„Aki mást felüdít, maga is felüdül” Egy nap, amikor hazaértünk, a házunk előtti padon ült az egyik néni, aki felettünk lakik. 80 éves már elmúlt, és igen magányos. Nagyon kedves, és a jó Istent már 40 éve szereti. Megálltunk beszélgetni vele. Egy fél óra után a férjemnek be kellett mennie, de én kinn maradtam vele, … Tovább Jó az Úr!
Éjjel váratlanul felébresztett az egyik gyerekünk: – Mama, nagyon félek! Iszonyú hányingerem van! Nem tudok elaludni… Biztos, hogy holnap nem fogom bírni a munkát… Gyenge vagyok, és ez most ki fog derülni! Így nem tudom rendezni a tartozásomat sem… Nagyon félek! – Ahogy elmondta e szavakat, engem is szinte tapintható félelem borított el. Csak két … Tovább Megerősít
A legkorábbi emlékeim a jó Istenről óvodás koromból idéződnek fel. A családom nem kereste Őt, nem rémlik, hogy hallottam volna tőlük Róla (bár ettől függetlenül nem kizárt, hogy egyszerűen csak nem emlékszem). De azt tudom, hogy egyes helyzetekben imádkoztam a magam gyermeki módján, és bizonyos voltam abban, hogy Isten hatalmas, mindenhol ott tud lenni és … Tovább Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság!
Mindig furcsa, problémás volt a kisfiam. Én pedig mindig gyengének éreztem magam hozzá. Azt hittem sokáig, nevelési probléma és az én hibám mindez (volt is benne biztosan sok elrontott döntés). De már az óvodában jelezték, hogy javasolják a pszichológiai vizsgálatot. Az iskolában indult az igazi rettenet számomra: Egyáltalán nem tudta az új helyzetet elfogadni. Már … Tovább Ha ketten-hárman körém gyűlnek
Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek mindazok, amiket az Úr néki mondott. (Luk 1:45) Ez a mondat az egyik legkedvesebb igerészlet számomra az egész Bibliában. Egy úgynevezett boldogmondásról van szó, amely Erzsébet, Keresztelő János édesanyja szájából hangzott el több mint kétezer éve. Mária, Jézus anyja látogatása alkalmával hatalmas öröm járta át az idős asszony szívét, … Tovább Boldog, aki hitt
Új családtag érkezett hozzánk: egy kiskutya, aki nagyon rövid ideig maradt kicsi, de ennyi is elég volt számára, hogy nagy pusztítást vigyen végbe. Ténykedésének köszönhetően a fügebokrunk minden ága egyik reggelre lerágott, csupasz csonk maradt. Már éppen termőre fordult, volt rajta néhány érni kész termés; azonban váratlanul tövig rágott, elgyötört darabkák meredeztek a dézsában. Vége … Tovább Az elpusztult füge
Gyönyörű nyári éjszaka volt. Egy fontos nap kezdete. Gyermekünk készült szövetséget kötni Istennel. Kint ültünk a szabadban, néztünk fölfelé, gyönyörködtünk a fölénk boruló, végtelen kupolában, a szikrázó csillagokban. Mama, én megint elbizonytalanodtam… pedig már kaptam igéket is, amik megerősítettek, de most megint nem tudom, mit is csináljak… Kértem Istent, adjon egy jelet, ha akarja, hogy … Tovább Egy csillag
Ismét elmentem Bibliát vásárolni, abban a reményben, hogy minél hamarabb odaadhatom valakinek. Abban a fordításban, kiadásban és méretben, amit megfelelőnek gondoltam, kizárólag egyetlen darab, rózsaszín borítójú példányt találtam. Töprengtem néhány percig, mi legyen, ott hagyjam vagy sem, de végül nem mertem engedetlen lenni és megvettem. Mondanom sem kell, ennek ellenére elképzelni sem tudtam, kinek adhatok … Tovább A rózsaszín Biblia
Vettem egy Bibliát több nappal ezelőtt és megkérdeztem az Urat, kinek kell odaadnom, kinek lesz rá szüksége. Egyik reggel megszólalt bennem egy hang: Vidd magaddal a Szentírást! Azonnal vitába szálltam vele: De Uram, hát kivel is találkozhatnék ma?! Nem engedelmeskedtem. Miután az irodában imádkoztunk kedves munkatársnőmmel, csak úgy mellékesen megkérdeztem, nem tud-e valakit, akinek sürgősen … Tovább Ma, ha az Ő szavát halljátok
1. Egy drága barátnőmmel beszélgettünk, s a végén elejtett egy kis kérést: – Ha eszedbe jut, kérlek, imádkozz értem! A jobb kezemen a hüvelykujj kificamodott, és most nagyon meg van duzzadva, rettentően fáj, nem tudok tőle aludni, és sem fogni, sem erőt kifejteni nem tudok vele. Eltelt néhány óra, este pedig eszembe jutott ez a … Tovább Emlékoszlopok