonban megtudta, hogy mire készülnek. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék, de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban. (Cselekedetek 9:19-25)

• Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lúciusz és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a szent szellem: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket! Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. (Cselekedetek 13:1-3)

• Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten szelleme szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. … Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak* ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek** ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincs saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. (Filippi 3:3. 7-11)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
kár	dzémia (ógörög)	kár, veszteség, hátrány
szemét	szkübalon (ógörög)	szemét, hulladék, trágya

• Mi, akik zsidónak születtünk, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. (Galaták 2:15-16)

• Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. (Galaták 1:10)

• Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől való, mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam. (Galaták 1:11-12)

• Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a szellemé, mert a betű megöl, a szellem pedig megelevenít. (2Korinthus 3:4-6)

• Azután [az Úr Jézus] megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. (1Korinthus 15:8-10)

• Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy feltárjam mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége. (Efézus 3:8-10)

• … Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban rajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. (1Timótheus 1:15-16)

• De Pál így felelt: Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért. (Cselekedetek 21:13)

A tanítványi létforma jellemzői és kiváltságai

Az előző két alfejezet röviden összefoglalja az utat és a folyamatot, amelyen keresztül az írástudó tanítvánnyá alakult. Az általa üldözött Jézus személyes elhívása új, az eddigiekkel ellentétes életcélt jelölt ki számára. Mivel igent mondott, mostantól ő is a sötétség céltáblája, hiszen a világosság foglya lett. Egy Istentől küldött, keresztény próféta útmutatása alapján lépett tovább az igazak közösségébe: Saulus bűnvallás, megtérés, bemerítés és a szent szellem kézrátétel melletti elnyerése következtében örökre Krisztus rabszolgája lett. Vagyis a teljes múlt- és önmegtagadás egyben uralkodóváltással is járt. Ebben különbözik tehát Saulus Paulustól: igent mondott a megtérés lehetőségére és teljes lényét odaszentelte a szeretet eddig ismeretlen Istenének. Ebben különbözött az írástudók nagy részétől: ők következetesen ellenálltak az ostromnak, sorozatosan nemet mondtak a megtérési lehetőségekre, elutasították az alázatos, mégis kőkemény Messiást. Pál azonban elfogadta élete urának. Ezzel egyidejűleg elfoglalta a neki szánt helyet Krisztus testében, s így az általa üldözött szektatagok testvéreivé lettek Jézus vére által. Mindez természetesen nem csak sablonos szertartássorozat volt, hanem egy valóságos csoda történt (szellemi egyesülés Krisztussal) és ennek nyomán döntő változás ment végbe az egykori farizeusban. Ezt bizonyítják az alábbi jellemzők és események.

Szellemvezéreltség

Abból fakadóan, hogy Pál meghalt önmagának és evilági céljainak, Jézus Krisztust választotta élete urának. Ettől kezdve folyamatosan az ő hangjának és parancsainak engedelmeskedve élte meg hosszú szolgálata éveit. Állandó mennyei vezetettség volt osztályrésze, többé nem ő döntött, hogy mit tegyen, hová menjen, mit szóljon.

• Akiket Isten szelleme vezérel*, azok Isten fiai (Róma 8:14)

• Mert nem most, átutazóban akarlak meglátogatni titeket, hanem remélem, hogy egy ideig ott is maradok nálatok, ha az Úr megengedi. (1Korinthus 16:7)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
vezérel*	ago (ógörög)	vezet, irányít, kormányoz magával visz, elvisz, elvezet megy, halad

Isten- és írásértés

Miután Paulus helyes viszonyba került Istennel Fia által, megnyíltak a szemei az Írások igazi értelmére is. Képessé vált a szent szellem általi megértésre, majd pedig a felismert és megélt igazságok tanítására. Az Úr alkalmassá tette arra, hogy Isten titkos bölcsességét, az addig korlátozottan feltárt és korlátozottan érvényes áldásokat egyetemes, az egész emberiségnek szóló üzenetként fogalmazza meg. Feltárta annak gyökerét is, hogy farizeusként miért volt képtelen helyes fényben látni a Messiást és annak küldetését.

• Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből való szellemet, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a szellemi embereknek* magyarázva. A lelki ember** pedig nem fogadja el Isten szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak szellemi módon lehet azokat megítélni. (1Korinthus 2:12-14)

Pál kétféle embertípust mutat be a fenti igében. Lelki vagy természetes ember mindenki, aki Ádám révén a Földre születik. Valójában pünkösd óta, a szent szellem kiárasztása óta nyílt meg a lehetőség az új, második születésre, amelynek eredménye a második típus, a szellemi ember, akiben már jelen van a korábban hiányzó elem: Akiben nincs meg az Isten fia, az élet sincs meg abban. (1János 5:12)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
szellemi ember	pneumatikosz antroposz (ógörög)	szellemi ember
lelki ember	pszüchikosz antroposz (ógörög)	lelki, pszichikai természetes, érzéki

Az apostol világosan kifejti, hogy aki nem születik újjá, az nem tudja megérteni és megélni Isten hatalmas dolgait. A testi ember a földi, érzékelhető valóságban mozog és nem a láthatatlan, mennyei-szellemi valóság igazságai foglalkoztatják és mozgatják. Az első esetben Istentől független, a második esetben Istentől függő állapotban vagyunk.

Gőg helyett alázat

Annak ellenére, hogy tényleg ég és föld a különbség a farizeus és az apostol magatartása és tettei között, az igék alapján Paulus soha nem felejtette el, hogy ki volt a Jézussal való találkozása előtt. Annak ellenére, hogy látomásai, elragadtatásai voltak, az egykori bűnösök közé számlálta önmagát, és a Krisztus legkisebb követeként mutatkozott be korábbi tettei miatt. Nyoma sem maradt benne a korábbi farizeusi gőgnek, ami elkülönítette őt a tisztátalan, közönséges izraelitáktól vagy a pogány népektől. Örökre hálás, és ezért örökre alázatos maradt új királyával szemben.

• a bűnösök között első vagyok én… (1Timótheus 1:15)

• Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek. (Efézus 2:3)

Kár és szemét

Mindaz, ami a korábbi létformához kötődően értéket jelentett a farizeus számára, hirtelen értéktelen szemétté vált, összehasonlítva Krisztus nagyságával és hatalmával. A saját tudás, a saját erőfeszítések és eredmények, a saját erővel kivívott hírnév és elismertség mind lelepleződött és értékét vesztette Pál szemében. Ez az ítélet és döntés egyben azt jelentette, hogy a tekintélyes farizeus elveszítette korábbi világi-társadalmi pozícióját és megvetetett, sőt, üldözött senkivé, eretnekké vált. Amint maga mögött hagyta az évszázados hagyományokat, szokásokat, hiedelmeket és az ősi vallás rendszerét annak képviselőivel együtt, halálra méltó ellenséggé vált addigi barátai szemében is. Földi biztonságát és megbecsültségét hagyta hátra a feltámadott Messiásért. Ugyanez a folyamat minden esetben megismétlődik ma is.

Kegyelemközpontúság

A kegyelem szó korántsem annyit jelent csupán, hogy a bíró elengedi a halálraítélt jogos büntetését és felmenti a kiszabott kivégzés alól. Az alábbiakból kitűnik, hogy az ógörög eredeti sokkal inkább Isten személyének alaptulajdonságát írja körbe, a tökéletes szeretet, a tökéletes jóság, a végtelen jóindulat erőteljes megnyilvánulását. Ez az erő egy új és meghatározó alaptényező lett az apostol életében, minden cselekedetének indítórugója.

• De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme* nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. (1Korinthus 15:10)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
kegyelem	kharisz (ógörög)	öröm, élvezet, gyönyör, báj; kedvezés, szívesség, jóindulat, kivételezés; kegyelem; hála; elismerés, viszonzás

Emberi értelmezés szerint Pál apostol akár nagyképűnek, fennhéjázónak is tűnhet a fenti mondatai alapján. Azonban következetesen tartotta magát ahhoz, hogy nem ő, hanem a benne élő Krisztus munkálkodik. Pozitív önértékelése, illetve az általa megnyilvánuló hatalom a Jézus szellemével való telítettség következménye volt.

Krisztus igazsága

Eddigi meggyőződése, hogy a törvénykövető életforma elegendő az Isten kegyelmének, üdvösségének kivívásához, illúziónak bizonyult. Egyetlen embernek, még a kiválasztott nép írástudó tagjainak sincs saját erőfeszítések által elért igaz élete. Egyetlen kereszténynek, még a legmagasabb rangú teológiai professzornak sincs saját erőfeszítések által elért szent, igaz és igazságos élete.

• … a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. (János 1:17)

• … azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. (Róma 5:17b)

• Isten munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá (1Korinthus 1:30)

Krisztus hite

Ahogyan az igazság, a feddhetetlen, szeretetalapú élet nem létezik Krisztuson kívül, úgy a megtartó hit sem létezik Krisztustól függetlenül. Aki Őt befogadja, az egy hittel-bizalommal teljes, örökéletű Fiút fogad be a szívébe. Az egyszülött Fiú Atyja iránti feltétlen hite az a szilárd kapocs, ami a bizalmában megrendült embert képes örökre Istenhez kötni.

• mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézus hitéből való. (Róma 3:26)

• nincs saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztus hite által Istentől van igazságom a hit alapján (Filippi 3:9)

Krisztus szerelme

A döntő változás Pál szívében történt: megjelent benne Isten szerelme-szeretete, amely önfeláldozó cselekedetekre ösztönözte honfitársai és az idegen népek gyermekei iránt egyaránt. Forró szeretet ihlette a gyülekezeteknek címzett leveleit is. Új indulatok ébredtek benne: elkötelezettség az őt gyűlölő zsidók iránt, amely a Krisztus megújító szeretetéből és a Krisztusért égő viszontszerelemből fakadt. Emellett pedig gondoskodó, apai, sőt, anyai lelkülettel bátorította, intette még a bűnös szokásokba visszaesett testvéreit is. Jó pásztori felelősséggel viseltetett az általa alapított közösségek iránt. Távol állt tőle az a megvető, lekezelő hozzáállás, ami az írástudói réteget jellemezte: De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott! (János 7:49)

• Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. (2Korinthus 5:14-15)

• Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős bennem irántatok. (2Korinthus 2:4)

• Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk, amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ söpredékévé lettünk, és mindenki szemétjévé mind ez ideig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. Ha tanítómesteretek sok ezer volna is Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok Krisztus Jézusban. (1Korinthus 4:12-15)

• Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim! (Filippi 4:1)

• … olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. … Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként bátorítottunk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket (1Thessalonika 2:7-8.11)

Míg farizeus korában a becsvágy és a gyűlölet hajtotta, apostolként kész volt szeretetből akár meghalni is Krisztusért és a testvéreiért.

Krisztus jelleme

A legfontosabb jellemző, ami a fentiekből szervesen következik és a tanítványok megnyilvánulásait megkülönböztetheti az írástudókétól, az a jellemtulajdonságok köre. Az isteni szeretet sokféle módon tetten érhető az átadott életű keresztény esetében.

• A szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. … Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. (Galata 5:22-24)

Krisztus kijelentései

Az apostol élete telve van közvetlenül Jézus Krisztustól származó kijelentésekkel, amelyek nem egyszerű „tollbamondások” voltak. Intenzív mennyei, szellemi találkozások és tanítások jellemezték Pál és Isten kapcsolatát. Olyan kinyilatkoztatásokat kapott a mennyei főpap Jézustól és Jézusról, amelyek teljesen szétrobbantották a vallásos hagyományokat. Pál írásai, mint az igazi evangélium értelmezései, bontják ki igazán, teljes mélységében Isten monumentális terveit az univerzum és az emberiség megmentése érdekében. Azért lehet a leveleiben rögzített, az ószövetséget meghaladó, kiteljesítő tanításokkal kapcsolatban bizonyosságunk, mert egyenesen az Atyától származó, Jézus Krisztus által közvetített szellemi valóságról van szó.

• … rátérek azért az Úr megjelenéseire* és kinyilatkoztatásaira**. Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt elragadtatott a harmadik égig – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja. Én tudom, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat. Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; (2Korinthus 12:1-5)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
megjelenés*	optaszia (ógörög)	látás, látomás, megjelenés
kinyilatkoztatás**	apokalüpszisz (ógörög)	kijelentés, kinyilatkoztatás; leleplezés, felfedés; megjelenés

• Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől való, mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam. (Galata 1:11-12)

• [Jézus] kinyilatkoztatásával megismertette velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. (Efézus 3:3)

• Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón! (Cselekedetek 27:23-24)

Ha nem is ilyen léptékben és mértékben, de Krisztus valamennyi tanítványa részesül Krisztus személyre szabott kijelentéseiben és megjelenéseiben, hiszen az új Isten-ember kapcsolatban folyamatos a szeretet- és információáramlás.

• A szellem megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. (1Korinthus 12:7)

• Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! … Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. (1Korinthus 14:26.31)

Krisztus életmódja

Az önmegtagadás minden vonatkozásban igaz volt az apostol életére. Mivel a mennyei dolgok foglalkoztatták, nem a földi kincsek gyűjtésével foglalkozott. Nem volt saját lovaskocsija, palotája, magánrepülőgépe, sem drága luxustárgyai. A kincset a Krisztus számára megnyert lelkek jelentették neki.

• Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk, és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott és dolgozott, ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket. (Cselekedetek 18:1-4)

• Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra* és vesződségünkre**: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát. Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. (1Thessalonika 2:9-10)

MAGYAR	EREDETI	JELENTÉSEI
fáradozás*	koposz (ógörög)	munka, fáradozás, erőlködés; fáradtság, kimerültség
vesződség**	ho mokhthosz (ógörög)	nehéz munka, fáradság; megerőltetés, erőfeszítés

Krisztus szolgálata

A leendő apostol már a Damaszkuszba vezető úton hallhatta Jézus szájából az életére vonatkozó szolgálattervet: az Isten mennyei királyságának nagyköveti feladatával, dicsőséges, de életveszélyes szerepével bízta meg és ruházta fel Pált.

• … arra kaptam Istentől a kegyelmi ajándékot, hogy a pogány népekért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, aki az Isten evangéliumának papi szolgálatát végzem, hogy a pogány népek áldozata a szent szellem által megszentelt és kedves legyen. (Róma 15:15-16)

• Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola (1Korinthus 1:1)

• Aznap éjjel pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned! (Cselekedetek 23:11)

A szolgálat azt jelentette, hogy továbbadta mindazt, amit a kinyilatkoztatások révén elnyert Istentől. Megosztotta a mennyei kenyeret azokkal az egykori pogányokkal, akik az ő evangéliumhirdetése nyomán befogadták a szívükbe Krisztust. Ez nem megaláztatást, hanem állandó szenvedélyt, mély örömet jelentett számára, hiszen Isten királyságát építette élő kövekből.

Krisztus ereje

Pál apostol nem kizárólag az igehirdetés által hódította meg a pogány városok lakóit Isten királysága számára. Szavai teljes összhangban álltak tetteivel. Ahogyan a többi apostol esetében, az ő munkáját is jelek és csodák követték annak érdekében, hogy az emberek megértsék a Mindenható szeretetét, és utánuk való vágyódását. Azok közül, akik hallgatták és befogadták Pál mennyei üzeneteit, többen az isteni hatalom helyreállító megnyilatkozásait is megtapasztalták: szellemi erő, gyógyulások, szabadulások, feltámadás kísérték szolgálatát.

• … semmi olyanról nem mernék beszélni, amit ne Krisztus tett volna általam a népek megtéréséért szóval és tettel, jelek és csodák erejével, a szellem erejével: így hirdethettem Jeruzsálemtől kezdve mindenfelé egészen Illíriáig Krisztus evangéliumát. (Róma 15:18-19)

• Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó varázslóval és álprófétával, akinek Barjézus volt a neve. Ez közel állt Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét. De Elimász, a varázsló – neve ugyanis ezt jelenti – szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve szent szellemmel ránézett, és így szólt: Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait? Most íme, az Úr keze rajtad van, megvakulsz, és nem látod a napot egy ideig! Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket. Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán. (Cselekedetek 13:6-12)

• Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig tanított, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: Ne zajongjatok, mert a lelke benne van! Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak. (Cselekedetek 20:9-12)

• Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket. (Cselekedetek 28:8-9)

Krisztus szenvedése

A Krisztus szenvedéseiben való részesedés törvényszerű azok számára, akikben ott él a Krisztus: Nem csupán a kereszt naponkénti felvételét, azaz az önmegtagadást jelenti. Hanem mindazt a fájdalmat, nélkülözést, üldözöttséget, elutasítottságot, elvakult ellenállást, amivel a sátán által megtévesztett emberek válaszolnak az evangélium igazságára. Jelenti a szenvedőkkel való együttérzést, Isten „tehetetlenségének” átélését az elutasítást követő pusztulás miatt. A tövis, amit Pál kapott, mindaz a gonosz és kegyetlen bánásmód, amiben az általa egykor üldözött Istenfiának is része volt földi szolgálata során. A neves üldözőből az egyik legnagyobb üldözött lett.

• gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus. (Galata 4:19)

• hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. … Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. (2Korinthus 12:7.10)

• Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. (2Korinthus 11:22-31)

Az igazi, meg nem alkuvó kereszténység a világ máig legüldözöttebb „szektája”. Természetesen az üldözésnek számtalan fokozata van: az elzárkózástól a kitiltáson át egészen az életek erőszakos kioltásáig.

AZ ALAPVETŐ KÜLÖNBSÉGEK

Végezetül tekintsük át a legfontosabb különbségeket a kétféle életforma között: Mi jellemzi rejtett vagy nyilvánvaló módon az írástudói és a tanítványi állapotot, illetve magatartást.

ÍRÁSTUDÓ	TANÍTVÁNY
tanítvány-hamisítvány	igazi követő
az ítélet Istene	a szeretet Istene
az istenfélelem látszata	krisztusi erő és hatalom
beleszületés	újjászületés
írástudás	írásértés
törvényközpontúság	krisztus-központúság
feddhetetlenség-tudat	szentség-tudat
rejtett hitetlenség	Krisztus hite
hagyománytisztelet	istentisztelet
tekintélytisztelet	istentisztelet
személyes dicsőségvágy	Isten dicsőségének szolgálata
alázatoskodással leplezett gőg	őszinte alázat
társadalmi hierarchia tagja	Krisztus testének tagja
üldöző lelkület	üldözőből üldözött
sátáni/ádámi jellem	krisztusi jellem

A döntő különbség nyilvánvalóan abban áll, hogy a szív Krisztus szellemének szentélye-e. De ha erre a kérdésre igen a válasz, még akkor sem dőlhetünk hátra megkönnyebbülten. Mert ha nem érvényesül ennek a jézusi jelenlétnek az ereje és hatalma, akkor hiábavaló minden dicsekedés. Bár mások szemében könnyű a szálkát észrevenni, elsősorban önmagunk vizsgálata lesz gyümölcsöző: ki vagyok én? Írástudó vagy tanítvány? Jézus üldözője vagy Jézus követője? [FOLYTATÁS KÖVETKEZIK]

Barati Lilla

1 Megtérés és/vagy újjászületés? – Reménység foglyai (remenysegf.hu)

2 ISTEN VELED! – Reménység foglyai (remenysegf.hu)